Élet jelenlét

[foster00001]

Álom vagy valóság

A Tóhoz megyek Felettem varjak. Üdvözletem, Épp egy világ bomlik körülöttem. A tóelött van a Szemét-domb Dögevők portyáznak rajta. Tudtad, Ez az összes emberi szennyet takarja. A domb után van a vár. Ami már csak Rom-vár. Az alapját célok képezték, Manapság csak egy festői tájkép. Ugye van, Van célod létezni még? Az utolsó elötti megálló A leginkább megrázó. Egy kísértet járta játszótér. Aki volt itt, jókat mesél. Aki átlépett rajta, annak nincs hatalma. Egy elveszett gyerekkort, Mi az ami kárpótolt? Mit gondolsz, Hogy fest a világ? Na tessék, ide értünk. A Királyok-tava. Aki magát a vízben megleli, Azé ez a világ, birodalom, akkor is ha csak mesebeli. Neked ez a világod? Egy lepratelep? Kietlen, kopár förtelem? Vagy mint a mesékben, Lélegző, virágzó kis Betlehem? Akárhogy is legyen, Megértem. Csak egy kérdés maradt homályban. Én vagy te élsz ebben a világban?

[foster00001]

Soha le nem kezdett, lezáratlan út

"-Szeretsz vagy sem. Ez itt a kérdés -Nem tudom, ez így túl gyors -Lelkem eladnám a válaszodér -Nem rég ismersz, és... -Ebben a groteszk világban te gyújtasz nekem fényt -Jó meglátom, adj egy percet még. -Hadd éljek örökké, amíg látom ezt a fényt -Oké, legyen. Igen a feleletem" ------------------------------------ Az alkohol tilalom azóta se tart, Csak próbálja feledtetni a bajt. De nem múlik el.... Csak én távolodok el Mindenkitől

[foster00001]

Kába

Most is épp a földön kúszok, Éget a vágy, kellenek még kortyok. Garatomon folyik le az isteni nedű, Nem mondom, hogy finom, de azt se hogy keserű. Engem megbabonáz, elkápráztat. Mellé kérek még pár szálat, Melyek enyhítik a fájdalmat. Le a kalappal bánat. Élek, virulok, jól vagyok, Gúnyos vigyorod mégis elém tolod

[foster00001]

Robi nénihez

Lelkem rózsaszín ködbe burkolózik, Testem békés hullámok közt úszik. Csak sodródok az árral amíg tudok, Akár a megányos hantolásomig is elmúlathatok. Egyszercsak sötét örvény támad, Megragad, nem ereszt, míg életkedvem támad. Húz le, le a sejtelmes temetőbe, Nem leszek több mint egy üres sír egy jelöletlen földbe. A komor ég alatt magamhoz térek egy bús rengetegben, Körülöttem porcok, csontok kitépett gerincoszolopok. Rémülten az éltető levegőért sietve kapkodok, Ha eddig élveztem az életet, hát most belepuszulok. Mély puffanás veri fel a haláli csendet, Közelít a démon, mely nem eszi, hanem habzsolja az emberi testet. Lépte erejétől aláomlanak a halál tornyai, Ellep a sok bensőség, pondró, oszló végtag, és ki tudja mi. Teste mint egy kivénhedt kurva, mely már nem az örömért csinálja, Rothadó fogai között egy fekélyes test maradványa. Hangja mint egy bikáé, melyet feltüzeltek, Szeme helyén lyukak, melyekben lelkek vesztek.

[foster00001]

Homokvár szélben

A gép forog, az alkotó pihen. Vagy éppen nem. A gép áll, az alkotó tétlen. Az alkotó elment. Milyen alkotó, Aki leszarja, hogy műve mólandó? A gép összeomlott Rozsda rágja rozoga részeit. Nem kertelek, Istenben nem hiszek. A gép az ember. Csak ember. Nem járul hozzá az -iség. Egy ember tesz a másikra. Minden ember szar a másikra. Iség ide vagy oda. Elmúlok, meghalsz, meghal. Baszd át, tipord el a bizalmát. Verd be az utolsó szeget. Ezzel temesd az embert Magamba nem bízok, Már benned se. Becsapjuk egymást. Lehet így valami? Alkotó Pörögj már fel! A néped a sírba menetel. Néped az ég felé tör, Mialatt a porban tédepel. Ilyen az emberisg? -Lehet- Minek építünk? Végül úgyis rombolunk.

