Kettő meg egy
Matek. Persze alsó osztályban ez egy számolás, nem pedig estéken át tarzó forgás.
Idősebbként erről annyit jut eszembe, hogy Ő és én. Meg persze a lány aki kellett neki mellém. A szituációt élvezte, az önbizalmát megszerezte, hisz rajtam kívül más is nézegette.
Azzal senki nem törődött, hogy összetörtem, hogy összetörök a mai napig.
Hogy az önértékelésem valahol a kút alján fuldoklik.
Nem érti miért zavar a közös képük. Úgy gondolom, nem egészséges, ha még mindig őrzi a közös emlékük. Nem érti miért fáj, ha követi. Hogy miért? Kérdezd az önbizalmam.. lehet pont a lánynál van, ha nálad nincs. Hiszen közösen vettétek el emlékszel?
Kívánom magamnak a legjobbakat. És meg is fogom kapni.
Hogy miért? Mert mellettem is van "meg egy". Hűséges barátom a karma. Leszek én még erős, az önértékelésem valaki majd kihúzza a kútból, az önbizalmam nem eladó, tehát csak úgy nem vehetitek el, azt hogy megalázva érzem még magam az meg majd erősségemmé válik. Egyedül végig megyek az úton. És majd csak pisloghatsz, ki mellé kellett neked más.












