Ohm órákat gondolkoztam hogy mi a faszom van a hajamban ami ilyen fehér meg darabos és megijedtem hogy ennyire korpás lennék
De megnyugodtam, az ott csak geci volt:)
2020.09.20.

No title available

Jimmy Eat World
No title available

❣ Chile in a Photography ❣
macklin celebrini has autism
"I'm Dorothy Gale from Kansas"
cherry valley forever
EXPECTATIONS

ellievsbear
NASA
Game of Thrones Daily

roma★
Aqua Utopia|海の底で記憶を紡ぐ
Not today Justin
Lint Roller? I Barely Know Her

Jar Jar Binks Fan Club

if i look back, i am lost
ojovivo
noise dept.
RMH
seen from Türkiye
seen from United Kingdom

seen from Singapore

seen from Canada
seen from United States
seen from United States
seen from United States

seen from Colombia

seen from Singapore
seen from United States

seen from France

seen from United States

seen from United Kingdom

seen from United States

seen from Pakistan

seen from Singapore

seen from United States
seen from Colombia

seen from United Arab Emirates
seen from Germany
@ironikussoljel
Ohm órákat gondolkoztam hogy mi a faszom van a hajamban ami ilyen fehér meg darabos és megijedtem hogy ennyire korpás lennék
De megnyugodtam, az ott csak geci volt:)
2020.09.20.
Soha nem fogom magamnak megbocsátani hogy ezt elrontottam. Mikor te voltál a mindenem.
Csak úgy a semmiből megkérdezted, hogy mit tennék, ha mától többet nem beszélnénk, és csak hetek múlva tudnám meg, hogy meghaltál.
Megölném magam. Feleltem. Ezen nem kellett elgondolkodnom, és még a válaszom sem olyan volt amit inkább megtartottam volna magamnak. Csak őszintén elmondtam. Mert nélküled semmi értelme annak, hogy én vagyok.
Megértem, hogy nem kellek neked.
De könyörgöm legalább a szeretetemet adhassam neked.
Én egyedül úgysem tudok vele mit kezdeni.
Kurvára végig gondolhatnád, hogy ha nem alszol akkor fáradt leszel, ha fáradt vagy akkor flegma, ha flegma akkor megbántassz és ha engem valaki megbánt mindenkivel egy köcsög geci leszek, szóval ha nem akarod, hogy öngyilkosságba hajszoljak minden második embert, feküdj le aludni korán. Köszi.
Ez az a nap amikor tényleg már meghaltam volna a fülhallgatóm nélkül
Kibaszottul megbántottál
Én meg csak álltam ott, téged figyeltelek, miközben flegmán meredtél a telefonodra, le se szarva, hogy valamit ma összetörtél bennem és azt suttogtam magam elé:
Nem is értem, hogy miért próbálok jót tenni veled
Na ebben a pillanatban veszítettél el.
Azt hittem, hogy képes leszek rá és megtagadhatom önmagam. Eljátszhatom, hogy normális kisvárosi lány vagyok, akinek az esze és a szíve is a helyén. Tévedtem. Nem tagadhatod meg aki vagy, nem lehetsz más, ha lelkileg tönkre vagy. Én se lehettem más.
Sajnálom
Sajnálom hogy szeretlek Vagyis igazából nem is azt sajnálom Hanem azt, hogy nem vagyok elég jó ahhoz hogy te viszont szeress
Oké oké
Nem szeretsz, nem vagyok fontos, nem szoktam hiányozni neked, nem érdekel a véleményem, sőt még azt is megértem, hogy nem kedvelsz. De mégis mi a faszért kell olyan szinten bántanod mindennap, hogy gyűlöljek élni?
Szeretem őt A mosolyát a kezét az illatát a szavait a hülyeségeit a hibáit Mindent szeretek benne
Mostmár komolyan nem hiszem el hogy nem látod.
Lassan fél év telt el. Minden reggel korábban kelek egy órával, hogy a hamarabbi busszal menjek, és így tudjunk találkozni. Minden reggel beugrok a boltba, hogy vegyek neked pizzás csigát és aztán még sétálok húsz percet az egyetlen olyan boltig, ahol gyömbéres kólát árulnak, mert az a kedvenced. Minden reggel egy doboz kék camellel várlak, mert azt szoktad szívni. Aztán minden reggel amikor végre találkozunk és megölelsz, alig akarlak elengedni. Minden reggel figyelmesen hallgatlak, akármiről is beszélj. Minden reggel rácsodálkozok arra, hogy mégis mennyire gyönyörű vagy, és közben alig tudom levenni a szememet rólad. Minden nap elkisérlek a szekrényedig, és nem érdekel ha kések miatta óráról. Minden nap minden szünetben lemegyek hozzád az aulába. Minden nap téged bámullak. Aztán minden délután elmegyünk a közös helyükre, ahol te elmeséled hogy éppen melyik lánnyal kavarsz, és hiába halok bele, végig hallgatom, mert örülök hogy boldog vagy. Minden délután együtt isszuk meg a szokásos rendelésünket, amit már az eladó is tud, és te nem látod, de mindig úgy mosolyog ránk hogy: milyen aranyos kis pár. Pedig nem is vagyunk egy pár. És minden délután órákat várok a következő buszomra, hogy pár perccel többet töltsek veled. Aztán minden délután mikor öleléssel köszönsz el, én megint alig akarlak elegedni. Aztán minden este mikor buszozok hazafelé az ablakon kimeredve rád gondolok. És minden este, ahogy hazaértem felhivlak, hogy hazaértél-e és hogy minden oké. Minden este órákat fent maradok, hogy támogassalak vagy megnevetteselek. Minden éjjel úgy köszönök el, hogy alig bírom magamba tartani azt hogy szeretlek. És kicsim, nem hiszem el, hogy ezek után, te nem is sejted, hogy én mennyire szeretlek.
A kedvenc zenéd hallgatom
A pulcsit ölelem aminek te illatod van
Kicsit olyan mintha itt lennél
Szeretlek szeretlek szeretlek szeretlek És többet már nem tagadom
Álmomban megcsókoltál És órákkal az ébredésem után, Még mindig nem tudatosítottam magamban Hogy ez csak egy álom volt. Istenem, ha találkozunk ez mennyire fog fájni...
Teljes sminkben ülök a kanapén
Ki van ma is egyedül?
Hát nem más mint én
Túl sok
Túl kevés
Kit érdekel?
Legalább van.