SEMMI

[kincseim-nincseim]

!

[kincseim-nincseim]

Ne menjetek egyházi koliba, szívás

- Lényegében egy börtön

- Mindig vissza kell érni 11-re, tehát kb 10 kor legkésőbb azért nem árt elindulnod vissza, ezáltal az összes egyetemi buliról, kocsmázásról lemaradsz. Elvileg lehet kérni külön hosszabb kimenőt, de az milyen már..aztán még ferde szemmel néznek rád..

-Öltözködés ugyanez. Kinéznek a portások, ha kicsit eltér a stílusod az ottani elvárt szürkeségtől.

-Igazából a portások minden miatt csúnyán néznek rád. Nem bírok úgy kimenni a kolibol, hogy ne figyeljenek árgus szemekkel. Konkrétan annyira bámulnak, hogy zavaromban már arról is beszámolók ha csak boltba akarok menni.

- Nem lehet piercingem az orromba ( mondjuk ez a legkevesebb)

- Ja meg tilos csatlakozni a város szélsőséges divatirányzataihoz😂

-Mindenki nagyon aranyos, kedves, de az egész olyan felszínes.

- A koli internetjét elvileg csak tanulásra lehet használni, gyakorlatilag azért szoktunk sorozatokat, filmeket nézni.

Egyházi gimibe jártam, vallásos vagyok (vmennyire), és szerintem elég szabálykövető, tisztelettudó, de annyira nyomasztónak érzem ezt a környezetet. Tavaly és idén is csak fekszem az ágyamon nulla életkedvvel, és egyáltalán nincs kedvem sehova sem kimozdulni, mert úgy érzem teljesen meg vagyok kötve. Aztán néha meg letolok egy 8km-es sétát a városban egyedül zenét hallgatva, majd megnézem a Rekviem egy álomért c. filmet csak, hogy fokozni tudjam a nyomorom.

[ashstfu]

i love opening tumblr. hello mentally ill people

[quotemadness]

“I’ve had so many knives stuck into me, when they hand me a flower I can’t quite make out what it is. It takes time.”

— Charles Bukowski

[beautiful-life-wisdom]

read the rest

[kincseim-nincseim]

Azt találtam ki, hogyha megbukok a biológia vizsgámon felvágom az ereim tüntetőleg. Nem akarok még meghalni amúgy, csak ez tűnik az egyetlen megoldásnak a jelenlegi problémámra. Ez most tudom nagyon hülyén hangzik, de eskü van értelme.

Szóval ezzel kitudnám menteni magam az alól a bűntudat alól, ami azért mardosna mert a szüleim többet vártak el tőlem, és nem tudtam megfelelni nekik. Így legalább nem csesztetnének ezzel. Tudom, hogy ez nem vicc meg játék, nem gondolom annak és nem szeretnék tiszteletlen lenni, de csak ezt az utat látom egyelőre.

Nem akarok felelősséget vállalni a tetteimért/ döntéseimért. Nem akarok felnőtt lenni és felnőtt életet élni. Én nem tudok felnőttként funkcionálni. Legszívesebben gyerek maradnék örökre, vagy legalábbis átugranám ezt az elkövetkező útkereső, karrierépítő 10 évet.

Ja amúgy az egyetem nagy szívás, semmi élvezhető nincs benne. Utálom.

Igazabol úgy sem fogok semmit sem csinálni

[kincseim-nincseim]

Arra jöttem rá, hogy két ember van a pszichológia szakon

- Az iszonyatosan pozitívak. Ők amúgy aranyosak, segítőkészek és tetszik, hogy ilyen kis elvontak, de valahogy nem nagyon tudom hova tenni őket. Mármint hogy képesek ilyen összeszedettek maradni?? Viszont belőlük lesz a legjobb pszichológus meglátásom szerint.

- A másik csoport pedig maga is mentális problémákkal küzd, és a szarból akar várat építeni. Teljesen demotivált, csomó múltbeli feldolgozatlan szarsága van, és milliószor megkérdőjelezi a döntéseit. Nem ritka, hogy még gyógyszereket is szed. Na igen, ők azok akik ahelyett, hogy kezeltetnék magukat úgy gondoljak olcsóbb az egyetemen tanulni róla. Na meg ugye közel hozzájuk ez a sok szarság, hisz benne élnek. Viszont felmerül a kérdés, így hogyan akarnak segíteni másokon?Én ezt a csoportot erősítem btw.

[kincseim-nincseim]

Minden mindegy! (...) Mert minden csak azért kezdődik el, hogy egyszer véget érjen. Születésetek pillanatában haldokolni kezdtek. És így van ez mindennel.

-Jane Teller-Semmi

[hunterschaf]

HUNTER SCHAFER by Magdalena Wosinska for Out Magazine (2019)

[kincseim-nincseim]

Próbálok kevésbé csendes tagja lenni a tumblrnek szóval megosztom ezt a rajzom

[kincseim-nincseim]

Az apám kibaszott nagy érzéketlen faszkalap.

[blossomfully]

S.m.zhao

[minuty]

“The real difficulty is to overcome how you think about yourself.”

—

[thecollectibles]

One Hundred Years Of Solitude by Kejun Zhao

A series of illustrations for the novel One Hundred Years of Solitude by Gabriel García Márquez

[minuty]

“Growth is painful. Change is painful.But nothing is as painful as staying stuck somewhere you don’t belong.”

— Mandy Hale (via minuty)

[passagesandpages]

“Krasivaya. It means beautiful, but with strength. Unique.”

— Ruta Sepetys, Between Shades of Gray

[kincseim-nincseim]

❤️

[kincseim-nincseim]

Teljesen kivagyok ettől az évkezdéstől

Nem tudom mit kéne tennem.Már eljutottam arra a pontra, hogy nincs kedvem enni, aludni is csak nagyon keveset tudok. Egyaltalan nem érzem magam motiváltnak.

Mindenki az érettségiről beszél, kérdezik, hogy hol fogok tovább tanulni stb de engem rohadtul csak felesleges dolgok érdekelnek amiből nem lehet megélni. Ráadásul a pontokon is már most elkezdtem stresszelni, ugyanis két emelt érettségit kéne (mindenki szerint) produkálnom. Németből már van, a másik emelt óraszámban tanult tárgyam pedig a magyar. Par hete jöttem rá hogy nem vagyok sem eleg okos, sem eleg olvasott hogy ezt sikeresen véghez vigyem, mert a magyar az egyik legnehezebb emelt!!

Felemeszt a szorongasom és donteskeptelensegem.