Téli kalandozások a város szélétől a DPD Depóig
Időtartam: 3-4 óra Nehézségi fok: Közepes Szintkülönbség: Minimális Attrakciók: ★★★★✰ Kaland faktor: ★★★★★
Az egzotikus állattól az elhagyatott drogtanyáig nagyon sok izgalmas látnivaló vár ránk ezen a remek túrán - kis szerencsével még akár a csomagunkat is magunkkal cipelhetjük a visszaúton! Fontos: az itt leírt körtúra nem tartalmaz kitérőt, tehát aki egyszerűen csak el akar jutni a Depóba, annak is ezt az útvonalat (vagy annak első, illetve második felét kétszer) kell bejárnia.
Háttértörténet Egy ragyogó januári napon éppen 20 napja vártam arra, hogy a DPD ígérete szerint átszállítsa a csomagomat a BKK-val elérhetetlen, épphogy Budapest határán belül található depójából, mikor üzenetem érkezett. 2 napot kaptam, hogy vigyem el a csomagomat - különben visszaküldik a feladónak, ami a DPD-t ismerve azt jelenti, hogy valószínűleg soha nem látom viszont. Az üzenet semmilyen csomagszámot nem tartalmazott, így felhívtam az ügyfélszolgálatot, akik a szokásosnál hamarabb, alig 47 perc várakozás után megnyugtattak, hogy biztos minden rendben lesz, és külön ki vannak készítve a visszaküldésre váró csomagok egy raklapra. Még elnézést is kértek, hogy az előző hetekben folyamatosan hazudtak, hogy majd egyszer elszállítják a csomagot egy belvárosi átvevőpontra.
A kirándulás napjára egyébként naracssárga figyelmeztetést adtak ki ónos eső miatt, de természetesen a DPD ügyfélszolgálat ennek ellenére is tartotta magát ahhoz, hogy vagy aznap átveszem a csomagot, vagy soha. Tulajdonképpen rosszabbul is járhattam volna, hiszen a helyszín csak földúton közelíthető meg gyalogszerrel, így adott esetben sárban, vagy zuhogó esőben kellett volna caplatnom. Így viszont a szeméthalmoktól az elhagyatott házakig minden csodálatos fehérben pompázott. További szerencse volt, hogy nem késő délután vágtam neki az útnak, hiszen közvilágítás természetesen az út jó részén nincs - dél körül indulva otthonról, még épp elcsíptem a lenyugvó nap utolsó sugarait visszaérkezésemkor. De lássuk a tényleges túrát! Túraleírás Startpont: A NOR-Ház A túra az 5-ös busz Juhos utcai megállójából indul, mely a Belvárosból átszállás nélkül elérhető. A Blaha Lujza tér 25 megálló innen, de ha nem szeretünk számolni, elég, ha az utat figyeljük: a kiindulópont az ún. NOR-Háznál van, melynek oszlopai hómentes időben is fehéren ragyognak.
Az Aporháza utca főbb látnivalói Kanyarodjunk be a Régi Fóti útról rögtön a NOR-Ház mögött: immár hamisítatlan külvárosi hangulatban járunk az Aporháza utcán. A kaland már meg is kezdődik: ha a takarítatlan járdát választjuk, könnyen tereptárgyakba ütközhetünk - ha viszont az úttestet, a latyak és a közelekedő autók nehezítik a dolgunkat. Az úttest kotrása miatt a hó néhol térdig is ér.
Az út mentén érdekes tárgyakat is láthatunk - például itt ez a bevásárlókocsi, ami a nyomok alapján már az első havazások előtt is itt állhatott.
Ha szeretünk kirándulás közben shoppingolni, akkor a túra ezen szakaszán érdemes: az utcában savanyúságkészítő üzem és retró autó telep is található.
Havas örömök az autópálya mentén Ha eddig a latyakot választottuk is, a Juhos végétől már nincs mese: az autópályához értünk, és itt balra fordulva csak egy havas ösvény fogad.
Néhány perc hóropgatás után elérünk a Szilas patakhoz. Keljünk át felette, majd menjünk át az autópálya alatt - élvezzük ki, hogy itt pár méteren jól járható az út, hiszen ide nem esett hó!
A túloldalon ismét balra fordulunk: innen már az autópálya túloldalán a Nagybetűs Természetben folytatódik a túra.
Csak Természetesen: tovább az autópálya és a lehajtó mellett
Közvetlenül az aluljáró utánb egy Temészetvédelmi Terület tábla fogad - akiket esetleg elrettent az érzés, hogy távol vannak a civiláziótól, azokat szerecsére megnyugtatja az M3-as forgalmának vidám zaja.
Az autópálya egyben látnivalókról is gondoskodik...
... a politikai üzenetek mellett akár üzleti lehetőségeket is tartogat a vándor számára.
Menet az Erdőmente út mentén Aza utópálya melletti nádasokat(!) magunk mögött hagyva hamarosan egy keresztúthoz érkezünk, amit egy hatalmas plakát is jelez.
Míg lassan haladunk a találó nevű Erdőmente út mentén (az eddigi szinte teljesen szűz hó után immár keréknyomokban), gyönyörködhetünk a mellettünk elterülő puszta monumentalitásában.
A szalagkorlát lassan elfogy, és mi egy hatalmas fát megkerülve végre elérhetünk az Ipari Parkba, melyben a Depó is helyet kapott - csak át kell kelnünk az Erdőmente úton.
Iparkodás minden mennyiségben: a Depó közvetlen környéke
Az úton áthaladva néhány száz méter után megpillantjuk az első DPD táblát: itt már tényleg közel vagyunk: a képen látható fehér teherautó már ott áll, ahová mi is igyekszünk.
