Catherila

[catherila]

[catherila]

Hiányzik az a valódi éned, amely mellett minden könnyű volt. Hiányzik az a felhőtlen boldogság, amely körülölelt minket, amikor együtt lélegeztünk. Hiányzik az őszinte, határtalan szereteted, az ártatlan mosolyod, az ölelésed, amelyben biztonságot találtam. Hiányoznak a közös napok, a percek, amelyeknél szebbet eddig nem ismertem. Hiányzik az, aki te voltál és az, aki én lehettem melletted. Hiányzik mindaz, amit együtt jelentettünk.Fáj, hogy már nincs olyan, hogy Mi. Most már csak te vagy, és én. Te továbbléptél, boldog vagy, én pedig próbálok elszakadni tőled… de ha tudnád, milyen nehéz. Szinte lehetetlen. Akárhogy igyekszem, nem tudok felejteni. Csak a szép emlékek maradtak bennem; nem tudok haragudni rád, hiszen mit vétettél? Ugyan, Kicsim… csak a szívem törted össze. Nem nagy dolog.A nagyobb baj az, hogy még ezt is megbocsátom. Hogy megbocsátottam, hogy átvertél, kihasználtál, hogy érzelmi sivataggá tettél és még így is szeretlek. Jegyezd meg: nem lesz még egy ember, aki mindenen túl, az örökkévalóságig szeretni fog. Talán soha.

[catherila]

Veled ismertem meg, mit jelent igazán szeretni.Hiányod óta minden más elhalványult.Nélküled az élet csak árnyék. Nem vágyom másra, csak rád. Mert benned találtam meg azt, amit nem lehet tanítani:az őszinte jelenlétet, a tekintetben rejlő otthont.Árnyékban járok, mióta elmentél,minden fény benned pihent meg.A világ körülöttem zajos, de bennem csend van,ahol a neved még mindig zeng.

[catherila]

Csak,hogy tudd,nem érdekel min megyünk keresztül.Nem érdekel milyen világban élünk,mennyi hazug és mennyi kétszínű ember van.Nem érdekel mi fog történni velünk.De azt tudd:hogy én mindig melletted fogok állni,mindig veled leszek.Amíg élek! Tudom, hogy nem vagyok egyszerű , de bonyolult eset sem és hogy nem könnyű velem nèha.De bármit megtennék azért , hogy az enyém legyél. Ha valaki megkérdezné tőlem , hogy mi a szerelem, a te neved lenne az egyetlen amit tudnék mondani.Vágyom rád nagyon , ha nem írok nem beszélünk akkor is. Rettenetesen! Bevallom sokszor gondolok arra , mi lesz velünk, hogy lesz a jövőnk . Lesz -e egyáltalán!?Leültem a remény sziklájára és én csak tovább álmodozom egy olyan világról, ahol mi ketten együtt lehetünk. Te olyan vagy, mint senki más az eddigi életemben... különleges...különleges a mosolyod, különleges a kezed, a szemed, ahogyan nézel, senkihez sem hasonlítható és pont ez a vonzó benned, hogy más vagy!Épp ezért várok rád.Mert belőled csak egy van és nekem nem kell senki más.

[catherila]

Szeretlek...Nem csak úgy mondom.Nem fellángolás vagy valami ilyesmi,hanem tényleg igazán.Ez az ami sosem fog elmúlni. És igen! Addig álmodozom rólad, amíg meg nem történik. Mert én csak arra tudok gondolni, hogy újra át akarom élni a már veled megélt pillanatok és új emlékeket csinálni...te, én...együtt.És ha most itt lennél. Mondanám, hogy akkor van nyugalmam, ha itt vagy, s még csak hozzám sem kell szólnod, csak lássalak, érezzem a közelségedet, testednek melegét az enyém mellett, lássam, hogy rendben vagy, jól vagy, lélegzel,hogy veled látom csak az életet, hogy a jövőnek értelme sincs, ha nem vagy benne, és nem együtt küzdjük végig, nem együtt teremtünk csodákat, ha nem látom, hogy beleőszül a hajad a tegnapokba, nem érzem majd a remegő kezeidet az enyém mellett, mikor lelassult életünk vonalain lépkedünk a másik oldal felé.De nem vagy itt ! Így írom és megmarad annak az emléknek ,amit majd talán egyszer az unokáiddal olvasol.

