
tannertan36
🪼
Today's Document
One Nice Bug Per Day
Lint Roller? I Barely Know Her
No title available
KIROKAZE
d e v o n
"I'm Dorothy Gale from Kansas"
No title available
Interview Vampire Daily
macklin celebrini has autism

ellievsbear
Cosimo Galluzzi

No title available
Color Me Curious
Game of Thrones Daily
2025 on Tumblr: Trends That Defined the Year
I'd rather be in outer space 🛸
Sweet Seals For You, Always
seen from Austria

seen from United States

seen from Germany
seen from United States

seen from South Korea
seen from Brazil
seen from Canada

seen from Greece
seen from Venezuela
seen from Philippines

seen from Malaysia

seen from United States
seen from Australia
seen from United States
seen from United States

seen from United Kingdom

seen from Germany

seen from Indonesia
seen from United States
seen from United States
@karmapolice1223
t a n d o r r 🍋
a tovább lépés nem azt jelenti,
hogy elfelejted azt ami történt.
a tovább lépés azt jelenti,
hogy elfogadod azt ami történt
és folytatod az életed.
Már azelőtt tudtam, hogy ennek nagyon rossz vége lesz, mielőtt egy szót is beszéltünk volna. De belementem... és tudjátok mit? Nem bántam meg. Azt bántam meg, hogy így lett vége. Hogy ennyire lealáztam magam miattad, amikor pontosan tudtam, mennyire szarsz ebbe az egészbe. De adtál szép pillanatokat is, és furcsa, viszont több önbizalmam lett utánad, mint amit mások több hónap alatt próbáltak elérni nálam. Nem értem magam, viszont mostmár tudom, hogy mindent összevetve megérte, még ha most rettentően fáj is.
Lehettünk volna őszinték is, de mi a biztonságosabb utat beválasztottuk...
Pilinszky János: Egy szenvedély margójára
A tengerpartot járó kisgyerek
mindig talál a kavicsok közt egyre,
mely mindöröktől fogva az övé,
és soha senki másé nem is lenne.
Az elveszíthetetlent markolássza!
Egész szíve a tenyerében lüktet,
oly egyetlen egy kezében a kő,
és vele ő is olyan egyedül lett.
Nem szabadul már soha többé tőle.
A víznek fordul, s messze elhajítja.
Hangot sem ad a néma szakítás,
egy egész tenger zúgja mégis vissza.
Engem te elvesztettél.
Hazudhattam volna... Húzhattam volna... De inkább elmondtam, hogy nem akarom tovább a kapcsolatot.
Nem azért tettem mert nem szeretlek, azért tettem, mert tartalak annyira, hogy őszinte vagyok veled. És tudod mit nekem is fáj ez, de nem mondom mert így mind kettőnknek jobb lesz... És így könnyebben tudok aludni mint, hogy napi szinten hazudok neked.
legszívesebben elküldeném
őt a jó büdös a fenébe
amiért bántott téged
senki sem érdemli ezt
nem volt méltó rá
hogy szeresd
Egyszer meghaltam érted ,de soha többé
Tudom, hogy sosem mondtad el, hogy mi jár a fejedben de szólhattál volna mikor már egy másik lányon gondolkodtál.
Azt kérted, hogy őszintén, de te vagy, aki nem beszél őszintén
Csak hagyjuk az egészet a picsába, nem éri meg ez már meg nekem...nagyon nem
Beteggé tett az, amit műveltetek velem.
Hogy milyen érzés, mikor trauma ér?
A trauma pár másodpercében lelassul az idő, csak azt a tragédiát látod, minden más elsötétül.. Nem tudod elsőnek felfogni. Csak üvöltesz vagy sikítasz. Vagy ami talán még roszabb, ha csak nézed mereven egy hang sem jön ki a torkodból.. Jobb esetbe férrevonulsz, roszabb esetbe ott helybe összerogysz és sírógörcsben törsz ki.. Senki és semmi nem tudja elállítani a szemedből patakokban folyó könnycsepp- áradatot.. Csak sírsz, üvöltesz, és csak az a pár másodperces jelenet jár a fejedbe. Újra és újra lejátszodik a szemed előtt. Nem tudod felfogni mi történt.
Eltelhet bármennyi idő akár hányszor eszedbe jut az az emlék újra és újra átéled ugyan azt a szenvedést és kínt amit Akkor és Ott éreztél. Ugyan úgy elfog a düh ugyan úgy szorít a torkod, mint a legelső visszaemlékezésednél..
Nos ilyen átélni egy traumát..
Néha van, hogy a legnehezebb lépés és a helyes lépés ugyanaz.