Es amikor minden jo lett evek ota ujra eloszor, isten ugy dontott hogy elveszi az egyik legfontosabb embert a vilagon. Bucsu nelkul ismet, a borzalmas betegseg vegen, egy korhazi agyon haltal meg draga nagymamam.
Nem gyaszoltalak meg elegge mert felek onmagamat megint elvesziteni.
Bocsasd meg nekem, hogy nem merek szetesni
A vegen ugy is rajtam jon ki
A karma visszaadja ezt a honapot
Ahol el probaltam feledni a halalod
Mert megerdemelned hogy orditva sirjak
Megerdemelned hogy a sirodra boruljak
Es ujra elveszitsem minden erom
Megsem engedhetem meg magamnak
Mert mar nem csak en vagyok akinek ezzel artok.
Szetesik az eletem ha megengedem magamnak a szomorusagot
De nem hagyhatom hogy az ember aki oszinten szeret engem
Megint onkivuleti allapotban talalja magat
Az en feladatom megteremteni mindent amit nem kapott meg az eddigi evek soran
Amit adok neki nem vehetem el megegyszer
Es legszivesebben megallitanam az idot
Hogy legyen idom gyaszolni
Ugy szerettelek teged mint senki mast ebben a csaladban
Nem tudom elhinni hogy soha tobbe nem latlak
Hogy ha hivlak nem veszed fel
Hogy a hazad mar nem a te hazad