Álmomban veled vagyok
A hangzavar mégis csendesebb mint bármikor
Nem hallom a hangod, elnémultál
Pedig csak jeleket adok.
Hiányzik az ölelés
De már nem érzem hogy öled befogadna újra
Hideg lett, talán te fagyasztottad meg szíved előlem
Pedig fülemben visszacseng a nevetés.
Csókok a combomon
És nekikezdtem záporként csepegni
Vagy ezek csak a könnyeim, amiket a hiányod facsar ki?
Pedig neked nem hiányzok, gondolom.
Visszafeküdtem az avarba
Mindennap ott sétálok el, és vissza vissza villan az az éjszaka
Mikor csak te és én voltunk, a holdfény, és kezeink a zsebedben
Pedig most csak én vagyok ott magamba.
Ne hagyj elveszni
Távolabbi vagy mint a világ másik felén ugráló nyuszik
Bár oly közel lennél hogy csak a lélegzetünk se váljon el
Pedig együtt akartunk elveszni.
