hrczgzsf

[hrczgzsf]

Ez egy nagyon érdekes kérdőív

úgyhogy el is kezdem kitölteni egyesével.

1. WHEN DO YOU FEEL AT YOUR MOST ATTRACTIVE? 

Akkor érzem magam a legvonzóbbnak, amikor magabiztos és vidám vagyok, és legfőképp nem feszülök rá valamire. Csak hát ez elég kevésszer fordul elő, tekintve hogy pont attól feszülök be, ha emberek közé kell mennem. Egyrészt mert 7 éve kialakult bennem egy para az utazással kapcsolatban, másrészt meg az a konstans félelmem, hogy nem vagyok elég jó és mi lesz, ha találkozom valakivel, miért szólhat meg, mivel bánthat. Legutóbb pedig azt verbalizáltam magamnak, hogy attól is félek, hogy mi van, ha srácok is lesznek ott, ahova megyek. Olyanok, akiket nem ismerek. Ez még elég új, szóval nem nagyon tudom hova tenni, de a 20-30as srácoktól befeszülök, mert ebből a korosztályból van élményem a személyes visszautasításra.

Úgyhogy az öltözködésre vonatkoztatva ez azt szokta eredményezni, hogy inkább a biztonságot jelentő, sötétkék ruháimban szoktam elmenni, amik lazábbak, nem veszek ékszert, nem lakkozom a körmöm, nincs még pirosító sem, szóval nagyon minimál a stíló. Pedig sokszor van, hogy szeretnék ékszert felvenni vagy kilakkozni a körmom. Viszont kb két éve valamelyik közeli ismerősöm azt mondta, hogy queer vibe-om van ettől, ami pedig megint teljesen mást sugall rólam, mint amit szeretnék és ezen hónapokra magam alá kerültem. Főleg, hogy kiderült, hogy több közeli ismerősöm is ezt gondolja. És olyan piti dolgok miatt, mint hogy nem hordok szoknyát, nem hordom kiengedve a hajam, nem sminkelem magam, stb stb. A tipikus női dolgok, amik közül sok nagyon távol áll tőlem. Ördögi kör, mert lehet emiatt utasítottak vissza mások, mert azt gondolták, hogy a saját nememhez vonzódom, vagy túl fiús vagyok. Úgyhogy ezután megint nagyon oda kellett figyelnem hogy öltözködöm, hogy ne legyen queer vibe-om, de jól is érezzem magam abban, amit felveszek. Még mindig van hova fejlődni, pl világosabb ruhákat nagyon szeretnék hordani. 

Amúgy az is befolyásolja hogy öltözködöm, hogy mi bringakompatibilis, és hát a szoknya, meg a csinibb cuccok nem azok.

A kérdőív a Women in Clothes könyvhöz készült, de még ma is elérhető. Nagyon izgalmas és elgondolkodtató kérdéseket tesznek fel, amik nem feltétlen direktben az öltözködésről szólnak, de kapcsolódnak hozzá.

[hrczgzsf]

[hrczgzsf]

[hrczgzsf]

ezt most nagyon élem

[hrczgzsf]

me, myself and i

[hrczgzsf]

EZ!!

[hrczgzsf]

nem gondoltam, hogy ez a sori ilyen jó lesz. nagyon szép. a zenéje is.

[hrczgzsf]

a mostani résznél majdnem elvesztett a westworld, aztán jött ez. meg a nightclubbing.

[hrczgzsf]

mivel mindig elfelejtem az egyik alltime kedvenc klipem előadójának nevét és a szám címét, és mindig sokáig kell keresgélnem, megosztom, hogy legközelebb csak elég legyen itt visszakeresni.

[hrczgzsf]

az utóbbi időben nagyon sok emberben csalódtam, akire vagy felnézek valamiért, vagy konkrétan legrégebbi barátaim egyike. de olyan mértékben, hogy fizikailag és lelkileg is rosszul voltam ettől. mióta egyhónapos gége- és hangszálgyulladásom volt kétszer is, pár hónap különbséggel, kimondok dolgokat, és nem hagyom, hogy magamban felőröljenek. egyiknek már leírtam, de a reakciója is kiábrándító volt, vagy inkább sokkoló, és nem akartam abban az érzelmi állapotban reagálni rá, mert nem akarok meggondolatlan, hirtelen érzelmektől vezérelt választ adni, hanem átgondolni és a következményeket is figyelembe venni. de közben ugyanúgy érzek, ezen nem tudok változtatni. aztán a másiknak elkezdtem írni, tényleg egy csalódott és mérges levelet, mert igazából több évnyi érzést akartam neki leírni. a harmadiknak fel sem tűnt semmi. nem akarok haragban lenni egyikkel sem, de nekem nem oké ez a helyzet. és akkor mi történt tegnap? mindhárman rámírtak. a koronavírus apokaliptikus hangulata miatt? nem tudom.

[hrczgzsf]

kicsit egysíkú a dickinson sori soundtrack-je, de a szakítós mixemet bővítette pár darabbal.

