Hát, voltam délelőtt vezetni, aztán a szemészeten, R meg reggel elment reggel bringázni. Aztán délben hívtam, hogy fel tud-e jönni értem a kórházba, eléggé kivagyok a melegtől, meg be van csípődve a bal oldalam és nem tudok gyalogolni, meg ez a kurva fulladás… mondta, hogy királyréten van, hívjak taxit. Szóval, kimentem, de nem volt kint taxi, én meg bepánikoltam, hogy nincs taxi, persze hívni eszembe sem jutott. Aztán hívtam őt, hogy nincs taxi, erre lecsesz, hogy hívjak…. aztán kértem, hogy ha úgyis kint van, hozzon nekem palacsintát, mondta oké, majd egy óra múlva jön. Aztán hívott ittasan, 2 óra múlva, hogy goffrit hoz és már 20 perce erre vár…. aztán haza jött, leordított, hogy nekem van kajám, neki meg nincs, mert én sosem főzök (de mióta itthon vagyok a babszobát próbáltam kipakolni egyedül) és én semmi nem csinálok, nem takarítok stb. És aztán úgy elfajult minden, hogy én úgysem fogok tudni gondoskodni a gyerekről sem és ha megszülöm, mindent elkövet, hogy nála helyezzék el, én meg takarodjak innen…. stb. Mert én mondtam, hogy nem szeretem őt és nem akarok vele élni, de nem tudok hova menni, de a gyerekemet nem adom. És ő azzal jött, hogy egy drogosnak nem ítélik. Ha nekem az orvosom felír nyugtatót, mikor nem vagyok terhes ( és még csak nem is szedem esténként), akkor miért lennék drogos? Félek, hogy hova megyünk. Tudom, hogy kibékülünk, de én tényleg nem szeretem már. Én nem akarok még egy ilyen cirkuszt és valóban nem akarok neki főzni se, semmit….
És szarul esik, mert nem bírom fizikálisan és azt mondja mindig azzal jövök, hogy veszélyeztetett terhes vagyok, de tényleg feküdnöm kéne, ráadásul most mértem a vérnyomásom és 156 volt. A pulzusom 155. De azzal jön, hogy én előtte sem csináltam semmit. A héten is 2x főztem, meg mindig rendet rakok, nem értem... Tulajdonképpen, nem azért vagyok ki, mert szétmegyünk vagy sem, hanem, hogy mi lesz a jövőben, hogy nevelem fel a gyereket, ha egyáltalán nem veszi el, mert egy aljas rohadék. Most is elkapcsoltam a tv-t,erre leugat, hogy 'mi van már, nem nyomkodod a telefonod? ' és mekkora szemét, önző vagyok, hogy elkapcsolom ( mert ilyenkor mindig együtt nézzük a legyen ön is milliomost) és közölte, hogy ha ennyire unatkozom, menjek ki sikáljam fel a teraszt, ahol volt még egy kis liba kaki. Szóval, 4 kézláb sikáltam, nikor kijön, hogy én mennyire egy gusztustalan nő vagyok, mert a hűtőben megromlott a dinnye, és hogy képzelem, hogy azzal jövök, hogy veszélyeztetett terhes vagyok, mikor ilyeneket csinálok és undorodik tőlem. És azért fáj a derekam, mert nem csinálok semmit, mikor más eljár terhes tornára és azért ilyen szar a szervezetem, mert terhesség előtt diabulimiáztam.... És hogy ő százszor különb nálam és szégyen, hogy egy ilyen nővel kell lennie. És mióta terhes vagy, csak süllyedek lefele.... ebben persze igaza van. Szeretnék meghalni, de félek, hogy Kamillának baja lesz én meg túlélem... és azt sosem bocsájtanám meg magamnak. Néha elképedek, hogy tud két ember idáig eljutni, akik valaha, állítólag szerették egymást... Az is eszembe jut, vajon tényleg ezeket mondta, vagy csak a terhességi hormonok tréfálnak meg vagy megint a BPD. Nem tudom. Mindenesetre nem akarok felkelni reggel. Nem akarok itt lenni. És nem akarom többet látni.
theartofmadeline
gamechangershow
pixelskylines
titsay
gummygunk
areudirty