j'ai jamais PU TE dire que...

annyira tudnálak szeretni, ha hagynád

[jamaisputedire]

december

kifésülöd az agyam függönyrojtjait

[jamaisputedire]

szeretek. enn(y)i.

[jamaisputedire]

biztonság például valaki olyannal lenni akivel júniusban decemberre tervezel

[jamaisputedire]

mert én is csak akkor írok ha baj van azt hiszem ez ilyen népbetegség, hogy azt hisszük, hogy csak fájni szép

[jamaisputedire]

távkapcsolat

addig minden rendben,  míg nem vagyok annyira önző,  hogy arra kérjelek,  maradj

[jamaisputedire]

majd én leszek pólya az életed kificamodásán - tudod, az a fajta, ami nem szorít, csak tart.

[jamaisputedire]

számítottam rá

meg arra is, hogy nem volt érdemes két ismeretlennel kerülni egy egyenletbe matekból pedig különben jó voltam, úgyhogy az sokáig biztosnak is tűnt, hogy egy meg egy az kettő, és a páratlan számokkal amúgy is macerásabb dolgozni, de szóval akkor három három ember egy kapcsolatban az már biztosan konkáv (elbújni legalábbis el lehet benne) viszont ott megdőltek a valós számok, mikor a három törtünkből sem jött ki egy egész a koordináta rendszerünk meg inkább részeg torpedó pálya volt tudod az a fajta, amikor minden talál és süllyed aztán jobb híján kombináltunk, de azt már végképp nem értem, hány oldal kockás papír kellhetett ahhoz, hogy kijöjjön, hogy három a hétegészszázhuszonegybillióhoz az nekünk mégiscsak jó arány így rájöttünk, hogy egy axiómáról hajlamosak vagyunk megfeledkezni egyébként: hogy mint a háromszögekből, egyszerűen csak hiányzik belőlünk a négyzetek szimmetriája (hiába helyezkedtünk, nem jött ki az egyenes. szár. szar.) és akkor ott már persze lehettünk volna pitagorasz, ott nem hogy át, de még be sem fogta senki és mire felismertük, hogy száz-a-lék, addigra pont már elfelé tartott a tengelytől a függés ikszekből így lettek exek, száznyolcvan fok alatt meg fordulni se nagyon volt érdemes derék… munka volt. küzdöttünk vele, de hiába, három csap még több évtized alatt sem tölt fel egy huszonegy grammos tartályt

[jamaisputedire]

vetkőztetsz

kesztyű, cipő, zokni, fülbevaló, meg mi - ezekből mihez kezdjek egy fél párral?

[jamaisputedire]

minden amim van a világon  - bárcsak kettő lenne belőle! az egyikkel bátor lennék, elnyűném, szétszaggatnám törődéssel meg kalanddal a másikat vitrinbe raknám, börtönbe üvegből, hogy mindig új és szép maradjon

minden helyett meg főleg belőled lenne jó egy tartalék

[jamaisputedire]

vigyázz - néha rám néha velem

[jamaisputedire]

szülinapi kívánságlista

két dolgot szeretek kapni: sört és puszit

[8-bitfiction]

[jamaisputedire]

/your skin against mine/

Azt hiszem ennél jobban semmi nem fejezhetne ki ’minket’ (furcsa rólunk, mint egységről beszélni, sosem jutottunk idáig, szóval igazából csak tégedésengem – ez lenne pontos).

Egyrészről, mert nem volt ez több bőrök találkozásánál, és a bőröm szépen simult a tiédhez, a felszíneink könnyen súrlódtak egymáson, a fizikával nem volt gond sosem, és ha épp hozzám értél, vagy talán mégis inkább én hozzád (igazából azt szeretem, ha ezt nem lehet tudni), akkor minden rendben is volt.

Aztán már a legelején is odáig voltál a bőrömért, én meg örömmel és kisállat módra simultam a tenyered alá, ezek mind jó pillanatok voltak, jók, mert egyszerűek, nekem sem kellett több, meg neked sem, csak a bőröm volt és a bőröd, ahogy találkoznak. Bár azt azt hiszem nem értetted már, hogy én a te bőrödön a hibákat szerettem, a hegeket, amik meséltek rólad, „itt megégtem egyszer, itt megharapott egy kutya, itt verekedtem a tesómmal, itt elestem”, a karmolásokat, amiket (tényleg, most már végképp bevallanám) csak ritkán okoztam én.

Közben persze ellenem volt még a bőröd is. Egymás ellen dolgoztunk valahogy mindig, elcsúsztunk egymás bőrén, a bőrünk volt a határ, amin nem sikerült túl jutni, sosem jutottunk beljebb. Megmostad a hajam, és én igazán kívántam, hogy az ujjaid túljussanak a fejbőrömön, hogy belenyúlj az agyamba, hogy ha az én kopogtatásaim rajtad (’na mi?’ – ilyenkor bekukucskálok a fejedbe, ezt megmondtam, ugye?) hogyha azok nem működtek, akkor majd te, akár úgy is, hogy fogsz egy vésőt és benézel, meg is próbáltam utána, hogy értsd, mit szeretnék, de most már nem fog kiderülni, hogy értetted, csak nem érdekelt (én nem érdekeltelek), vagy nem is értetted, és vajon melyik rosszabb.

[jamaisputedire]

kapunyitási pánik

(miért, te mitől függsz?)

hogy érted, hogy mitől, még azt sem döntöttem el, hogy miről, 

a felnőttség feltételei rám még nem hatnak, a dohányzásba meg sosem tudtam magam teljes erőbedobással belevetni.

[jamaisputedire]

pedig lehettél volna az életemben a metronóm, vigyázhattál volna helyettem is, hogy ne gyorsuljak túl

[jamaisputedire]

a facebook féle barátság illúzió az nálam olyan, hogy megnyugyszom belé. szia, nem beszéltünk három éve, pedig csíplek, csíptelek mindig, érdekelne is mi van veled, csak elszoktunk tőle (én is, te is, nincs hibás), hogy ezért tegyünk is, erre mondják, hogy ígyalakult, hát, így, biztos lehetett volna ezt jobban is csinálni, tulajdonképpen nem baj, megnézlek, felrakod a képed a kutyádról, helyes a kutyád, mi lehet a neve, felrakod, hogy dolgozol, energia van benne, meg élvezet, így csinálsz mindent, hogy belebolondulsz, ezt is szeretem, azon gondolkodom, hogy a mostani nem-ismerésed juttatja eszembe, hogy egyszer ismertelek, ugyanígy tudtál már tíz éve is belemerülni bármibe, felrakod, hogy vasárnapi idill, és tényleg napsütés meg kedvesnek látszik a lány is, azt hiszem együtt laktok, szépre festettétek a falat, otthonos az egész, látszik, hogy működik veled minden, aztán gondolom, hogy persze, ilyen az illúzió, azért biztos nem működik minden, de megnyugszom, hogy azért megvagy, van egy kicsi helyed, mennek a dolgaid, vannak, akikkel együtt vagy, még belóg a képen egy kartondoboz, remélem még nem rendeztél szépen polcokra mindent, még belóg egy csak közepesnek tűnő vörösbor üvege is, még nem vagy készen, de úton vagy, meg persze tulajdonképpen én is megvagyok (az interneten legalábbis mindenképp), megnyugyszom akkor ebben is, kéne neked írni, csak nem beszéltünk három éve, miújság, pont csak annyit mondanánk el, amit leszűrtem így is, megvagy? megvagyok. megvagyok.

[jamaisputedire]

felnőttség?(!)

de hát abban sem vagyok következetes, hogy hordok-e zoknit alváshoz