mert nem harcoltál
mert hagytad, hogy én vigyem
a kettőnk súlyát
hazudtál
nem szavakkal
hanem azzal
hogy hagytad, hogy elhiggyem
„majd megoldjuk”
mondtad
mintha lenne egy ajtó
amit csak később nyitunk ki
azt mondtad
ezt akarod
mintha a vágy
valamit jelentene
ha nincs mögötte lépés
haragszom
mert olyan volt
amilyen még soha
és ezzel nem kezdtél semmit
mintha nem is lenne jelentősége
hogy két ember így találkozik
mintha csak egy kurva epizód lennék
amit letudsz
aztán mész vissza a langyos leveshez
a szép életedhez
és hagytad
hogy egyedül égjek tovább
mert előttem egy fal
kurva nagy
néma
és most már tudom
nem is jössz át rajta
és a legrosszabb nem az
hogy nem jöttél,
hanem hogy
meg sem indultál.