-Szia kedves :)
-Újra itt?
-Újra itt biza, fogalmam sincs miért. De ma este, valami miatt, megint ott vagyok, ahol együtt szoktunk lenni. Ugyanazok az érzések járnak át, mint akkor ott(hon). Tudod, hogy ahol te azt a sok mindent átélted, az már nem is az otthonunk? Már csak az emlékeimben létezik..ez azért olyan szomorú.
-Igen? Most hol vagyunk?
-Nem vagyunk nagyon messze, csak lelkileg tűnik úgy. De képzeld, most is pont egy íróasztalnál ülök, kellene dolgozzak, de nincs kedvem s gondoltam megnyitom ezt a weblapot, aminek az aplikációja már nincs is a telefonomon. Jaaa, és takaró van rajtam ahogy a széken ülök :)) a delfines kék takaró, pedig megegyeztünk, hogy ezt többet nem csináljuk, ugye? És rádió gagát hallgatok, de már rég nem az igazi..
-Huuhh! De boldogok vagyunk?
-Most épp nem tudom. Már egy ideje nem tudom, ez a baj. És tudom, hogy akarsz segíteni, ezért megyünk minden nap a buszmegállóba kézen fogva :) Nem tudom merre tartunk, kicsit elveszettnek érzem magam. Pont mint akkor, tudod. Miért kell újra és újra átéljük ugyanazokat az érzéseket?
-Nem tudom. Nagyon reméltem, hogy te tudni fogod már mostanra.
-Jajj és annyi más újdonság történt amit fel se fogtam még. Volt egy esküvő, képzeld. Pont úgy néztem a képeket mint azon a reggel ahogy néztünk ki az ablakon :)) micsoda élmények! Na de, we are life away from each other, remélem mi ketten sose fogunk olyan messze kerülni egymástól! See ya tomorrow morning, we will go working together, my little one!
