[inneroptics]

LOUIS FEUILLADE -( film still) Le Stygmate, 1924

[1st-1]

[igeniskapitany]

[beljar]

Many things interested her, and nothing satisfied her entirely.

Ivan Turgenev, from Fathers and Sons, 1862

[igeniskapitany]

[witchgod]

[igeniskapitany]

[igeniskapitany]

[igeniskapitany]

[unbuilt]

Cénotaphe à Newton

Architect: Étienne-Louis Boullée / Date: 1748

Boullée promoted the idea of making architecture expressive of its purpose, a doctrine that his detractors termed architecture parlante (“talking architecture”), which was an essential element in Beaux-Arts architectural training in the later 19th century. His style was most notably exemplified in his proposal for a cenotaph for the English scientist Isaac Newton, which would have taken the form of a sphere 150 m (490 ft) high embedded in a circular base topped with cypress trees. Though the structure was never built, its design was engraved and circulated widely in professional circles. Boullee’s Cenotaph for Issac Newton is a funerary monument celebrating a figure interred elsewhere; the hollow sphere foreshadows the death of Newtonian Physics. The Newton cenotaph, designed in 1748, for all its apparent originality, it actually derives from contemporary archaeology. The small sarcophagus for Newton is placed at the lower pole of the sphere. The design of the memorial creates the effect of day and night. The effect by night, when the sarcophagus is illuminated by the starlight coming through the holes in the vaulting. The effect by day is an armillary sphere hanging in the center that gives off a mysterious glow. For Boullée symmetry and variety were the golden rules of architecture.

(words from wikipedia)

[outtawack]

[hellish-cruelty]

Killing Eve (2018 - 22)

[igeniskapitany]

mke-budapest-a nagy zabálás kiállítás-2024

[igeniskapitany]

[rodrickheffeley]

rewatching fleabag bec I can’t kill myself

[igeniskapitany]

Szabó T. Anna: A mai nap (részlet)

1. Képzeld, mi történt. Kora délelőtt, amint utaztam új lakást keresni, és azon tűnődtem, hogyan tovább, míg üres szemmel bámultam a boltok januári, kopott kirakatát, és annyi minden eszembe jutott –

hirtelen tényleg csak a semmit láttam: a házak közül épp kirobogott a villamos, a hídra ráfutott, s a megszokott szép tágasság helyett köd várt a láthatatlan víz felett – döbbenten álltam.

Köd mindenütt: a szorongás maga ez a szűk, hideg, fehér éjszaka; éreztem, hogy most ez az életem: hogy gyorsan megy, de nem én vezetem, hogy megtörténik, de mégsem velem, hogy ott a látvány, s mégsem láthatom, hogy sínen megyek, biztos járaton, de hídon: földön, vízen, levegőben, és felhőben is, mint a repülőben, s a valóságnak nincs egyéb jele, mint kezemben a korlát hidege.

Két hosszú perc, míg újra volt mit látni. És most úgy érzem, megtörténhet bármi.

[thesorceresstemple]