Január/Február/Elmaradás/Nyaralás :)
Drága Mindenki!Már elég régen -egészen pontosan idén még nem írtam ide semmit. Mivel most annyi minden mesélnivalóm van, gondolotam megosztom itt, hogy mindenki láthassa :) A januári beosztásom szerencsére nagyon jó volt. Megjártam Indonézia fővárosát, Jakartát, emellett Koppenhágát, Frankfurtot, Zürichet és Bangkokot. Egyetlen utamról szedtek csupán le, Kuala Lumpurról, amit sajnálok de sebaj majd megyek máskor :) Ezek közül mindegyik desztináció nagyon tetszett, hiszen egyedül Frankfurtot láttam ezekből ezelőtt. Ott pedig találkoztam egy kedves ismerősömmel, úgyhogy ott is nagyon jól éreztük magunkat.
Zürichben az volt a különleges, hogy a csapat akikkel mentem szuper volt. Az eddigi 4 hónap alatt amit repüléssel töltöttem, először mondtam azt, hogy jó a társaság az úton! Úgyhogy nagyon jó érzés volt, hogy bele lehet fogni a jóba :)
Aztán tudtam, hogy február elsejétől 14 szabadságom van, így nagyon örültem, mikor 2 nap szabadnapot kaptam január utolsó két napjára, ez azt jelentette, hogy két kerek nappal hosszabb lett a szabim :)
Így aztán már január elején azon gondolkoztam, hogy hogyan, miként és hol legyen eltöltve ez a 16 nap. Tudtam, hogy szeretnék egy hétre hazamenni, de egyben elutazni is- hiszen ezért jöttem, hogy jobbra-balra utazgassak ezalatt az év alatt. Hát a sok változat után kitaláltam a nagyon tutit. Elmegyek Sri Lankára couchsurfingelni 4 napra, aztán elmegyünk az Andrissal Mauritiusra közösen, onnan pedig együtt haza Budapestre öt teljes napra. Na ez lett ebből:
Megérkeztem hajnalban Bangkokból hulla fáradtan, hazajöttem, hogy összepakolok és irány a reptér.Összecsomagoltam szépen, külön a Budapestes bőrönd külön a Sri Lanka/Maurutius (tele nyári ruhával). Látom, hogy na, hát van még két órám pihenni, úgyhogy lefekszem aludni. Ébresztőt beállítottam és következő pillanatban már a reptéren voltam. Azt tudni kell, hogy szerencsére kedvezményes jeggyel utazgatok. Vagy nem szerencsére? A kedvezményes jegyemnek a hátránya, hogy akkor kapom meg a beszállókártyát, ha 100%-ig biztos, hogy felférek arra a járatra. Így történt az, hogy aznap reggel nem Sri Lankára mentem. Egy nap 4 járatunk megy Colombóba, ebből az első háromra nem fértem fel, a következő pedig Malén (Maldív szigetek fővárosa) keresztül tranzitmegállással ért volna oda aznap éjjelre. Akkor pedig már úgy voltam vele, hogy egy 4 órás repülőutat nem szeretnék 9 óra alatt megtenni. MEgnéztem, hogy felférek-e egy Budapest járatra, láttam, hogy vannak szabad helyek és megvettem oda a jegyet. Így aztán irány haza egy pár napra, egy dugigrakott nyáriruhás, naptejes, strandpapucsos bőrönddel.
Hát felszállok a gépre miután kikértem a kedvenc ülésemet és mit ad Isten, egy Zsuzsa nevű magyar crew ül mellettem, aki szintén civilben utazik most haza. Elkezdtünk beszélgetni, teltek-múltak a percek, mire velem szemben a csaj, aki hogy ne legyen túl bonyolult, Zsuzsi ( :) ) szintén magyar crew, ő ezen a járaton dolgozott. Hát amíg felszálltunk jót el is beszélgettünk, aztán mikor a Zsuzsi újra ráért visszajött csacsogni, hát jól elbeszélgettük az időt. Mesélem nekik a kalandos hazaindulásomat, mikor mondja a Zsuzsa, hogy ő már évek óta vágyik Lankára, de neki még ugyanígy sosem jött össze. Mire felel a Zsuzsi, hogy hát ő még meg sem próbálta, de hát nagyon kíváncsi lenne rá. Mikor érünk rá. Na, szó szót követett és kiderült, hogy ugyanabban az időben Mauritius után mindhárman szabadok vagyunk, hát menjünk el együtt! Telefonszámot cseréltünk és megbeszéltük, hogy tartjuk a kapcsolatot...
