Régóta részeg vagyok már, de úgy érzem nem ittam még eleget
a vodka kevésbé marja torkom, mint az arcod képzelete lelkemet
Reflexből ne mondj nekem semmit, előbb lélegezz két mélyet
előre én sem tudhattam, hogy mi lesz majd ha nem nyomjuk a féket
meghívtalak a világomba, ahol nem volt kerti tó csak mocsár
ha üvegházban akarsz élni, ne ijedj meg ha eltörik egy pohár
a valósággal találkozva hamar felszökött az egekbe a lázad
áldozatot játszva kést adtál a kezembe és tartottad a hátad
beszálltam a játékodba amiben csalni kellett hogy megnyerjem
nyertem de a csalás után nem bírtam rendet tenni a fejemben
megmutattam az életet, te megmutattad másnak amit tőlem tanultál
szégyen nélkül értél hozzám, pedig tudtam hogy nála aludtál
láttam a hátadon egy cipzárt ami a farkas rejtéséhez kellett
túl hamar eljött a tavasz mikor az ártatlan bárány vedlett
szelíd vad voltál, nem martál meg, sőt még csak rám sem morogtál
évekig az éles karmaid közt éltem, míg egyszer torkon ragadtál
mégsem szelíd vadállat vagy, hanem megvadult fekete lepke
aki másokat bánt határ nélkül bármikor ha kétségbe van esve
megmutattam hogy kell kötni, és egyből magadhoz kötöttél hozzá
egymáshoz ijesztően közel kerülve mentünk mindketten rommá
fulladoztam, lilult a testem és szétvágta a bőröm a fonál
azt kértem lazíts kicsit a kötésen, és te még egyet szorítottál
türelmesen kivártam míg a fonál lebomlott rólunk idővel teljesen
végül méreggel a szívünkben váltunk el, de még félig szerelmesen
ma éjjel abban bízva iszok hogy az alkohol fertőtleníti a sebet
vagy legalább csak felejtsem el, már ha ilyen mélyeket el lehet.
romaincrisis
stormborns
origamiaround
gummygunk
jacobvanloon
dededos
tangentwithtanner
yousharknotpass
