Volt valaki, aki mindennél többet jelentett számomra. Soha nem szerettem még ennyire senkit. "Vége lett." Összetörtem. Elveszettnek érzem magam. És gyűlölöm az életem nélküle. Hiányzik, borzasztóan. Mesélni akarok neki, de mi már nem beszélünk. Tudni akarom, hogy van, milyen napja volt, de neki már nem számítok, ezért el kell engednem. És csak a gondolat, hogy nem leszünk egymás jövőjének részesei egyszerűen megöl. Nem bírom elfogadni, hogy ez megtörtént. Reménykedtem egy ideig, hogy talán majd hiányzok és megkeres. De nem tette és már soha nem is fogja. Haragszom rá, mert könnyen lemondott kettőnkről, de valahogy megértem, én rontottam el.
Soha nem fogom elfelejteni a mosolyát, a nevetését. Akármennyire is fáj most és vagyok szomorú, miatta hónapokig én voltam a legboldogabb. Szeretném ha boldog lenne. Bármit megtennék érte. Szép lassan belefogok törődni, de teljesen sosem engedem el. És köszönöm neki, hogy itt volt nekem.