Megérkeztem haza, de mivel csak 2.5- 3 napig voltam otthon ezt a rövid időt elcsaládoztam és már indultunk is Mauritiusra. Ezért nem is jelentkeztem senkinél, hogy vagyok, mert még a saját őseimet is megleptem, mire kettőt pislogtam már újra a reptéren voltam. Megmondom őszintén.. maradtam volna még :)
Közben a 2 Zsuzsa/i felvett whatsappon és elkezdtünk írogatni egymásnak, egyeztettünk miképp legyen és hogyan. A repülőút Dubaig hipp-hopp elment hiszen már egy hónapja nem találkoztunk addigra az Andrissal, úgyhogy volt bőven beszélnivaló. Aztán jött egy 4 órás csatlakozóra várakozás, ahol megünnepeltük Bandi szülinapját és onnantól az 5-6 óra Mauritiusig megölt engem. Már azt sem tudtam mit csináljak magammal annyira untam a banánt úgyhogy aludtam. Haha.
Mauritius. Szép, szép. Szó se róla. Főleg, hogy nagyon jól éreztük magunkat, de mi nagyobb durranásra számítottunk. Megegyeztünk abban, hogy jó volt ide eljönni, nagyon megérte ezt látni. Hogyan élnek itt az emberek, hogy a turisták 99.9%-a francia, és ugyanígy a 99.9%-a nyugdíjas és nem hetekre jönnek, hanem egy egész télen át melegedni, de egyet szögezzünk le. Magyarország sokkal szebb. Lehet, hogy szürkébb a november, hidegebb a december és jóval esősebb a február de egy Balaton, Budapest és egy jó Dúzsi bort ez a francia gyarmat nem előz meg.
Újra feltárul a kérdér, hogy szerencsére-e, vagy nem de 7 napból ötön végig szakadt az eső. Így is folyamatosan izzadtunk mert melegnek meleg volt, és hát, hogy Bandi rákká égett az nem csoda, de én is. Ez már az. SZóval a végén megegyeztünk, hogy nem volt annyira rossz, hogy ennyit esett, lehet, hogy már kórházban feküdne a bőrével, ha minden nap sütött volna a nap :) Egyébként egyedi élményekben volt részünk,
óriásteknősöket
etettünk, simogattunk és ültünk rajtuk.
Jobbkormányos
autót béreltünk, amivel kishíján meghaltunk egy körforgalomban HAHAHA! Azzal jártuk be a szigetet. Elmetünk mindenféle vízeséshez. Volt amit csak megnéztünk és volt, ahol ilyen tarzanos kötélen átmásztunk felette :)
Búvárkodtunk
, lementünk az ócán fenekére, ahol korallzátonyt láttunk, némókat, kardhalakat mindenféle kagylót meg követ amikhez tudományosan ugyan nem értünk de nagyon szépek voltak :) Megnéztük a
7 színű földet
, ami csak itt van a világon. Ez azt jelenti, hogy a különböző kőzetek meg lávák miatt egy részén a szigetnek 7 színűvé vált a föld. A barnától a rózsaszínig 7 árnyalatban pompázik. Egészen érdekes volt!!
Ezek mellett pedig sokat ettünk és fürödtünk az óceánban és a medencében egyaránt. Végeredményben, nagyon tetszett, megérte elmenni :)
Indulás haza. Haza? Vagy Sri Lankára akkor. Nekem a jegyem már volt Budapestre, de akkor most ezt felhasználjam vagy ne? Mivel a bud gép csak reggel 8.30-kor indul és mi már éjfélre Dubaiban voltunk kijöttünk az én lakásomba egyet aludni. Én itt virrasztottam egész éjjel azon töprengve, hogy akkor rossz dolgomban most hova menjek? Elaludtam úgy, hogy még mindig nem volt ötletem sem, hogy mit hoz a reggel. Mikor szólt az ébresztő addigra már aludtam vagy egy egész órát is. Ránéztem a telefonomra, hogy most akkor döntés idő van. Zsuzsa reggelre lemondta, ő mégsem jön. Erre a másik Zsuzsi, hogy ő nagyon szeretne menni, ugye ketten elmegyünk? Na mondom, engem már annyszor hagytak így a kakiban a “barátaim”, hogy én ezt mással nem teszem meg, az az egy biztos! Hát akkor irány Lanka!!!! :)
Kimentünk reggel a Bandival a reptérre, becsekkoltunk mindketten, két külön járatra. Őt felraktam a gépre én pedig mentem egy másik kapuhoz, amire az volt írva:
COLOMBO
!!!
