összekötéseim

[im2zl]

tartalom 2. rész

alkotások kapcsolódásai címet adtam a különböző műalkotások vizuális, illetve tartalmi szempontok alapján történő összekötéseinek, itt arra törekedtem,hogy a különböző művészeti ágaknak teremtsek egy közös halmazt.

általam írt szövegek, pedig olyan szövegek, amikben rögzítem a felismeréseimet + élményeimet,

szóval ezen az oldalon olyasmikről lesz szó, amik a legizgalmasabbnak találtam + amiket saját magamhoz a legközelebb éreztem.

[im2zl]

Lődi Virág-Pedagógia Partizánakció című szakdolgozatát //  Munkácsy Kati- Ünnepeink című filmjével

időbeli vonatkozásaik miatt a múltra való reflektálás két oldalaként (a múlt megismerése szempontjából történő rekonstrukció oldaláról, illetve a múlt eltorzítása, a történelem meghamisítása oldaláról)

+gyerekekhez köthető mindkét mű

[im2zl]

az emlékezésről

ez egy személyesebb írás,  ez nem az emlékezés mibenlétéből fakad!, a képzőművészet, és az irodalom megmutatta nekem, hogy ennek nem csak szubjektív dimenziója van, ez most mégis, azzá lett.

meghallgattam egy beszélgetést Esterházy Marcellal, a Farkasvakság című kiállításáról, az emlékezés is, mint az underground, számomra elkülönül, kiválik a megismert jelenségek közül. közelebb ér, egészen megérint, de most így írom ezt, tele érzelmekkel, mert ez a tárlat, noha nem láttam, szíven ütött, nem a tárgyak/alkotások miatt, hanem a tárgyak mögött húzódó gondolatok, és a gondolatokat kiváltó érzések miatt,

itt most, pontosan meg tudom határozni azt a tényezőt, ami ilyenné tett, (érzékennyé), és ez egy szokatlan komponens: a hangja volt, ahogyan beszélt, és ahogyan hallgatott róla, elcsuklott alkalomadtán,

mert általában az alkotó nem beszél, néma, nem szimplán szó szerint, hanem egyébként is: elválik alkotásától, az az árnyékának a pora komplex ügy de ezen a másik síkon, a rádióadásban, a hang médiumán keresztül ő beszélt, és én meghallottam (vagy: belehallottam) ezt a súlyos fájdalmat, és ez a hang, eválva a tartalmától, cseppenként hatolt egyre mélyebbre, a legbensőbb belsőm felé, mígnem ott,felébresztett  egy eltemetett hiányt,

a félig elfelejtett emlékekről:

[im2zl]

Underground/streetart

Kivételt teszek a graffitival, mert az egy egész más töltésű valami, és abban látom a legtöbb jövőbe mutató vonást, de hát az egy külön kérdés lenne.

Mondta ezt Erdély Miklós 1984-ben egy rádióműsorban, melyet én 2020-ban olvasok el az interneten. Ez a mondat szöget ütött a fejemben. Megmaradt, mert nem értettem és roppant izgalmasnak találtam. Elhatároztam, hogy utánajárok és tisztázom a kijelentéssel járó következményeket.  

Erdély gondolatát így mentette el az emlékezetem: _a graffiti a jövő._

Ez a kijelentés felszabadító. Mostanában kezdtem el felfigyelni a környezetemet borító falfirkákra-megpróbálom őket megtanulni elolvasni. Mint egy civil lakosság számára ismeretlen nyelvet képnyelvet, ha úgy tetszik.  

Minden akkortájt kezdődött, amikor elmentem valakivel vonatokat lesni- Ferencvároson sok szétfirkált tehervonat halad át-. Akkor találkoztam először a jelenséggel és annak jelentőségével. Fotózta a vonatokat, én pedig próbáltam megérteni, amit ő lencsevégre kap. Nehezen ment, mert nem éreztem át: sosem fújtam, tegeltem, vagy matricáztam- hallomásból sem, távoli jelenségként lebegett az ismereteim határában.

Visszatérve a kijelentéshez: Erdély egy nyugatnémet-kiállítást említ, erről tesz kritikát. Ennek kapcsán hangzik el az a bizonyos mondat, ami megütötte a fülemet-tehát ennek gyökere a nyugatnémet oldalon végigfutó fal, mely tele van graffitikkel.  

A berlini fal firkái szimbólumként funkcionálnak, a szabadságot jelképezik, inherensen részei a történelemnek. A világot kettéosztó falon helyezkednek el, ezért a rajta lévő üzenetek társadalmi jelentőségűek.

Ugyanebben az időben a tengeren túlon: / a hatvanas évek közepén megjelent az első falfirka Amerikában: Cornbread the legend of the legends, kicsivel később New Yorkban: Taki 183. Hullámot indítottak el, melynek hatására New Yorkot (majd a világot) elkezdték ellepni a tegek.  

