Azt mondta, hogy fél az elköteleződéstől, de tetoválások borították a karját. Talán nem úgy nézett rám, mint a művészet egy darabkájára. Vagy talán nem úgy gondolta, hogy megérem a fájdalmat.
macklin celebrini has autism
🪼

bliss lane
Fieri Frames
PUT YOUR BEARD IN MY MOUTH

pixel skylines
Keni
art blog(derogatory)
Color Me Curious
noise dept.

PR's Tumblrdome
No title available
Not today Justin

Discoholic 🪩

izzy's playlists!
h

oozey mess
Noah Kahan
No title available
cherry valley forever
seen from Chile

seen from United States
seen from United States

seen from United States

seen from Canada

seen from United States
seen from United States

seen from Bangladesh
seen from Uzbekistan
seen from India
seen from United States

seen from Malaysia
seen from Singapore

seen from Malta
seen from Albania
seen from Paraguay

seen from United States

seen from United States
seen from Switzerland
seen from Nepal
@csakugygondolatok
Azt mondta, hogy fél az elköteleződéstől, de tetoválások borították a karját. Talán nem úgy nézett rám, mint a művészet egy darabkájára. Vagy talán nem úgy gondolta, hogy megérem a fájdalmat.
Azért lettem beléd szerelmes, mert te akkor is szerettél, amikor én magam nem tudtam.
Mom: What do you want for Christmas sweetie?
Me: Equality for all races and a better justice system
Szomorú
Hogy a te “örökkéd” néhány hónapig tartott
Elhagytam magam valahol, miközben téged kerestelek
Ma már nyugodtan ejtem a neved ki, ma már nem reszketek tekintetedre, ma már tudom, hogy egy voltál a sokból, hogy ifjúság bolondság, ó de mégis ne hidd szivem, hogy ez hiába volt és hogy egészen elmúlt, ó ne hidd! Mert benne élsz te minden félrecsúszott nyakkendőmben és elvétett szavamban és minden eltévesztett köszönésben és minden összetépett levelemben és egész elhibázott életemben
Juhász Gyula: Anna örök
Egyszerűen nem teheted meg, hogy megérinted a lelkem aztán meg csak úgy lelépsz
Nem érdekel túlzottan a világvége Számomra a világ már véget ért sokszor Aztán újrakezdődött Másnap reggel
Ne keresd a boldogságot ott, ahol egyszer elvesztetted.
Elég szar néha önmagammak lenni
Nekem te voltál az örökkém Neked én egyetlen másodperced
Honnan tudod, hogy vége?
Talán akkor, amikor már jobban szereted az emlékeket, mint az embert, aki előtted áll.
Egy. Amikor először megláttalak. Este egy rosszul kivilágított kocsmában elém léptél és bemutatkoztál. A kezedet nyújtottad. Én megfogtam. Te pedig a tekinteteddel megfogtál engem. Kettő. Az első randink. Az utcai lámpa alatt álltunk és te magadhoz húztál. A szád a számon. A kezem a kezedben. Te meg a lelkemben. Három. Nem lett az egészből végül semmi. Neked nem kell senki. És én akkor éreztem először, hogy nekem márpedig rajtad kívül nem kell senki. Négy. Odafutottál hozzám és megöleltél. Életedben először nekem szólt, mikor azt mondtad "szeretlek". Nekem pedig remegett mindenem. Azt mondtad ne haragudjak rád. De én nem haragudtam rád. Mindent elfelejtettem emiatt az egyetlen elsuttogott szó miatt, amit rajtunk kívül senki se hallott, és nem is fogja soha. Ez a szó akkor és ott kettőnké volt. Öt. Egy év után végre meggondoltad magad. Kellettem neked. De te nem tudtad, hogy én mióta először megláttalak ezt érzem. Kellesz. Szükségem van rád. Nagyon szeretlek.
Belédszeretni öt lépésben
Őszintén nem tudom miért okoz ekkora fizikai fájdalmat ha megszakad a szíved
Utolsók
Akkor még fogalmam sem volt róla, hogy utoljára láttalak. Megöleltük egymást. Utoljára. Megcsókoltál. Utoljára. Azt mondtad, szeretsz. Utoljára. És aztán elindultál. Akkor az enyém voltál. És csak most fogtam fel, hogy utoljára.
Én igazából nem szarlak le. Csak végre rájöttem, hogy nem érdekellek téged annyira mint te engem, szóval tovább léptem. Ennyi az egész.