szorong
Azok az emberek, akik szorongással küzdenek, ugyanúgy esnek szerelembe, mint akárki más. Az egyetlen különbség, hogy amíg szeretnek, az elméjükben millió indok jelenik meg, hogy miért nem kéne. Az, aki szorong, lassan, gyanakvóan lesz szerelmes, tekintve, hogy folyamatosan agyal – „ez valószínűleg nem lesz hosszú“, „nem lehet valóságos“, „túl szép, hogy igaz legyen“, „biztosan valami elrontja ezt az egészet egy ponton“.
Az, aki szorongással küzd, egy teljesen összekevert érzéssel áll ehhez, mely talán a remény és a rettegés közé behatárolható. Remény – végre talált valakit, akivel beszélgethet, valakit, akitől függhet, valakit, akiben megbízhat. És a rettegés – hogy nem elég jó, ne érdemli meg a szeretetet, azt az érzést, hogy a szívük most biztos kezekben pihen, de ez akármelyik pillanatban véget is érhet. De az az ember, aki szorong, teljes szívével tud szeretni.
Azok, akik szorongással küzdenek, igyekeznek elhinni, hogy minden helyrejött, bele sem mernek gondolni, mi lesz tíz másodperccel később. Rettegnek, de biztosak a dolgukban, elveszítik az irányítást, de mindennél boldogabbak.
Aki szorong, az kedveli a felszínét is egy kapcsolatnak, de sokkal inkább a kis részletekben veszik el – csendes kocsikázások éjszaka, mély alvás, egy buliban végignézni a szoba sarkából, ahogy két ember egymásra talál. A megnyugtató beszélgetések közben esnek szerelembe. Egy kézfogástól, amely jobban felkavarja őket, mint a vizet egy kavics. Miközben egy vasárnapi randin ülnek egy olcsó kávézóban, ahol minden, amit esznek, csak egy melegszendvics, és egy csésze tea.
A kis részletek átélése közben pedig teljesen elmerülnek az érzésben, mert ezek a dolgok teszik őket normálissá. Így érzik azt, hogy a kis démon a vállukon eltűnik – vagy legalább olyan jól szórakozik, mint ők. Az ilyen kis dolgok emlékeztetik őket arra, hogy mindig van kiút az éjszaka közepén rájuk törő pánikroham után.
Az, aki szorongással küzd, ugyanúgy esik szerelembe, mint ahogy bármelyik másik ember – hevesen, sebezhetően, és teljes mértékben. Az egyetlen különbség, hogy el kell utazniuk egy olyan helyre, ahol ténylegesen elhihetik, hogy megérdemelnek mindent.
