Ha a gondolataidat a múlt vízének habja lepi el
A jelenben a lelkedet mégis ki és hogyan emelhetné fel?!

Game Changer & Make Some Noise
$LAYYYTER
NASA

Andulka

❣ Chile in a Photography ❣
YOU ARE THE REASON
No title available

if i look back, i am lost

Jar Jar Binks Fan Club
Sade Olutola
KIROKAZE
almost home
🩵 avery cochrane 🩵

@theartofmadeline
he wasn't even looking at me and he found me

tannertan36
Game of Thrones Daily
Keni
Claire Keane

Product Placement
seen from Russia

seen from Netherlands

seen from United States
seen from Malaysia
seen from United States

seen from Canada
seen from United States
seen from United States
seen from United States
seen from United States
seen from Colombia
seen from Canada
seen from United States
seen from United States
seen from United States
seen from United States

seen from United States
seen from United States

seen from United States
seen from Indonesia
@lass-frei
Ha a gondolataidat a múlt vízének habja lepi el
A jelenben a lelkedet mégis ki és hogyan emelhetné fel?!
Megakartál tanítani úszni, de itt maradtam. Azóta is evickélek, Fuldoklok a habban. Átáztattak szavaid, Nyitott könyved lettem, Olvasgattál derűvel, Örökbe nem kellettem.
S mégis örömmel örömmel gondolok Rád, elhagyatottan is - itt hagyott a világ.
H.N.
Én derekasan ellenálltam végig, én nem akartam barátkozni se, sőt: magam tőled úgy tartottam távol, mint gyufát a skatulya oldalától – Az érintésbe én török bele.
Jókai Mór - Csak egy délután
Ülj ide mellém, fogd meg a kezem,
Hagyd, hogy behunyva maradjon szemem.
Nem kérdezek, és most te se beszélj,
Hallgasd, ahogy a csend nekünk mesél.
A hétköznapok kínjai után,
Legyen szép ünnep ez a délután.
Nem kell ígéret, nagy fogadkozás,
Csak ez a csendes, néma kézfogás.
Úgy menj el majd, hogy észre ne vegyem,
Milyen gyorsan múlt az én ünnepem.
Valóság volt? Lehet, álom csupán,
Hogy a miénk volt egy egész délután.
Endrész Aliz: A jobb oldali ajtó
Tudod, azt hiszem, gyűlöllek egy kicsit.
Bár mire megvallanám neked, hogy miért,
lehet, újra megszeretnélek.
Mindketten azt mondtuk,
hogy nem szeretjük a Whisky-t,
mégis szó nélkül ittuk meg.
Úgy, mint ahogy most nézel rám.
Nem szólsz, csak nézel.
Egyszer talán újra a szemembe.
Egy szál örökre elpattant közöttünk,
de valami mégis húz feléd.
Talán a zárkózottságod.
Az, hogy kicsomagoljalak úgy,
ahogy te szeretted volna a karácsonyi ajándékaidat,
ha nem egyedül töltöd az ünnepeket.
Vagy a bőröd,
ami a kedvenc kifestőkönyvem lehetne,
ha engednéd,
hogy vonalakat húzzak az anyajegyeid közé.
Ígérem, kedves mintákat rajzolnék csak rád.
Vagy a hangos nevetésed,
amit mindketten csak kuncogásnak hívunk,
és mégis folyton hallom
a szomszédos metrószerelvényről átszűrődni
az éppen záródó ajtón.
Kicsit gyűlöllek, mert
nem adsz kapaszkodót,
amin fel tudnék mászni
a magad köré épített falakra.
Mert csak képzeletben találkozhatunk újra,
hisz hatalmas köröket teszünk a városban,
hátha el tudjuk kerülni a közös útvonalakat.
Mert úgy nézel rám,
mintha tönkretettem volna valamit,
pedig nem én, hanem te voltál az.
Mert kínosan, szó nélkül engedsz előre az ajtón,
hátha nem veszem észre,
azért tartod, mert úgy érzed,
magadat is tartanod kell előttem.
H.N.
“It’s easy for someone to joke about scars if they’ve never been cut.” - William Shakespeare, Romeo and Juliet
“After awhile you could get used to anything.” - Albert Camus, The Stranger
“Yes. Yes. Yes. I hear. Your silence is loud.”
— Anne Sexton, A Self-Portrait In Letters