tekervények

.

[beguri]

végre:)

[beguri]

pilonokkal

lépek az égbolt mentén

partjaim elmaradoznak

távoli pixel a házunk

rátekereg ma az alkony

minden csak tömörítve

férhet el a zsebemben

ujjak megremegése

pár szó összesodorva

hosszú híd pilonokkal

ki vagyok valószínűleg

[para-malac]

Nesze nekem

Törött lábujj 1 db. Köröm mínusz 1 db Persze nem a világ vége. Csak hát úgy szeretem a szexi lábamat. 😂Most meg aztán oda az egész

[beguri]

Nagylábujjhelyzet:)

Volt egyszer egy nagylábujjam.

Vele sosem halványultam.

A minap eltörött.

Nem sántítok, nem nyögök.

Bár hagynák, hogy megbámuljam!

[beguri]

csavargok

elkerültem messze elkerültem itt a falra írt szavak haragja is más lehetnék valami majdnem tiszta s vétlen képekből szövődött tájleírás főutcákra lépek és zugokba nekem harangoznak natív szürkületben templomórán feszült gyermekálom ismerős lesz aztán újra ismeretlen minden puha földutam hiányzik szégyenszínek kapaszkodnak fel a bőrre az igéző összemoccanásig elcsavargok mint egy önhasonló görbe

[beguri]

áztatás fotelben

megint csak áztató madárdal

fotelben kucorgom anyával

talán egy szemhunyás

egy mese

szemek lecsukva 

a fej tele

kötődöm bolyhos plédeken

megnövök

sodródom érdesen

fotelben

elmúló varázson

őrjöngve élek és anyázom

[beguri]

hiányzom

papíron hiányol

egy szép dimenzió

sorolnék tereket

közben kihajtogat

vitorlának a szél

fűmagok mindenütt

s égett szalmaszárak

mondanék időket

délután befőzés

nap szúr eső mögül

lám minden tátva van

[beguri]

It's my 10 year anniversary on Tumblr 🥳

10 év. Kottyant.

[beguri]

félszeg fiú

karcomat ma megint itt hagyom holnap már nem emlékezem mint lágy kézmeleg a pinpadon múlok el sután, félszegen

és erek lüktetve, tömődve forrón csendre csatornáznak nem szorít semmi sem ökölbe kész-akarattal keskeny a vázlat

tudom, lehetne minden másképp levegőtenger, életjáték kavics a kézben, veletek játszom

s kő a kövön megmaradna nem ismernék rá magamra engedném a szélnek, hogy fájjon

[beguri]

számok misztikum nélkül

apám ma lenne 90 éves én 57-ben lennék annyi csak 57 voltam legutóbb

90 éves majd 32 múlva leszek apám 32 volt amikor megszülettem

a lányom 30 lesz idén harmadannyi mint apám lenne amikor harmadannyit éltem mint most 86-ot írtak meg apám halotti anyakönyvét

10 év különbséget emelt az élet apám és anyám közé amikor megszülettem anyám 22 volt

amikor én 22-t vittem 89-ben megszülethetett volna az új hazám

98-ban elvesztettem anyámat 30 éves voltam harmadannyi mint annyi mint

nem is érdekes ezek csak számok

a misztikumot elhallgatom

[beguri]

molto calando

nagy üres kockák közt megint aludni kell eltenni magadat megszámolatlanul

altató dallamba tapadni szüntelen kutya horkolása a ritmusszekció

lehetnél éberebb de most aludni kell torlódó ágyhuzat lidércnyomásain

álmod egy száraz ág elropogtatható térkő-ösvényeken zsibbadni készülődsz

magzatpózaidból sosem nő virradat lobogó szívedet suttogni szoktatod

felkelsz és elindulsz rajzanak mások is húrok mozgatják a maradék levegőt

[beguri]

már csak ennyi

már csak annyi anyám maradt amennyi bennem él csendes szimulációban néha enni kér néha nap ragyog helyette s arcomra szégyen ég hogy tőle messzire kerülve feledtem mindenét már csak annyi apám maradt amennyi most a szín lehullott régen közéjük ősz sarjad hamvain néha ő a nap köröttem s eső mint földbe fon nem taposható bogárka röpke vákuum a balkonon

már csak ez maradt magamban ez a forgó pár sor eltűnő apámról elmúló anyámról

[beguri]

töltőmet eloldom

kurzorok ütemében remélni hogy minden elmondható a fókusz felé tolakodunk tanult kezeink tehetetlenül zsebre rakva mi parancsol a lábainknak ha a töltés már csak néhány százalék segíts magadon isten és megsegítelek

[para-malac]

“Alattunk morajlik a város.

Kicsi és jelentéktelen.” *

Sokszor jut eszembe és sokszor írom le. Tényleg és valóban, jelentéktelen. A hátralevő néhány nyúlfarknyi hónapom, évem. Minden, de minden jelentéktelen, ahogy a város morajló tömege is.

Kicsi és jelentéktelen, mint én. Átlátszó, vagy láthatatlan, de mindenképp jelentéktelen. Mint a város, ami alattunk morajlik.

* Európa Kiadó : Romolj meg

[beguri]

"választani túl késő"

[beguri]

szívemben létrák

tanultam még az m betűt is

lerajzolni szépen

szabályos kupolákkal

mama mese

magyar

magasság és mélység

szememben szélkakasok

tornyok üveghegyek

szívemben létrák

[beguri]

dekompozíció

szélporozta tervezésben homállyal fúrt kacskaringók falakra most nem firkálok sündörgő vattacukrokat rohadjon szét inkább minden rendes-isten-igazából nagyon nagy képernyő mögött asszonyok urakkal együtt s nap után talán megint nap műfény halk eső szirénák aprósággá pöndörödöm

[beguri]

földi csillagász

a ködöktől nem láthatom a magányokat s az együttállásokat

[beguri]

szűretlenül

vékony vonalakból máris kész az utca épp csak annyi látszik hogy ismerős legyen

jelzőlámpa sincsen autó is csak alig vékony kisváros lesz át is ölelhetném

kertben házak nőnek házak fölé égbolt nap nincs csak a felhők puha takarása

vékony esőcseppek indulnak el onnan hidratált magányuk csillog a tetőkön

mint az óvodában reggel-rajzaimban ceruza és papír szép találkozása

lassan visszamászom s nem tűnődöm máson üvegként remegek vékony ablakomban