2 szabad hely volt a gépen, mi ketten elfoglaltuk azt! :) :) Kicsit féltem ettől az utazástól, mert mégis egy “idegen” lányhoz kell majd igazodnom, Isten tudja milyen szokásokkal, mik érdeklik őt, mennyit alszik, mit szeret enni.. Szóval rengeteg olyan információ hiányzott amiből tudtam volna, hogy elleszünk-e. Hát elárulom, több volt, mint elvoltunk! Fantasztikusan telt el az egy hét az India alatt fekvő hatalmas szigeten. Első két éjszaka Couchsurfingeltünk egy magyar srácnál, Hikkaduwában. Úgy tűnik, hogy nekem bevált ez a teknősnézés, mert amint megérkeztünk egy kalandos buszút után másnap mentünk ilyen víben élő teknőst etetni meg simózni :) Teljesen máshogy nézett ki, mint azok, amiket Mauritiuson láttunk. A buszút 6 óra volt- amit a couchsurfinges fiú javasolt.. Hát kivoltunk mire odaértünk. Bömbölő helyi zene a buszban és tele minden ilyen helyi félfeka-c i g á n y-okkal, akiknek olyan feje volt, hogy Édes Istenem.. Hát áldottam az eget, hogy nem jött össze nekem elsőre ide egyedül eljönni mert itt haltam volna meg. Egy darab foguk volt fejenként, a szemük így kiállt a helyéről, a tartásuk, a szaguk a mindenük. Csaba- a couchsurfinges fiú mondta, és mindketten egyetértettünk nagy nevetés után: “Én csak azt nem értem, hogy Hollywoodban dollármilliókat költenek arra, hogy a sminkest kifizessék, hogy elrondítsanak egy normális embert. Ide csak párszász dollár lenne eljutniuk, hogy kiválasszanak szereplőket és velük minden sminkes beavatkozás nelkül leforgassák a csillagok háborúját.” Hát nem hazudok, ha azt mondom, majd bepisiltünk a röhögéstől.
Mint később kiderült a Csaba azt hitte, hogy annyira szeretnénk spórolni ezen az úton, hogy nem adnánk 50 helyi petákkal többet (100 magyar forint) egy EGY ÓRÁS, KLÍMÁS buszútért. Sebaj, ami nem öl meg az megerősít- mondják az okosok. Ezt is kipróbáltuk :)
Elmentünk egy helyi partyba, ahol szerencsére elég sok volt a fehér ember, így aztán kevesebb volt a félelem szerencsére. Ettől függetlenül, aki helyi volt, ahhoz mind volt mindkét oldalán 1-1 orosz gyönyörű, egy náluk egy fejjel magasabb lány. Nem értettük, hogy ott ki fizet kinek, mindenesetre érdekes volt.. Hazafelé pedig a
én vezettem a Csaba tuktukját
. Ő teljesen a dzsungel közepében lakik egy laguna mellett, ezért kénytelen volt beszerezni egy közlekedési eszközt, az meg hát ha már ázsiában vagyunk mi más lenne, mint egy tuktuk. Hihetetlen élmény volt. Én nem is tudtam, hogy ezek a járgányok váltósak, és, hogy milyen érdekesen kell őket lefékezni. Mindenesetre épségben visszaértünk a buliból és pár óra múlva már hajnalok hajnalán felkeltem, hogy lássam ezeket a helyi ürgéket a tengerbn egy darab boton ülni és úgy pecázni. Elvittek engem oda, útközben megálltunk egy bódénál helyi banánt venni, aztán amíg ezek a fekák pecázták a halakat addig megreggeliztem banánból majd pedig engem is felültettek a botra. Mondanom sem kell, hogy nem fogtam semmit :) Mindenesetre életem első pecázását szép kilátással töltöttem, egészen addig amig leugrottam a botról sikítva. Valószínűleg egész napra elijesztettem onnan a halakat a hangommal, de mikor megláttam, hogy egy fejemnyi méretű rák mászott a lábfejemre azt hittem, hogy ott halok szörnyet. Leugrottam, és többet nem voltam kíváncsi a halaikra.