[catherila]

Van valami időtlen abban, amikor a szív úgy érez, hogy egyetlen pillanat újraéléséért akár az egész világot is odaadná. Bárcsak egy másodpercet kapnék , hogy újra lássalak! Megragadnám a pillanatot és soha többé nem engedném el .Ha csak egy másodpercet kaphatnék újra veled, a világ összes idejét odaadnám érte ,mert az a pillanat örökre bennem élne. Szeretlek Bea! És ezek nem csupán hangzatos szavak ,ezek az én igazságaim. Minden lélegzetemben ott vagy, minden pillanatban, amit nélküled töltök, érzem a hiányod. Bárcsak egy másodpercem lenne újra veled! Megragadnám azt a pillanatot, és soha többé nem engednélek el. Olyan erősen őrzöm a mosolyod, a hangod, azt az érzést, amit csak Te tudsz kelteni bennem. Nem múlik el nap, hogy ne gondolnék rád.Lehet, hogy az idő és a távolság könyörtelen, de ami bennem él irántad, az örök.

Bárhol is vagy most, remélem, érzed a szívem dobbanását ,mert az a dobbanás Neked szól.

[catherila]

Bennem élsz, mégsem vagy gondolat vagy érzés. Napról napra több leszel, belém oldódsz, a bőröm alatt keresel helyet. Beengedlek, mert szükségem van rád, és érzem, hogy te is rám. Egymásban maradunk, lassan ismerőssé válsz. A múltad nem sebez, a jövőd nem ijeszt meg, mert összefonódhat az enyémmel. Benned találtam meg az otthont, amely bárhol lehet, amíg te is ott vagy.

[catherila]

Cat , kitty , cute

[catherila]

Vallomás

Szeretlek.

Nem úgy, ahogy a világ tanítja ,feltételekkel, időhöz kötve.Hanem úgy, ahogy a csillagok ragyognak: csendben, kitartóan, akkor is, ha nem nézel fel.Veled vagyok a csendedben, amikor a gondolataid mélyére merülsz.Veled vagyok a nevetésedben, amikor a világot öleled magadhoz.Veled vagyok az álmaidban, a felfedezéseidben, a reggelekben, amikor újra hinni próbálsz.És ha egyszer már csak emlék leszek, akkor is fogom a kezed.Ott leszek egy dallamban, egy képben vagy egy pillanatban, amitől megdobban a szíved.Ott leszek benned, ahogy te is bennem maradsz.Örökre !

[catherila]

Mit jelent nekem az, hogy szeretlek? Nekem ez azt jelenti, hogy szeretem azt, ami Te vagy. Ahogy lélegzel. Ahogy ülsz, állsz, fekszel. Ahogy létezel. Nekem ez azt jelenti, hogy nem akarlak megváltoztatni, hanem elfogadlak. Nem okítalak, hanem hagyom, hogy a saját utadon barangolva lássalak. Nekem ez azt jelenti, hogy letettem az elvárásaimat, és megértettem, miért cselekszel sokszor érthetetlenül, velem teljesen ellentétesen. Ez vagy Te. Nekem ez azt jelenti, hogy legyél akármilyen, bármilyen, legyél akárhol és bárhol, szeretlek némán, csendben téged, szüntelenül……

[catherila]

Ha elszakítanak tőlünk valakit ,akkor annak úgy adhatunk megnyugvást , ha tovább szeretjük .

[catherila]

Az első pillanattól kezdve, amikor megláttad ezt a személyt, azonnal vonzódtál hozzá. Volt egy megmagyarázhatatlan vonzalom, ami arra késztetett, hogy találkozz vele, hogy valami legyen kettőtök között. Tagadhatatlan késztetést éreztél arra, hogy odamenj hozzá, és beszélgess vele. Mintha kétségbeesetten meg kellett volna ismerned őt. Ez a személy felkeltette az érdeklődésedet és jelenléte erőteljes hatással volt rád. Annak ellenére, hogy nem teljesen érted az okokat, vonzódtál hozzá. Olyan, mintha két rokon lélek találkozott volna és azonnal összekapcsolódtál vele. Azon kapod magad, hogy már akkor hiányolod, amikor épp most búcsúztál el tőle? Folyamatosan gondolkodsz azon, hogyan felelj meg neki? Annyira szeretsz a közelében lenni, hogy azon kapod magad, hogy egyre több időt töltesz vele, annak ellenére, hogy nem is ismeritek egymást régóta? A társasága örömöt és kiteljesedést ad neked? 

