A lejtő

🐟 Tamaskó Gábor írásai

[lejto]

Hangtalanul néz

Nap, mint nap egymáson át,

Szeretet helyett.

[lejto]

Sárga és fehér

Takaróba burkoltan

Figyel az erdő.

[lejto]

Minden arc mögött,

Egy apró hullám fodra:

Az én otthonom.

[lejto]

Csendes széllel jött,

A tavasz kedves hangja,

Békére talál.

[lejto]

Ébred az erdő,

Tavaszi fényben járok,

Szabad magányban.

[lejto]

Nyelj már le végre,

Öklendezés nélkül, ha

Utamra engedsz.

[lejto]

Holnap lesz végül,

Hogy utoljára látlak.

Fényed emlék lesz.

[lejto]

Ne sírj virágszál

Hiába tép a szél most

Hajlik a szárad.

[lejto]

Sajnálom, hogy nem

Lehettem ‘teljesen’ jó,

Csak egy töredék.

[lejto]

Az árnyékod még

Mindig mintha itt lenne.

Más nem volt sosem.

[lejto]

Lehetnék végre

Egyszer az a valaki,

Aki elég jó?

[lejto]

Cseppekben potyog

A figyelmem rád, de a

Felhőt tagadjuk.

[lejto]

Ajtókat nyitni

A legnehezebb, mikor

Rám szűkül a tér.

[lejto]

Eldöntöttem, hogy

Nem szaladok többé már.

Sötétség, zabálj.

[lejto]

Leszek akkor az,

Akinek a csendesség,

A végső válasz.

[lejto]

Emberek között

Kapcsolódást keresni,

Vakon, sebzetten.

[lejto]

Tükrömben látlak,

Árnyékomban bújik meg,

Követ a magány.