Ahogy elkezdtem blogokat bújni, cikkeket olvasni, filmeket nézni, különböző korokból, városokból, országokból, egyre inkább azt éreztem, hogy erről, vagyis ennek a megértéséről nem kell beszélni. Felesleges, mert az a lényege, hogy nem kell megfejteni. Ezt békén kell hagyni és messziről tisztelni. Talán ez a tisztelet is túlzó. Vagy csinálni kell, vagy békén hagyni. Ahogy az alkotók is törekszenek az anonimitásra, úgy kell tiszteletben tartani a lenyomatukat is. Pont azért nem lehet a graffitiből művészeti diskurzust kezdeményezni, mert nem kell beemelni egy olyan rendszerbe, aminek ő nem akar része lenni. Nem szükséges, hogy része legyen, mert nem szorul rá-saját térrel, saját társadalommal rendelkezik. Üzenetét pedig nem kell megfejteni, az semmivel sem több önmagánál, pont annyi, amennyit leír.  

***

mindenesetre a legnagyobb, tiszetelet-mentes, néma csöndben: összeraktam egy kedvenc linkgyűjteményt itt

[im2zl]

konceptart/underground

fordulópont a kortárs képzőművészetben, amikor a formális művészetet felváltotta a konceptuális. talán túl erős az a szó, hogy felváltotta: inkább: vele párhuzamosan kialakultak, teret nyertek azok a művészeti kifejeződések, amik nem a tradicionális művészet-felfogáson (ezzel együtt:kánonon) alapultak, hanem saját, önmaguk számára teremtett rendszereken.

számomra nagyon izgalmas+fontos ez a jelenség, sok mindent megmagyaráz azzal kapcsolatban, hogy miért ennyire misztikus és nehéz egy-egy, akár mai, kortárs művészeti alkotás értelmezése (vagy akár: az értelmezésére tett kísérlet). (= ha az feltételezésem helyt áll, miszerint a gyökereket az Aczél-korban kell keresni, akkor ez a megfejthetetlenség az illegalitás legendáriumából fakad (saját nyelven beszélni, homályba burkolni-menekíteni a mondandót, mitikus elemekkel, metaforákkal, ironiával)

kitágította a művészet addig ismert dimenziói az új médiumok által ebben a folyamatban, az aktuális politikai/társadalmi helyzetek következtében indult virágzásnak az underground kultúra, a 60-as évek végén, melynek fő-katalizátora és gyökere a 68-as diáklázadások lehettek

 arra gondoltam, hogy rengeteg mindennek ez a bizonyos konceptuális művészet a gyökere/Mo-n belül pedig szorosan összefonódik az undergrounddal, nem is akarnám ezeket definiálni, sem pedig egyiket a másiktól elválasztani, vagy pedig egyiket a másikból eredeztetni

ez a két jelenség (a konceptart és az underground) számomra egészen összefonódott

roppantul izgatott az a gondolat, hogy mi lehet (hol lehet?) művészet a galériák és a múzeumok terein kívül, falain túl (white cube space problem). szóval számomra az underground megismerése/felfedezése felszabadító volt, mert 1) ezt nem kell és nem is lehet szigorúan meghatározott művészeti keretek által behatárolni (nem igazán hiszem, hogy ez a jelenség ezt kimondottan díjazná) 2) szimpatikus nekem a forradalmiság/tettre-készség (ez lehet,hogy a fiatal diákságom szenvedélyességéből fakad), és az underground egy ellenállás (ellenkultúra/szubkultúra), mely az igazságért (Igazságért) küzd az egyenlőtlenségekkel szemben (keleten a szocialista rezsim ellen, nyugaton a diákságot érintő retorziók + fegyveres katonai hadviselés ellen/// meg általában: a szigorú társadalmi keretrendszerek ellen) 3) szerintem underground mindig volt, ezelőtt is, ezután is, most is.  a mostban az az idegesítő, hogy (ezt is) szirupos közhelyként kisajátította magának a kapitalizmus, evégett érzek magamban ellenérzéseket, a populista underground-ság ellen (oximoron!!!), de elismerem+látom+értékelem az igazi, tiszta, underground kultúra független entitásait, mint a street-artot, és a különböző, művészet határterületein mozgó kezdeményezéseket 4) underground=interdiszciplína!!!

[im2zl]

Christo-Package // Szentjóby Tamás: Csehszlovák rádió

csomagolás  okán

[im2zl]

On Kawara-Date paintings // Roman Opalka-1- ∞

 az idő absztakciójának megfogása miatt 

ide kapcsolnám még: Prousttól-Az eltűnt idő nyomában-t, valamint Ottlik Iskola a határonját (szubjektív idő problematikája végett)

ebben a formában különösen rímel Opalka számsorára-EP Ottliknak szánt születésnapi gesztusa

kép-forrás

[im2zl]

Christian Boltanski-No Man’s land/// SZVETLANA ALEKSZIJEVICS írásai alapján készül színdarab-Szovjetűdök 

a performansz (és a kollektív emlékezés szimbólumaként megjelenő) ruhát, mint szereplőt, kötöttem össze a Szovjetűdök díszletével (és az ott megjelenő hatalmas ruhakupaccal).

[im2zl]

Bill Viola- Ascension///Lajta Gábor-A fontos dolgok akkor történnek, amikor elmegy a...

a víz-alattiság és a fulladás kapcsolata miatt

az álmok, az élet előtti és utáni állapotok jutnak eszembe,

valamint Bódy Gábor filmjeinek világa, melyek sok ponton ebben a kékségben pompáznak, mind a Kutya éji dalában, mind a Nárcisz és Pszychében

[im2zl]

Wolf Vostell B52//Macskássy Katalin: Ünnepeink (részlet)