[koltoktollabol]

Faludy György: Valómnál jobbnak

Valómnál jobbnak, nemesebbnek

játszom előtted magamat.

Attól vagyok jobb, mert szeretlek

s mert felemellek, magasabb.

Az önzés is önzetlenség lesz

közöttünk. Ám mint válhatok

olyanná, amilyennek képzelsz?

Szerelmed cél s nem állapot.

Vibráló partok szélén járok

veled s lesem zárt ajkadat.

Ingem nyílásában virágot

viselek s kést az ing alatt,

és éjjel egy-egy részt kivágok

magamból, hogy megtartsalak.

[koltoktollabol]

Márai Sándor: Ajándék

És mégis, ma is, így is,

örökké mennyit ad az élet!

Csendesen adja, két kézzel,

a reggelt és a délutánt,

az alkonyt és a csillagokat,

a fák fülledt illatát,

a folyó zöld hullámát,

egy emberi szempár visszfényét,

a magányt és a lármát!

Mennyit ad, milyen gazdag vagyok,

minden napszakban,

minden pillanatban!

Ajándék ez,

csodálatos ajándék.

A földig hajolok,

úgy köszönöm meg.

[koltoktollabol]

Sohonyai Attila - Szeretni beláthatatlanul

Nem tudom elhordani a hegyeket…

Kicselezni, mit az élet közénk taszít.

Előre látni mi láthatatlan lesz,

És megnyugtatni sem, hogy lesz, amink nincs.

De azért kicsit mégis adhatom a jövőt:

Mert elveszem, mit kezedben cipelnél,

Felkaplak, ha esni kezdene az eső,

Megcsókollak minden reggel, hogy felébredjél,

hogy ne aludj örökkön.

Hogy zrikállak, mielőtt felidegesítenél,

és elviszem a balhét, mielőtt rád kellene haragudni,

és ha haragszol rám, újra-mosolyodért

mindig, mindig bocsánatod kérni.

Nem tudom elhordani a hegyeket…

Kicselezni, mit az élet közénk taszít.

Előre látni mi láthatatlan lesz,

És megnyugtatni sem, hogy lesz, amink nincs.

Szeretni tudlak. Beláthatatlanul.

Az egyetlen jövő, mit én ígérhetek.

De ezt szívesen teszem fogadalmul,

mert e tudhatatlan jövő, veled biztos-jelen.

[morningpoetry]

Agnieszka Osiecka: Belehalni a szerelembe

Legalább egyszer érdemes belehalni a szerelembe. Legalább egyszer. Már csak azért is, hogy később eldicsekedhessünk, hogy van ilyesmi. Hogy létezik …Belehalni. Valaki fiókja mélyén feküdni más levélhullák és emlékhullák mellett és szenvedni… Oly istenien, oly pátosszal szenvedni, mint Tosca vagy Witos. … És már nem törődni senkivel, és nem haragudni senkire. És csak kérni Istent, hogy egyszer, legalább még egyszer belehalhassunk a szerelembe.

Dabi István

[morningpoetry]

Ijjas Tamás: Figyelmeztetés

Beszéljünk a veszélyekről is, Kedves, a kényszerről, hogy egy névmással eltüntesselek. Vagy hogy lyukasra nézzem egyszer a tested, és ölembe zuhanjon helyetted az éj. Beszéljünk az unalomról is, hogy a szagom nem lehet egy életen át afrodiziákum, és nem kellemes meló örökké hajad szőke búzáját aratni. Beszéljünk az emlékezésről is, tudod, a temetőről, ahol közös sírhelyet bérlünk magunknak. Hogy minden egyes fényképen egyre laposabbra szorítja melled a memória. Vagy ahogy magad elé rakosgatod az első randevút, ezt a foghíjas puzzle-t. Beszéljünk a homokóráról is, amit magunknak vettünk. Nem ártana időnként megfordítani.

[morningpoetry]

Nyerges Gábor Ádám: Az a nap

Ma van végre az a nap, amikor elszakad a szatyor füle, amikor írók befejeznek régóta írt könyveket, akár fejben, hazafele. Ma van végre az a nap, amikor nem csörög a telefon, amikor a nemzedékem dönt, és külföldre megy, vagy egy panaszlevélbe belefog. Ma van végre az a nap, amikor az őszinteség is körmönfont, amikor már bemondják a közeledtét, de még nem ért ide a hidegfront. Ma van végre az a nap, amikor a hivatalban épp senki sincs bent, és a szép lányok helyetted végül megtalálják magukban istent. Ma van végre az a nap, amikor elhangozhatnak súlyos vádak, mikor a szendvicsember összeszedi minden bátorságát, és köszön a trafikoslánynak. Ma van végre az a nap, ez az egyszeri, rejtélyes és érthetetlen, de biztos pont a végtelenben, az a nap, az a nap, ma van végre az egyik nap az életedben.

