[halalravagyok]

Megvan az az érzés amikor elbaszod?

Lassan 2 éve,hogy nagyon elbasztam köztünk mindent de én úgy érzem,hogy te voltál számomra az a személy akit soha sem fogok elfelejteni, a közös esték ahol az első pillantás, az első fogadalom amit tettünk egymásnak. Mai napig nem tudlak elfelejteni bármi is legyen te mindig itt leszel a szívemben, de szeretném,hogy tudd Mindent feladtam azért,hogy vissza kapjalak.

[randizz-egy-fiuval]

Randizz egy fiúval, aki azon gondolkozik, hogy hogy tehetne még boldogabbá

[feladom-vegleg]

Megtaláltam ezt a fiút.

[feladom-vegleg]

elvesztettem ezt a fiut.

[feladom-vegleg]

Kibaszott hiány.

[feladom-vegleg]

Pont olyan lettem, amilyen nem akartam lenni.

[feladom-vegleg]

Vannak napok amiket csak úgy túl kell élni.

[feladom-vegleg]

7 hónap elteltével újra itt.

[randizz-egy-fiuval]

Randizz egy fiúval, aki azon gondolkozik, hogy hogy tehetne még boldogabbá

[feladom-vegleg]

Megtaláltam ezt a fiút.

[feladom-vegleg]

Ha kétszer olvasol el egy könyvet, nem változik meg a történet vége soha sem.

És ez nem csak a könyvekről szól.

[feladom-vegleg]

Ő az első fiú, aki kávézni hívott, nem "filmezni".

[feladom-vegleg]

Mindennap gondolok rád.

[feladom-vegleg]

Volt valaki, aki mindennél többet jelentett számomra. Soha nem szerettem még ennyire senkit. "Vége lett." Összetörtem. Elveszettnek érzem magam. És gyűlölöm az életem nélküle. Hiányzik, borzasztóan. Mesélni akarok neki, de mi már nem beszélünk. Tudni akarom, hogy van, milyen napja volt, de neki már nem számítok, ezért el kell engednem. És csak a gondolat, hogy nem leszünk egymás jövőjének részesei egyszerűen megöl. Nem bírom elfogadni, hogy ez megtörtént. Reménykedtem egy ideig, hogy talán majd hiányzok és megkeres. De nem tette és már soha nem is fogja. Haragszom rá, mert könnyen lemondott kettőnkről, de valahogy megértem, én rontottam el.

Soha nem fogom elfelejteni a mosolyát, a nevetését. Akármennyire is fáj most és vagyok szomorú, miatta hónapokig én voltam a legboldogabb. Szeretném ha boldog lenne. Bármit megtennék érte. Szép lassan belefogok törődni, de teljesen sosem engedem el. És köszönöm neki, hogy itt volt nekem.

[feladom-vegleg]

Bárcsak összefutnánk véletlenül.

[feladom-vegleg]

Ha veszítettél már el valakit, tudod, hogy a vesztés pillanatában szeretted a legjobban és a legigazibban.

Amikor szembesültél azzal, hogy "nincs".

Amikor a sors letépi rólunk azt, akit szeretünk, s ott maradunk kifosztva.

Egyedül.

A hiányban döbbenünk rá, mennyire szerettük.

Utólag.

És jönnek az emlékek, a közönyös hétköznapok, a szürke reggelek, a fáradt felkelések, a rosszkedvű morgások, veszekedések, összezördülések, a kellemetlen esték.

A hiány fájdalmas érzésével visszanézve villámfényben látod meg a múltadat, s azt kiáltod:

-Milyen hülye voltam!

Nem láttam, milyen kincset szórok szét minden percben és órában! Bár akkor tudtam volna, amit most tudok: hogy ajándék volt vele az élet!

Bár visszatérhetne, akár csak egyetlen percre is!

Másképp szólnék hozzá?

Másképp látnám, másképp ölelném és elmondanám neki azt, hogy mit is?

Amit sose mondtam ki.

[feladom-vegleg]

Miért nem tudom elfogadni, hogy nem kellek neki?

[feladom-vegleg]

Missing you is the hardest thing I have got to deal with everyday.

[feladom-vegleg]

Nem mutatom ki, de kibaszottul fáj.

[feladom-vegleg]

Ha még egyszer sikerül egymásra találnunk, lehetne, hogy többet ne engedj majd el?