Apollo 18
In my series Apollo 18, I examine the concept of reconstruction through the medium of photography. I was curious to see what kind of results can be achieved using software that is now accessible even to everyday users, and to what extent these results correspond to the reality we think we know. I was interested in how static photographs can be used to extend a given scene into virtual space, allowing it to become rotatable and navigable.
Throughout my work, I repeatedly encountered the limitations of precise reconstruction. The programs I used rely on specific analytical methods and construction processes, during which information can be lost or replaced through automated procedures. As a result, such reconstructions often become inaccurate, difficult to interpret, abstract, or incomplete. Software-based reconstruction focuses on the details within images, attempting to create their spatial versions by fragmenting, analyzing, and then recombining them.
The subjects of my investigation were the photographs produced during the Apollo program, which stood at the center of humanity’s efforts to land on the Moon. This iconic event was known to most people only through written accounts and images. I worked with photographs taken by the astronauts themselves, which are freely accessible to the public.
Using these images, I created three-dimensional objects whose virtually unwrapped versions were printed and then reassembled in physical space. The final photographs depict the resulting models, collages, and installations. In the process, I used traditional image-editing software, 3D modeling tools, geographic information systems, and generative image-to-3D technologies.
---
Apollo 18
Apollo 18 című sorozatomban a rekonstrukciót vizsgálom a fotó, mint médium, eszközével. Arra voltam kíváncsi, hogy a jelenleg, a hétköznapi felhasználó számára is rendelkezésre álló szoftverek milyen végeredmény létrehozására alkalmasak, és ez mennyiben fedi az általunk ismert valóságot. Érdekelt, hogy statikus fotográfiák felhasználásával hogyan terjeszthető ki egy adott jelenet a virtuális térben, majd válik forgathatóvá és körbejárhatóvá.
Munkám során többször a pontos rekonstrukció korlátjaiba ütköztem. Az általam használt programok sajátos elemzési módszereket és konstrukciós folyamatokat használnak, melyek során előfordul, hogy információk vesznek el, vagy az automatizálás révén kerülnek pótlásra. Az ilyen jellegű eljárások végeredménye gyakran pontatlan, nehezen értelmezhető, absztrakt vagy hiányos lesz. A szoftveres rekonstrukció a képek részleteire fókuszál, azok feldarabolásával, analizálásával, majd újra összeállításával igyekszik térbeli változatukat létrehozni.
Vizsgálatom tárgyai a holdra szállásra irányuló törekvések középpontjában álló Apollo program során létrejött fotográfiák voltak. Ezt az ikonikus eseményt az emberiség nagy része csak a róla készült szöveges beszámolók és képek alapján ismerhette meg. Rendelkezésemre az űrhajósok által készített, bárki számára hozzáférhető fotók álltak.
E képeket felhasználva készítettem három dimenziós objektumokat, melyeknek virtuálisan kiterített verzióját nyomtattam ki, majd a fizikai térben állítottam össze újra őket. A végső fotográfiák az ezekről készült maketteket, kollázsokat és installációkat ábrázolják. A folyamat során hagyományos képszerkesztő, 3D tervező, térinformatikai szoftvereket és image to 3D-re alkalmas generatív eszközöket is használtam.