kontrolláltkáosz

[kontrollaltkaosz]

ennél tovább nem mondhatom így se érted egészen mosollyal csak szomjad olthatom szememmel csak szemed becézem ma sem lettem zseni de cserébe még mindig hülye vagyok valaki a kagylóból azt üzeni; nem múlnak azok a furcsa zajok a fejemben a fejemben a fejemben

rendet rakok a nap alatt éjszaka elüvöltöm amit látok ha talpamra rágó ragad és mögöttem fehér macska nyávog (megfagy a vér)  a zsebemben a zsebemben a zsebemben

[kontrollaltkaosz]

korán reggel cukorkát esznek az idősebbek a metrón keserű az út hazáig mocorognak, helyezkednek

és valami ismerős arcba botlok hozzá fűződő jellegtelen emlékképek csapnak felkörülöttem velem szemben a cherry bonbon csak haza, takaró alá gyorsan lassan innen is el kell hogy menjek helyet adni más virágok szirmainak hadd kapirgáljanak ők is a porban

[kontrollaltkaosz]

sziasztok, ha érdekel hogy milyen zenét csinálok akkor:  https://www.facebook.com/Cataflamingo-1401487843289887/ 

[kontrollaltkaosz]

télen (#4)

koffeinmentes a kóla a dohányboltban mamám már csak halványkék szofit szívhat és jobban fázok mint egy éve, pedig akkor azt mondtam hogy többet nem lesz  ennyire hideg mint mikor egy elszalasztott este mínusz húszban felnéztem az égre és a csillagok fehére szürkére váltott; azt mondtam hogy az érettségi egy mese, csak nincs tanulsága, egyébként is a barátaim a legfontosabbak és a pesti nők mert csak hozzájuk értek,és nincs tej reggel de nem is szeretem már annyira a kávét csak ha tele van cukorral. de kávé mindig van, 400 forint meg nem. csak azt mondja meg valaki, hogyha minden kérdésre egyszerű a válasz, akkor miért nem tudja senkit mi történik?

[kontrollaltkaosz]

jégbe fagyott a tükörsima sörösdoboz a megállóban

[kontrollaltkaosz]

#3

most rám süt a nap, meleg, csiklandoz néha eltűnik, néha újra előjön nem baj, holnap úgy is jönnie kell, ha most nem csak megint képzelődöm várom, hogy a fehérből sárga legyen konyhabútorok helyett a grillrácsot gyújtom apró gólyák és verebek hangja végigtrilláz a fénytelen rákóczi úton holnap után lesz a temetésem. félkezű homleszek viszik a koporsóm. tán addigra meggyógyulok vagy nem süt rám tovább sós nyomor.

[kontrollaltkaosz]

Boldog szülinapot!:)

köszi! ! 

[kontrollaltkaosz]

Jegyzés #1

Átolvastam a blogot, az egészet, versekkel, hagyományos bejegyzésekkel, töredékekkel. Eszembe jutottak azok az érzések, képek, nem is tudom, nosztalgiáztam. Néhány verset újra fogok írni, egykettő magja elég sok relációt mutat mostani önnönmagammal. Ja és amúgy 20 éves vagyok ma. A barátaimmal hülyéskedtünk. Sok dolog van, amit rendbe kell hozni. C-vitamin és napfény. Meg korán kelni. Víz. Kevesebb cigi, bár a fasz akar kevesebbet cigizni: ) Többet kéne a szintimen prüntyögni. X x x X

[kontrollaltkaosz]

Juhuu, visszavártunk! 🤗

én is vártam. 

[kontrollaltkaosz]

folyam #2

csak a könnyedség, a megértett utalások nem is ismerjük már a félelmet, süketen kopogtat az ablakon át. mert ez itt a merülés egyre csak járjuk útjainkat és  csak fulladozunk a életlen tengerhabban nagyon messze az istenek poklától  kiizzadva az új mérgeket kővé dermvedve bámulni az óvilág arany-közelségét és többet látni az örök sötétségben.

