“Azok vagyunk egymásnak, mint völgy a hegynek, Nélküled, mint partra vetett cseppje messzi tengernek. Félgőzzel félig megyek, addig fogom kezed, Hagyd, ha bolond leszek, csak had legyek veled. Lehetnék bástyád, vagy hömpölygő büszke ár, Őrzője kecses lépteidnek, mi szürkeségből fénnyé vált!”
—













