Vajon te távolodtál el tőlem, vagy én voltam az aki nem ment tovább?
seen from Germany
seen from United States

seen from Germany
seen from China

seen from T1
seen from China

seen from United States
seen from Japan
seen from United States
seen from United States
seen from T1
seen from United States
seen from United Kingdom
seen from United States

seen from Türkiye

seen from Germany
seen from United States

seen from Colombia

seen from Germany
seen from Germany
Vajon te távolodtál el tőlem, vagy én voltam az aki nem ment tovább?
Az ember úgy érzi, mintha senki sem lenne mellette. Pedig a családja ott van, közel, és bármit megtennének érte. De amikor abban az állapotban vagy, amikor elnyel a sötétség, akkor igenis egyedül érzed magad. Úgy érzed, mintha senki sem lenne ott. Mintha senkit sem érdekelne. Ez az egyedüllét különös része. Nem arról szól, hogy nincs senkid. Hanem arról, hogy úgy érzed, te nem tartozol senkihez. Mintha senki sem lenne igazán ott érted. És tudom, hogy főleg fiatalon ezt szinte lehetetlen szavakba önteni. Mégis érezzük. Gyerekként én is sokszor éreztem ezt. Azt, hogy senki sem az enyém. Hogy senki sem tart meg igazán.
Úgy mentünk az állatorvoshoz, mint egy nagy család és természetesen, a hétszemélyes kisbusszal 🚐😅 2 kutya pórázon, 2 macska egy -egy boxban, a doki is nevetett rajtunk, hogy nagy család vagyunk 😂🐾 De innentől… MINDENKINEK VAN útlevele IS. Ma kapott mindenki oltást is, úgyhogy nagyon DRÁGA család ez… 😩😅
Azt se tudom ki vagyok. Azt se tudom mit akarok már. Csak egyszerűen fáj. De azt se tudom már, hogy mi az ami fáj. Elfáradtam.
A szokásos 3-4 helyett nyolcan vagyunk a házban. (Annyira nem zavar, amíg egyedül alhatok.)
- 7 felnőtt, 1 baba, vagy:
- 5 magyar, 1 félmagyar, 1 angol, 1 német
Plusz:
- 5 macska és 1 kutya.
Holnap eltemetem anyámat - írnám, de helyette: megpróbáljuk méltón elbúcsúztatni.
Az , ahogyan egy férfi a gyermeke anyjával bánik, többet elmond róla , mint bármi más ezen a világon ….
@mindigsblog
"El kéne kezdened nem úgy élni, hogy azt tartod szem előtt, hogy ők boldogak legyenek"
- talán igazad van. Itt az idő.
Amikor olyan családba születsz, ahol a szüleidnek minden fontosabb mint te, az bizony megnehezíti a bizalom kiépítését a későbbiekben. Örök seb és harc, főleg önmagaddal. "Csapataink harcban állnak..." Még mindig. Ennyi évtized után is.