[kontrollaltkaosz]

Ez így elég csodásan hangzik!

remélem is: ) 

[kontrollaltkaosz]

sziasztok

egy nagyon kedves üzenet arra ösztönzött, hogy újra nekikezdjek írni. nem biztos hogy versek, lehet hogy gondolatok, érzések, skiccek stb. bármi, amit megosztanék. ez így milyen? köszönöm a visszajelzéseket: )  X x 

[kontrollaltkaosz]

folyam #1

így talán jobban látok most már s nem apad ki számból a gondolat hogy mindenem mi tőled függ az csak viszályokból szőtt koholmány s nem más mint nem cselekvésem tisztára mosott önarcképe pulzusszám lelakott játszótér a szívem s te még mindig hintázol benne lennék végre egyszer szinonimád s nem alantas mellébeszélésed éjjel rád törő félelemhullám összes átgondolt tévedésed sorsunk előre kikövezett úton halad kiapadt minden szavam és szavad hamis bálványokat szeretni s akarni egy elillanó pillanat reményét mit vesződőm nem is vagy az enyém mikor hogyan őszinte lennék ha őszinte lennék megalkuszok a kirakatok között és nincs kiút a felhővárból a fejem fölött az összes problémám elenyész vágyok az igazságra? szeretem, élem a sarat nincs végakarat hajlongás van tátogás van

[kontrollaltkaosz]

a kert kapujában

A négyzetek hálójában egymást égetve Tapogatózunk a mély sötétben Ülve rossz anyák ölében, Egymás haját csontig tépkedve.

Rászökellünk egy rossz dobbantóra S az kiráz minket a vagyonunkból, mert mi kilógunk a mi korunkból De ráfogunk mindent az oktatókra

Elgondoljuk hogy milyen a boldog élet Kézen fogva ugrunk a halál kapujába És majd később egymás hamujába Temetjük el az alkalmi létet

Nem hullik már arcunkra a tavaszi szellő Helyette a metró menetszelét kapjuk S mi még mindig ordítva tagadjuk hogy emlőst nem támad meg emlős.

[kontrollaltkaosz]

töredék #1

Az erkélyről jól belátni a Kosztolányit; Vakul rohanó embertömegből Elhalványult női arcuk tárulnak elém

Az erkélyemről reggel belátni a Kosztolányit; Egy kisebb társadalomtudományi körkép. Olyan akár egy jól eső egyperces Örkény beleképzelhetnék szinte bármit, hogy milyen fakóak még a fák s mennyire kopár az ég teteje hogy lassan itt a tavasz veleje s még mindig itt vannak a téli anekdoták hogy a vakul rohanó embertömegből kifénylik néhány halvány női arc sziluettje mögöttük egy színtelenül kimúlt este s most már csak ágyuk melegét igénylik

[kontrollaltkaosz]

? ?

tarthatatlan ez a csönd, ami köztünk áll a keserédes utóíz szájad peremén tudom hogy igazán mit mondanál s mégis a hallgatás az, mi legtöbbet ér

nincs miért bánkódni ha lenne nem tenném igazságok nélkül merültem csak tovább csak tovább a hullámok mentén

barátom se voltál, szeretőm se lettél egekbe emeltél de leért a lábam úgy maradtál itt, hogy közben el se mentél

mindenünk mi a világot tárta elénk csak méla órák kérdéseivé vált s én csak sulykolom az okot belénk de nyárból ősz lett, és minden tovaszállt

[kontrollaltkaosz]

vörösebb az ég

félek, hogy végül egyedül maradok hogy nem kellek senkinek igazán hogy egyszer majd elsodródok a félszeg tekintetek vigaszán

amikor bambulsz magad elé, és grimaszoktól arcod dagad nem is keresed az igazit, csak a helyére költesz újakat

és most félő szívvel nézek magam elé keresgélem a porban maradt érméket esténként erre szoktam sétálni évek óta tudod, nem csak játszom a félénket

furcsa, hogy még mindig eszembe jutsz amikor téged kiáltlak, te akkor aludsz

nem furcsa, hogy mindig eszembe jutsz amikor téged látlak, te akkor szemet hunysz