[morningpoetry]

László Noémi: Reggeli kérdés

Ma ki utazik el, ma ki néz hosszan utána, hogyan szakad vagy foszlik a tegnap cérnaszála, ki fűzi tű fokába, hány öltés kell a szívig, hogy verjen, míg a testet a fű közé terítik, hány öltés kell a színes, a képeslap-magányhoz fércelni annyi véget, amennyi még lakályos, amennyi tengerekben a cseppet nem takarja hány öltés kell a szélnek, hogy az eget bevarrja?

[koltoktollabol]

Fövényi Sándor:

Kezemben hevertél

Valamerre mentünk, már mindegy hova,

a tél ostoba volt, nem vettünk kabátot.

A sárban lépkedtünk, és a fákon a moha

még őrzött az alkonyból pár zöldes lángot.

Emlékszem, egy házfalnak dőltünk,

szerelem a dohos vakolaton.

A Hold tántorgott fölöttünk,

fakó fénye csörömpölt az ablakokon.

Arcod menekült tőlem, akár földtől az ég,

nekem úgy tűnt, szeretnénk még élni.

A számba súgtad a félhomály neszét,

s tüdőm nem akart levegőt cserélni.

Indulni kellett, téged vonat várt,

engem néhány pogány isten.

Véres bőrön dobolt két rókaláb,

a sínek is fekete zajt vertek dühödten.

Mégis, hogy tiszták maradjunk,

mosolyom ráterítettem a sárra.

A kezemben hevertél, te voltál az imám,

a szabadság, ujjaim rácsaiba zárva.

[koltoktollabol]

Imre Flóra:

Levél a hitveshez

a fogkeféd elcsomagoltam

kidobni nem vitt rá a lélek

maradok hát gyógyíthatatlan

szentimentális amíg élek

a tusfürdődet félretettem

törülköztem a törülköződdel

a konyakmeggyet is megettem

nem maradt végül semmi bűnjel

de hova rejthetném a testem

titkolni, hogy te átkaroltad

a lelkem hogy fertőtlenítsem

amely nem tud nem tudni rólad

csak a tárgyak törékenyek

de tömör az emlékezet

[koltoktollabol]

Kiss Mária - Mi tenne jót?

Most nem tudom, mi tenne jót velem,

nem tudom, mi könnyíthetne terhemen,

talán egy szó, ha jönne nesztelen,

megsimogatna hűvös-fesztelen,

talán egy kéz, simítva homlokom,

talán egy lélek, az enyémmel rokon,

talán egy újabb gond a gondokon,

talán a megnyugvás az arcokon,

talán egy fehér papírlap némasága,

talán egy könyv betűinek varázsa,

talán egy újabb hajsza hasztalan,

talán egy séta, némán, társtalan,

talán egy erdő, zöldbe öltözött,

talán egy vers, mely belém költözött.

[koltoktollabol]

“Ha a tetteimmel nem tudom betakarni, a szavaimtól csak megfázna.”

- Sohonyai Attila

[koltoktollabol]

Az emlékezéshez nem emlék, Hanem szeretet kell, S akit szeretünk, Azt nem feledjük el.

- Shakespeare 

[koltoktollabol]

Ady Endre

[koltoktollabol]

“Aki egyszer megsimogatja a lelked…az örökre benne is marad.”

— Léria Dipán 

[koltoktollabol]

H.N.

[koltoktollabol]

Petri György - Amíg lehet

Ahogyan megyünk összebújva az

Iskola utcán fázós-boldogan

(„őszi szerelem” – mondta kis pimasz

fiacskám) „őszi” – és akkor mi van?

bár, persze tudtuk mi is pontosan,

hogy ami jön, az tél, nem a tavasz,

hogy most már minden utoljára van,

hogy az öregség tele behavaz,

de addig itt a kocsma és az ágy,

addig legyen tivornya, buja vágy

amíg lehet. És aztán szépen együtt,

egymás kezét el többé nem engedjük,

s együtt, együtt bár úttalan–útatlan

toporgunk-tipegünk a tébolyult hóviharban.

[koltoktollabol]

Radnóti Miklós: Szeptember

Ó hány szeptembert értem eddig ésszel!

a fák alatt sok csilla, barna ékszer:

vadgesztenyék. Mind Afrikát idézik,

a perzselőt! a hűs esők előtt.

Felhőn vet ágyat már az alkonyat

s a fáradt fákra fátylas fény esőz.

Kibomló konttyal jő az édes ősz.