※ @csillageso - Tumblr Blog

Borbély Szilárd: Az Anatómiához

Miként a részek, úgy vagyunk a vágy szálára fűzve. A test színháza összerak és szétszed minden este. Rejtett doboz vagyunk mi is, adat adatra festve. Mágnesszalag, memória tart össze, mint a lepke két szárnya közti részletet, és verdes könnyű teste. Mert így lebeg és így csapong a víz fölött repesve. Színes lapokra írt nevek, csupasz izomzatokra, mint tűzbe hulló lepke az, hogy metaforává legyen, s a nyelv burkát levesse.

John Lisle

TELEPORTATION, 1960s

Hartay Csaba: Öreg szőlőszem

Úgy titkoltam, hogy boldog vagyok. Csak ültünk ott az asztalnál, és rám tört a boldogság. Belül hatalmas sátrak uszonyai lobogtak. Csapkodtak kopoltyúk vérpiros zászlajai. Harsonák hallgattak, csillogtak. Annyira boldog voltam, nem volt rá okom. Végre ok nélkül lehettem szabad. Nem lenne szabad takargatni a boldogságot. A harsonákat meg kell szólaltatni. A csillogást ki kell vetíteni. Égbolt-méretű képernyő kell. És ha majd megtanulnak beszélni a bolygók, elsuttogják. De addig marad a csillagok képzelőereje. A fénygócok gyémánt-emlékezete. Távcsővel, mikroszkóppal akarom vizsgálni a boldogságom. Mert eljárt az égi úton. Sárgára festett kifutón lassított. És most itt van, mint egy öreg szőlőszem, olyan bolygó. Olyan földgolyó az Isten elgurult játéka.