Új vers a költészet napjára a fekete lyukról
A tegnap a sötét lyuké.
Nem azé, hogy most a UK
Holnap lép ki vagy a nyáron,
Vagy hogy a Donald Trump szájon
Csókolja-e a Kim Dzsong Unt,
Vagy a Weber tényleg ráunt,
Hogy a magyar harci kormány
Plakátjain milyen ármány
Ellen hadakozik megint,
Meg hogy Brunei minek tekint
Két egymásra gerjedt férfit;
Mint ahogyan az is tévhit,
Hogy az AI meg a blockchain
Egy olyan komplex robot-én
Létrehozására képes,
Melynek minden terve véres
Bosszút állni az emberen -
A szerelem sötét verem,
De nem jó, ha R2-D2
Miatt indul hashtag metoo
Mozgalom, mert van itt más is,
Mely a csúti vicinális
Vagy akár a kínai fal
Horizontján túlra utal -
Túl a hegyen, túl a holdon,
Túl az ismert napkorongon
Arany fészekben, feketén
Lapul: fényevő fenomén,
Egy éjszínű, üres tojás,
Homályban úszó látomás;
Valóságunk végállomása,
S a kis gömböc égi mása -
Erre figyeljetek inkább!
Felfoghatatlan, de tisztább
Tűzzel ég az elme lángja,
Mint ha annak férge rágja,
Hogy mit mondott az a barom,
Vagy hogy éppen melyik karom
Vágnám le, ha... na de hagyjuk.
Éljen soká a sötét lyuk.
