
@theartofmadeline
h
The Bowery Presents
taylor price
Game of Thrones Daily
KIROKAZE
trying on a metaphor
will byers stan first human second

shark vs the universe
noise dept.
Cosimo Galluzzi
Aqua Utopia|海の底で記憶を紡ぐ
No title available
Not today Justin

bliss lane
Noah Kahan
Lint Roller? I Barely Know Her
d e v o n
No title available
The Stonewall Inn
seen from Australia

seen from Australia
seen from United Kingdom

seen from United States

seen from Australia
seen from Hungary
seen from United States
seen from Hungary
seen from Hungary
seen from Hungary
seen from Hungary

seen from Brazil
seen from United States
seen from United States
seen from United States

seen from United States
seen from United States
seen from United States
seen from United States
seen from United States
@cafatka-blog
Azt mondtad, túlleszek rajta- mondtam, hogy persze; csak i need to be dramatic first.
Azt mondtad, csak tegyem nyugodtan, mert te majd ott állsz és szupportálsz az események magam által generált hullámvasútján…
𝙼𝚎𝚛𝚝 𝚑𝚘𝚐𝚢 𝚗𝚊𝚐𝚢𝚘𝚗 𝚜𝚣𝚎𝚛𝚎𝚝𝚜𝚣.
Ja. Látom. Egeszén egy másik országig menekültem, te meg még csak meg sem kérdezted, hogy miért. Mert meg sem fordult a fejedben. Mert téged kibaszottul nem érdekel.
Vannak napok, amikor szánalmasnak tartalak - de ilyenkor veled együtt magamat is.
Meg vannak azok, amikor csak borzasztóan fáj, és rimánkodva kérdezem, hogy még hányszor lehet ugyanamiatt az érdemtelen dolog miatt püffedtre bőgni az arcom.
“Imádlak”
— azt mondtad. Mit mondtad, súgtad, vallottad, sóhajtottad a számba, és nem akartam megkérdezni, hogy tényleg ezt érzed-e. Nem akartam hallani, hogy hazugsággal bizonyítod, amit hazudsz; nem akartam tudni, hogy hazudsz, elhinni akartam minden szavad.
Nem azt akarom, hogy bocsánatot kérj, hogy megvalld - azt akarom, hogy tudd, micsoda pusztítást végzel a balzsamos szavaiddal. De téged nem érdekel; és a káoszra csak a káosz felel.
I still don’t understand how could I meant nothing to you. After all of -
de ez már egyáltalán nem számít.
Mennyi kibaszott esélye van annak,
hogy annyi időre állítom meg a sorozatot, amíg kidobok valamit a szemétbe,
és ebben a 8 másodpercben, amíg hallom a TV-t átszűrődni a másik szobából
a te neved hangzik el?
Eszembe jutott, mikor felest ittunk,
- mikor még azt gondoltam, minden rendben -
és azt mesélted, legutóbb úgy megharaptam az állkapcsod, hogy másnap és azután is alig tudtál énekelni - bocsánatot kértem, de nevettél, és nevettem én is, mert ez azt jelenti, kénytelen voltál napokig rám gondolni.
Azt mondtad, olyan vagyok, mint Harley Quinn, én meg azt, hogy te vagy a Joker a Harleymhoz. Tudtam, hogy tetszett.
Mostmár sötét, szurkos fájdalommal festi ezt a pillanatot az az emlék, ahogyan hagyod, hogy más csókolja végig az állad vonalát - hogy azt is hagyod, hogy lássam.
És én továbbra is rajongani tudok azért az állkapocsért; te is tudod hogy pont a harapásomba illett. Meg mert deluzionális vagyok.
Az élet megengedte, hogy utoljára lássalak, de te végtelen fagyossággal megtagadtad a búcsú lehetőségét.
Megalázhattál volna utána is, mert nem számított volna.
Így hontalan a fájdalmam és a lelkem parttalan marad.
Mégis, a bátorságom egyetlen pillére, hogy visszatérvén majd újra látlak.
A különbség csak az, hogy reménykedem, nem fest beléd színeket a vágyakozásom - hogy majd nem vájom ki a szemem, hogy semmit ne is lássak többé.
boo ♥
ur just as stunningly gorgeous at all times, as i am to you,
and that's for the very least.
Most
Hogy a szemedbe mondhattam, érzem a valóságod.
mióta ismerlek, sosem éreztem, hogy távolodsz.
távol voltál, de konzekvensen közelebb.
most távolodsz, mert sosem voltál ennél közelebb, és nem tudom, hogy támogatni tudom-e a valód,anélkül, hogy én semmivé lennék.
ez eddig sosem számított,
hogy mi marad belőlem.
de legutóbb,
bebizonyítottad, hogy nem keresed a megoldást. akkor én ezüsstálcán, hiába kínálom neked.
he's got the fire and he walks with it he's got the fire and he talks with it
borzasztó, hogy mostmár tudom
valóban nemkeserű a csókod
és semmi másnak nem lesz már többé jó íze a számban -
bármit, tényleg bármit megtennék érted, de ezt te is magyon jól tudod
és ezzel együtt, nem tudok olyat tenni, amitől kellenék - mert nem azzal van a gond, hogy mennyire tudom bebizonyítani az elköteleződésem, hanem egyszerűen nincsen rám szükséged.
sosem leszek ilyen gusztustalanul szerelmes valaki másba
de tudod, nem is akarok
ha ilyen elbaszott módon kell elsorvadjon a lelkem, legyen az is érted
a szemedbe akarom mondani, mennyire szeretlek, hogy aztán lássam a rideg valóságát annak, ahogyan ez rád semmilyen hatással nincs
egy-
-etlen Góbé szám van a kurva lejátszási listán, amire amúgy is aludni akartam, és különben is véletlen találtam csak - nyilván azért, hogy az éjszaka közepén a hangodra riadjak fel. Egy év telt el, szinte percre pontosan, és az események kínos egyívásúsággal megismételték önmagukat. Sosem kerültem közelebb a megoldáshoz, és sosem voltam távolabb tőle, és valahol megnyugtatna, hogyha egyedül magamat hibáztathatnám. De már azon az éjjelen elsírattam az előre megjósolt jövőt - mikor kurvára feláldoztam a legsötétebb vágyam valaki más jólétéért, a becsületemért, aminek egyébként sem volt sem haszna sem racionális valója sosem. Néha nem tudom eldönteni, hogy azt kívánom, bár én lennék halott, vagy mindenki más, de azt határozottan el kell ismernem, hogy sosem terveztem meg ilyen precíz pontossággal, hogy mennyi időm lesz verset írni a falra a véremmel, mielőtt eszméletemet vesztem. Tudtam én, hogy felesleges fehérről más színre mázolni a falakat - ezen mutat majd legjobban.
nekem miért nem jár alanyi jogon?
de pedig pedig jár, alanyi jogon.
tönkretettél minden mást bennem
megérdemlem, és megérdelmi az élet is, hogy veled fertőzzön meg.