[foster00001]

Kereszt

Mindenkinek van keresztje. Vagy saját, vagy mástól szerezte, A sajátot még el lehet viselni, A lelkiismeret egyszer úgyis kiszűri Felgyújtja a keresztet, Ezzel megmentve a testet Az rosszabb, ha más ácsolta, Létét ezzel átformálta. A feszület jel minenkinek, "Ez a srác túl rideg." Levetkőzni már nem tudja, Arcán örökre ott marad a nyoma. Ha valakit terrorizálni akarsz, kezd magaddal. Ne az eredet nyiszáld szét, Jobb ha a lelked hullik szét. A vér megalvad, az ér meggyógyul, A seb beforr, a fájdalom eltompul. Kár hogy a lélekben nincs vér

[foster00001]

Hosszú, rövid vendég

Beülök a szobámba egymagam. Iszogatok egy sört szép lassan. Kedvelésből figyelem a TV-t, Figyelem az emberek életét. Vidáman mosolyognak egymásra, Szívükben életük összedőlt vára. Egy másik adón pornó megy, Semmi szeretet, szerelem, empátia. Ez így megy Össze-vissza kapcsolgatok, Látom, hogy romokban az emberi kapcsolatok. Bejön szobámba a kutyám Leül a lábamhoz, néz bután. Sajnos nincs kedvem játszani, Inkább elfekszik szimplán. Sörömet kotyolgatom, Szemem megakad egy adón. Egy hülye jós látással gyógyít, Ámítja a sok öreg, idióta nénit. Kihasználja fájdalmukat azzal, A bajukra megoldást kínál egy mozdulatta. A TV-t kinyomom, nézek magam elé, Egy lány toppan az ajtóm elé. Fekete haja, lágy ara megbabonáz, Beszélniinvitálom, ha még nem gáz. Összenézünk, jót nevetünk, mosolygunk, Nem aggódunk, elvagyunk. Órák hosszat dbeszélgetünk Az órákból napok lesznek felettünk. Dobozom utolsókat rúgja már, szinte üres, Jó lassan ürül az a nyüves. Elnézést kérek, kimegyek sörét, Visszatérek, a lány sehol, elment...

[foster00001]

Barátom

Barátom lettél, mikor nem volt barátom Mikor alkoholba folytottam a bánatom. A fényből a ködbe létem, Azt hittem, nekem végem. Ott voltál velem, mikor minden rothad Én debilen mosolyogtam, te csak mondtad... Mindent amit odabent láttam, Soha nem feledem, már meg is bántam. A Sátánnal pacsiztunk, mikor kellett, Istennek bebasztunk...."Milyen Isten?" A köd csalogat, vissza magába, Nem enged, hív egy utolsó táncra. Ha nem vagy velem, vérem forr a haragtól. Ha itt vagy, bennem a Nyugalom-tengere honol. Ha visszatérek, mi lesz? Maradok így? Vagy elnyel 's elmém tovább bomlik úgy? Illumináltan mindenki bolondtank tartott -De te mosolyogtál rám- Csak maradjunk örökre barátok

[foster00001]

A világom

Felkelek álmomból, érzem, Hogy valaki rám gondol. Felkelek álmomból, Hogy lefeküdjek álmomba. Minek keljek fel az álmomból, Ha nincs senki aki rám gondol? Minek keljek fel álmomból, Hogy visszafeküdjek az álmomba? Fáradt vagyok, ezért alszom. Ébren vagyok, fáradt vagyok. Fáradt vagyok, ha ébren vagyok. Fáradt vagyok, dadogok, zavaros gondolatok. Ébren vagyok, mert muszáj, Fáradt vagyok, mert lehet. Csak találjak egy embert, társat aki szeret. Egyedül lenni magányos, Úgy érzem magam, akár egy darab fos. Egyedül lenni szűrke. Nem piros, kék lila, zöld, csak szürke. Egyedül lenni az a pokol, Bent csak a vihar honol. Halvány fény sejlik át a függönyön, Bent egy zaklatott hang felköszön. Halvány fény sejlik át a függönyön, A köszönés elhalkul, másvalaki elköszön. Elköszön mert megjött Ő, Ki csak nyugodtan néz. Majd csattan egy érdes kéz. A fény eltompul, kialszik. A szobában egy száj mosolyba hajlik. Ő az árny, aki mindenhol ott van, Figyel, néz, tűr nyugodtan. Ha kell hírtelen cselekszik, A cselekedeteiből jó nem származik. Önnön érdekeit helyezi előtérbe, Mindenkit utál, hisz elégre, Mindenki esendő, hiú, nagyképű, Csak Ő a tökéletes, a nagyszerű