[hrczgzsf]

[hrczgzsf]

miután tegnap kiírtam ide, rámírt az a srác, aztán pár órával később válaszoltam is. és mi van most? semmi. rájöttem, hogy megint belecsúsztam abba, hogy hagytam, hogy egy srác arra használjon, hogy növelje az egóját. hogy egyirányú a kommunikáció. hogy csak ő van, én nem. persze rájöttem arra is, hogy részben direkt próbálom magam bevágatni másoknál azzal, hogy sokat figyelek rájuk és foglalkoztat az, ami őket érdekli. de ez azért a nyitottságom is, meg a tényleges érdeklődésem feléjük, szóval alapból nem lenne ezzel baj, csak aztán oda jut ez a dolog, hogy egyoldalú lesz, és én nem érvényesülök a kommunikációban. ami valszeg senki hibája, egyszerűen csak a másikat nem érdeklem annyira, és a másik nem tudatosan csinálja ezt az egyoldalú kommunikációt. sztem én is csináltam már, amikor nem érdekelt a másik… namindegy, csak emlékszem a tegnapi örömre, hogy bocsánatot kért, hogy nem írt. ezek a varázsszavak! nem szabad hagynom magam belecsúszni ebbe érzelmileg.

[hrczgzsf]

miután ezt leírtam megint írt. wtf. és megint egyoldalú amit írt. semmi reakció arra, amit én írok. ez nem jó, nem szabad elfelejteni ezeket és belecsúszni érzelmileg! (még párszor el kell ezt mondanom magamnak)

[hrczgzsf]

miután tegnap kiírtam ide, rámírt az a srác, aztán pár órával később válaszoltam is. és mi van most? semmi. rájöttem, hogy megint belecsúsztam abba, hogy hagytam, hogy egy srác arra használjon, hogy növelje az egóját. hogy egyirányú a kommunikáció. hogy csak ő van, én nem. persze rájöttem arra is, hogy részben direkt próbálom magam bevágatni másoknál azzal, hogy sokat figyelek rájuk és foglalkoztat az, ami őket érdekli. de ez azért a nyitottságom is, meg a tényleges érdeklődésem feléjük, szóval alapból nem lenne ezzel baj, csak aztán oda jut ez a dolog, hogy egyoldalú lesz, és én nem érvényesülök a kommunikációban. ami valszeg senki hibája, egyszerűen csak a másikat nem érdeklem annyira, és a másik nem tudatosan csinálja ezt az egyoldalú kommunikációt. sztem én is csináltam már, amikor nem érdekelt a másik... namindegy, csak emlékszem a tegnapi örömre, hogy bocsánatot kért, hogy nem írt. ezek a varázsszavak! nem szabad hagynom magam belecsúszni ebbe érzelmileg.

[hrczgzsf]

most lesz egy éve, hogy b. megszüntette velem a kapcsolatot. szóval elég nehezen bírom, bár tavaly ilyenkor is már tudtam és szörnyű volt. most inkább űr van. más sráccal kéne elvonni a figyelmem, de egyrészt nincs is kivel, másrészt nem akarok kiszúrni a másikkal, ha ő komolyabban gondolná. pl nemrég volt egy ilyen, aki két és fél éve próbálkozik, de én sosem akartam, amikor elkezdtünk dumálni is inkább arra volt, hogy elvonja másról a figyelmem. csak ugye már nem akarok ilyenbe belemenni, de ezt nem mondtam neki sosem, hogy erre “használtam”, mert nem akarom bántani. és most sem akartam, szerintem elég korrektül megmondtam neki, aztán elkezdett totál drama queen lenni, ez a dacos, mindenkire haragszik, mindenki fasz, “senki sem ismer” attitűd jött elő, ami mindig is benne volt és ami sosem volt szimpi. azóta persze meg sem nézte, amit még írtam. arra gondoltam, hogy 33 évesen itt tartani milyen szörnyű, de rájöttem, hogy ez nem kor kérdése, hanem egyszerűen jellem. aztán valahogy úgy alakult, hogy ráírtam egy másik srácra, akivel korábban váltottunk pár üzit, és mondjuk másfél hétig egész jó volt, aztán már nem ír. mármint abban az volt jó, hogy egyrészt el is vonta a figyelmem b-ről, másrészt még érdekes is volt, szóval örülnék, ha megismernék számomra szimpi embereket. de hát én írtam utoljára, szóval tökre úgy érzem, hogy az én hibám, ami miatt nem ír, miközben valszeg őt nem érdekli ennyire, csak szimplán nincs mit írnia. de nekem meg elindult ez a b-elfelejtési procedúra vele, aztán most ott tartok, hogy már nemcsak b. miatt szomorkodom, hanem mert vele is én csesztem el valamit, ilyen gyorsan. most próbálom visszafogni magam, hogy ne essek ugyanabba a hibába, mint mindig, talán egy fokkal jobban megy, mint korábban. pl nem írogatni (ezt nem is csinálom, ennek örülök a legjobban, mert régen mi volt...), meg nem gondolni rá, inkább magammal és a saját dolgaimmal foglalkozzam. csak úgy érzem az eddigi embereket is elvesztettem magam körül és nincs kivel beszélnem. 

[hrczgzsf]

[hrczgzsf]

november 4.

egy éve vesztettem el b-t. és egy éve veszett el a bizalmam az emberekben. és egy éve nem ismertem meg új embert, hogy ne csalódjak és ne bántsanak. de lehet ez a baj, mert akkor legalább máson agyalnék, nem egy éve ugyanabban őrlődnék. nem gondoltam, hogy lehet valamibe ennyire beleőrülni, amit nem tudok feldolgozni.