FĂĄjdalom.
TalĂĄn ez az egyetlen szĂł,ami leĂrja mit is Ă©rzek valĂłjĂĄba.
Megannyi érzés,emlék cikåzik a gondolataimba.
Megannyi dĂŒh,szomorĂșsĂĄg,bĂĄnat.
Tehetetlenség.
A szĂvem az eszemmel vĂv harcot.
OrdĂtani tudnĂ©k,talĂĄn valaki meghallanĂĄ lelkem sivĂĄrsĂĄgĂĄt .
TalĂĄn nem is akarom,hogy bĂĄrki meghallja.
Pörögnek a napok a percek az óråk és én ugyanott vagyok..
BeletörĆdtem,hisz mit tehetnĂ©k?!
EgyszerƱen csak vagyok ĂŒres tekintettel jĂĄrom az utcĂĄkat fel alĂĄ nap,mint nap ez hova vezet(?)
Talån csak ålomra kéne hajtanom a szemeimet.
Ezernyi darabra hullok..
ZihĂĄlok a levegĆt kapkodom,mindhiĂĄba hisz a mellkasomra kövek tömkelege hullik.
Nem mĂșlik ez a fĂĄjdalom a rĂ©szemmĂ© vĂĄlt.
SodrĂłdom egyre messzebb Ă©s messzebb mĂg a lelkem teljesen felismerhetetlennĂ© vĂĄlik.
Ălarcot viselek,mert nem ismerek magamra,egy ördögi körforgĂĄsban ragadtam,mely a lelkem mardossa.
