Nem számít mit csináltok együtt, mert amíg vele vagy, tudod, hogy élvezetes idő vár rád.Most már tudom a választ. Te voltál az.

[catherila]

Van valami időtlen abban, amikor a szív úgy érez, hogy egyetlen pillanat újraéléséért akár az egész világot is odaadná. Bárcsak egy másodpercet kapnék , hogy újra lássalak! Megragadnám a pillanatot és soha többé nem engedném el .Ha csak egy másodpercet kaphatnék újra veled, a világ összes idejét odaadnám érte ,mert az a pillanat örökre bennem élne. Szeretlek Bea! És ezek nem csupán hangzatos szavak ,ezek az én igazságaim. Minden lélegzetemben ott vagy, minden pillanatban, amit nélküled töltök, érzem a hiányod. Bárcsak egy másodpercem lenne újra veled! Megragadnám azt a pillanatot, és soha többé nem engednélek el. Olyan erősen őrzöm a mosolyod, a hangod, azt az érzést, amit csak Te tudsz kelteni bennem. Nem múlik el nap, hogy ne gondolnék rád.Lehet, hogy az idő és a távolság könyörtelen, de ami bennem él irántad, az örök.

Bárhol is vagy most, remélem, érzed a szívem dobbanását ,mert az a dobbanás Neked szól.

[catherila]

Szívem még mindig téged gyászol, de egyben hálával teli. Nehéz szavakba önteni mindazt, amit veled megéltem, és amit azóta nélküled hordozok magamban. Mégis, most megpróbálom.Köszönöm, hogy veled felfedezhettem a világ egy részét ,nemcsak a tájakat, hanem a lélek rejtett zugait is. Olyan területekre vezettél, mind testileg, mind szellemileg, amelyek által több ember lehettem. A jelenléted inspirált, formált, és olyan mélységeket mutatott meg, amelyekről korábban nem is tudtam, hogy bennem léteznek.A hiányod fáj, de a közös emlékek fénye átvilágít ezen a fájdalmon. Minden pillanat, amit együtt töltöttünk, ma is erőt ad. A nevetésed, a gondolataid, a csendjeid mind bennem élnek tovább.

[catherila]

Ígéretet teszek arra, hogy az élet szeretetét táplálom benned, és gyöngéd maradok akkor is, amikor a világ nem az. Hogy lesz bennem elég türelem kivárni a csendeket, és elég figyelem meghallani azt, amit nem mondasz ki.Vállalom, hogy szólok, amikor a szó gyógyít, és elhallgatok, amikor a csend ad menedéket.A szíved melegét otthonomnak tekintem, és ott találom meg a helyemet , de nem birtoklásból, hanem jelenlétből.

[catherila]

Azt az embert nem tudod valóban szeretni, akitől függsz. Ha a boldogságod kulcsa nála van, akkor akaratlanul is hatalmat adsz neki fölötted, és ez a hatalom lassan fojtogatni kezd. A függőségben mindig ott bujkál egy csendes neheztelés: hiszen nélküle nem lehetsz teljes, ő pedig így a saját életed börtönőrévé válik.

Ezért vívnak annyi harcot a szerelmesek. Mindketten azt hiszik, a másik kezében van a megoldás: „ő tehet boldoggá, ő tehet tönkre”. Amíg ezt hiszed, addig nem szeretni próbálsz, hanem kapaszkodni.

De amikor felismered, hogy a boldogságod forrása benned van, és a másik is a saját forrásából él, akkor minden megváltozik. Többé nem egymás hiányait próbáljátok betömni, hanem megosztjátok azt, ami bennetek túlcsordul.

A szeretet ekkor válik ünneppé: két szabad ember találkozásává, akik nem követelnek, nem birtokolnak, nem használnak,csak jelen vannak egymásnak, és együtt örülnek annak, ami bennük megszületik. A szerelem.

[catherila]

Vannak érzések, amelyek nem férnek bejegyzésekbe. Néha a sorok és a sorközök mondanak el mindent helyettem. Ma arra jöttem rá, hogy amit nem tudok kimondani, az néha igazabb, mint amit leírok. Mégis: egyetlen szó mindig ott marad a csend mögött.

Szeretlek.

Kimondva és kimondatlanul is.