A táblával szemben kis kioszk, ami jellegzetes DPD hangulatot áraszt: itt megtudhatjuk többek között, hogy a bódé nem Máv, nem recepció, nem portaszolgálat (viszont a poént, hogy egyébként a nyitvatartási idő vége előtt már nem feltétlenül fognak kiszolgálni a csomagponton, későbbre tartogatják).
Útközben hasznos lehet az egyik nagy csarnok dolgozóinak fenntartott, de általában nem lelakatolt Toi-Toi WC - annál is inkább, mert természetesen a DPD dolgozói nem engedik, hogy a több órás kaland közben adott esetben az ő modósjukat használd.
Vegas a Városkapu utcában: élet a DPD csomagponton Az út végén egy skandináv hangulatú csarnok végében vár minket tulajdonképpeni úticélunk, a csomagpont.
Itt már valamennyire láthatjuk, mekkora szerencsénk van: bent 6-8 embernél többen nem férnek el, így ha nincs sor, akkor akár egy órán belül is végezhetünk. Nem is beszélve arról, hogy bent fűtés és világítás is vár ránk, ami nagy különbség mondjuk egy hófúvásban töltött várakozáshoz képest.
Mielőtt belépnénk a Szentélybe, még egy apróság hátravan: bár az ajtón több HÚZNI felirat is szerepel, ez csak poén, hiszen nincs rajta kint kilincs. A magyarul nem beszélőket külön megtréfálják a DPD dolgozók, hiszen az "ajtót belülről nyitjuk" felirat alatt angolul annyi áll, "Strongly Pull". Szintén itt olvashatjuk, hogy zárás előtt 10 perccel érkezve már egyáltalán ki sem szolgálnak: természetesen ez az infó például a DPD oldalon egyáltalán nem szerepel, hogy itt a helyszínen annál nagyobbat üthessen - nem úgy, mint a Depó szlogenje: "Mindig közel".
Ha átestünk a tűzkeresztségen, és néhány ajtónyitási próbálkozás után valamelyik várakozó beengedett bennünket, jöhet a meglepetés: a pult mögött jó eséllyel nem áll DPD alkalmazott.
Ennek az az oka, hogy az egész hatalmas épület a pult mögött tele van csomagokkal, és még ha a csomag tényleg ott is van, ahol a számítógépes rendszer mondja, akkor is 5-10 perc, mire egyet kihoznak. Itt jön képbe a szerencse: az ott töltött idő szűk óra alatt olyat is láttam, akinek egyből megmondták, hogy tök feleslegesen ment ki a város szélére, mert a csomagja már nincs ott, de olyat is, aki már akkor a csomagját várta, amikor megérkeztem, és még akkor sem kapta meg, amikor én végeztem. Tipp: ha a legtöbbet szeretnénk kihozni az élményből, kössünk fogadásokat a többi várakozóval, hogy kinek nem lesz meg a csomagja vagy hogy milyen sorrendben találják majd meg a holmikat az ügyintézők.
A ráadás: kis Itália és Ausztrália a Szilas mentén Ha megvan a csomagunk, könnyű szívvel, ha nem, könnyű táskával, de mindenképp emlékezetes pillanatokkal a tarsolyunkban távozunk a DPD Depótól (belülről van kilics az ajtón!). Akár vissza is sétálhatnánk az előző útvonalon, de ez vétek lenne, hiszen az autópálya alatt áthaladva a Szilas patak jobb partján haladva is elérhetjük az 5-ös busz Juhos utca után következő megállóját, és itt további látnivalók várnak. Az út a havas táj ellenére hamisítatlan itáliai hangulatot áraszt:
gondolatban a gondolák földjén járunk.
Tovább erősíti az asszociásziót a romjaiban is lenyűgöző Graffiti Palota, mely lárhatólag a környék kis maffiózóinak szolgál rendszeres találkozóhelyül.
Ha nem szegi kedvünket a szűz hó, akár tanösvényként is használhatjuk ezt a rövid kitérőt: a különféle drogok bemutatása mellett akár rögtönzött biológiaórát is tarthatunk a kiránduláson résztvevő fiataloknak.
A fiatalok rácsodálkozhatnak arra is, hogy "szemétdomb" szavunk nem csak átvitt értelemben használható. Szintén érdekes játék lehet kitalálni a szagok alapján, hogy vajon éppen milyen szemetet égethetnek a környéken lakók.
Mielőtt azt hinnénk, hogy már több meglepetést nem tartogat az út, furcsa hangok ütik meg a fülünket. Mi ez a zaj? Bizony, itt a Szilas partján az egyik kertben tarka állatsereglet fogad minket!
A különféle kacsák, pulykák mellett egy komoly csapat ausztrál emu is él itt - vigyázat, ne engedjük túl közel a gyerekeket, mert csípnek!
Utolsó kalandok a túra végére A Graffiti Palotát és a Madárfarmot elhagyva panelek tünedeznek fel az út mellett - emlékeztetve arra, hogy útunk a végéhez közeleg.
Jobbra egy Lidl - ha megéheztünk a több órás kaland közben, tökéletes zárása lehet a túrának - előttünk még áll azért egy kisebb kaland: a patakparti, szépen kitaposott ösvényt korlát zárja le. Remek játék lehet végignézni, hogy ki választja a megmászását és ki az, aki inkább a két léc közötti áthaladást választja.
Most már közel vagyunk a túra végéhez: balra kanyarodva pár perc alatt eljutunk az 5-ös busz megállójához, ahonnan már - ugye emlékszünk? - csak 25+1 megálló, és máris a Blahán lehetünk! Ha van még bennünk szufla, nézzük meg az út jobb oldalán található lakótelepi templomot is.
Viszontlátásra legközelebb, amikor a DPD úgy (nem) hozza!