Ezután elindultunk északra. Megálltunka cunami helyszínénél, ahol egy egész napot strandolással és evéssel töltöttünk. Hülyeségeket olvasgattunk az újságban és gyakorlatilag egész nap röhögtünk. Mentünk tovább és mindenféle hostelekben szálltunk meg, láttunk érdekes néptáncot, vízesést itt is, voltunk egy olyan helyen ahol bemutatták miféle fűszert miből vonnak ki és annak miylen hatásai vannak valamint teafölfön voltunk és teagyárban. AZ egyik éjjel mikor hotelben voltunk egy egész nagy erkélyajtónk volt amire nagy betűkkel ki volt írva, hogy “Do not leave the door open! Do not let the monkeys in” És a szöveg alatt egy majomfej naggyal áthúzva. Húha, gondoltuk itt biztos sok lehet a majom, bár eddig is annyit láttunk, csak nem lep meg minket már semmi. Elhúztuk a függönyt és ledőltünk az ágyba elfáradtan és beszélgetünk. Egyszercsak mintha 10 ember egyszerre verné ököllel azt az erkélyajtót. Hát mi a fene? Elhúzom a függönyt és amit látok, attól lefagyok. Vagy 30 elmebeteg majom veri az ablakunkat és követelik, hogy engedjük be. Nem voltunk benne biztosak, hogy nem verik be az üveget. Lényeg a lényeg, hogy fogtuk minden értékünket, hogy mielőtt betörnének és ellopnának mindent a majmok mi szépen lemenjünk vacsorázni.
Elmentünk egy szafarira is, Jeep-el, minth ahogy a természetfilmekben. Ott álltunk baseball sapiban, napszemüvegben a kocsiból kilógva és néztük az elefántokat. Hát fantasztikus volt!!
Zsuzsinak a szülinapján fel is ültünk elefántra, és élmény volt nézni, ahogy szerencsétlen be volt tojva olyan magason. Rosszabb volt mint én :) HAHA Iszonyatosan cuki egy ilyen elefánt közelről, főleg akkor élvezetes mikor a nyakában ül az ember :) Utolsó nap pedig megmásztuk a világ 8. csodáját a Sigiriya-t vagyis a Lion Rockot!
Azóta “haza”tértünk és belecsöppentünk a mindennapokba. Már megjártam Londont és készítem a próbaidő végén történő vizsgára az anyagaimat. Hihetetlen, már csak 2 utam van: Perth és a Seychelles ( !!!!!!! ) és mehetek vizsgázni. 3 napos vizsga lesz, ahol le kell adni rengeteg papírt amit eddig meg kellett csinálni és pár szóbeli, gyakorlati és írásbeli teszt végén ha minden jól megy elballagok. Feldobjuk a piros kalapunkat és hivatalosan is kilépek a próbaidőből. Már fél éve Dubaiban lakom. Szó szerint repül az idő.
Ha vége a próbaidőmnek, az azt fogja jelenteni, hogy csereberélehetek és kérhetek utakat, nem csak azt kell megcsinálnom amit kiosztanak nekem. Mivel már csak fél évem van hátra, írtam egy listát, amit mielőtt hazaköltözöm szeretnék megjárni. Vagy munkával, vagy szabadnapjaimon, vagy szabadságon. Íme:
Crewként:
Dubai - Rio - Buenos Aires - Rio - Dubai
Dubai - Bangkok -Sydney - Christchurch - Sydney -Bangkok - Dubai
Dubai - Melbourne -Auckland -Melbourne -Dubai
Dubai- Osaka- Dubai
Dubai- Tokyo - Dubai
Dubai- Szöul - Dubai
Dubai- Cape Town - Dubai
Dubai- Johannesburg - Dubai
Dubai- Durban- Dubai
Dubai- Taipei- Dubai
Dubai- Marokkó -Dubai
Dubai- Vietnám (bármelyik) - Dubai
Szabadnap/ Szabadság:
Omán
Yemen
Bahrain
Katar
Kuwait
Libanon
Irán
Jordánia
Grúzia
India és a Taj Mahal
És el ne felejtsem megemlíteni. Drága LISA barátnőm, akivel Costa Ricán ismerkedtem meg még annak idején férjhez megy ott, ahol mi bandáztunk :) Úgyhogy Júniusban irány vissza CR-ba koszorúslánynak :) :) Hogy onnan pedig a szabadság alatt merre, még a jövő zenéje! A lányeg: 6 hónap és újra hazaköltözöm! Addig pedig a legtöbbet kell kihozni, amit lehet!
Tudom, egy kicsit hosszúra sikeredett, remélem azért nem lett unalmas. Képeket és videókat is hamarosan csatolok hozzá az elkövetkezendő napok valamelyikében! Bármiféle hibákért bocsánat :)
Mindenkit sokszor puszilok!
