Talan mar mindent tudsz rolam,
Tudod mit szeretek, mit utalok
Hogyan kell kezelni bennem azt amit en nem tudok
Hogy vidithatsz fel es hogy sirok a valladon.
Ismered a kedvenc zeneimet,
Az eletem minden korszakarol meseltem mar neked.
Lattal mar aludni, uszni, furodtunk mar egyutt.
Lattal betegen, lattad a vert ami bennem csorgadozik.
Azt hiszem megmutatok nehany regenyt is neked, amit irtam.
Ezt az oldalt viszont soha nem fogom megmutatni.
A letezeserol sem fogsz tudni.
Nem mintha titkolnek eloled barmit is, szinte mindenrol tudsz amit ide irtam le.
De neked mar akkor mondtam el amikor jol voltam.
Ez a szar pedig orokke az a rothado enem utolso darabja ami megnegyszerezte a dolgokat amik velem tortentek.
Egy hisztis kisgyerek aki maganyaban akart meghalni.
Es sosem akarom hogy megismerd azt a segitsegert kialto undorito ferget aki csak is azert irt ide, mert mas amugy sem hallgatta meg.
Megmaradt ez az oldal nehany gondolatnak, talan egy naplonak ahova feljegyzeseket irok.
Sosem fogom visszaolvasni a regi posztokat.
De sosem fogok uj fiokot csinalni.
Es valamiert mar vagy 10 eve sosem felejtem el ide a jelszot.
De muszaj emlekeztetni magamat hogy ha feladom akkor megint az az ember leszek akinek ugyan csak egy utaloja van, de az sajat maga.
