Eddig nem voltam tisztában a tiltott szerelem fogalmával. Azt hittem nem létezik ilyen, hogy hasonló klisé, mint az igaz szerelem. Hogy olyan embert, ha akarnál se tudnál megszeretni, aki iránt nem lehetnek érzéseid. Aztán egyik nap arra ébredtem, hogy az álmaimban meglátott embert teljes szívemből szerettem eddig, csak nem vettem észre. Nem tudtam ki az, vagy hol van, és milyen szerepet tölt be az életembe, mert amint felkeltem elfelejtettem az arcát. A következő napokban szintúgy megjelent az álmaimban, de más volt mint ez előtt. Hallottam a hangját, és éreztem az illatát, mintha egy másik univerzumba kerültem volna. Azonban, amint felébredtem szerte foszlott ez az érzés. Ezek után elkezdődött az online óránk, és meghallottam azt a hangot. Sose felejtem el azt az érzést, amikor felkaptam a fejem, elhallgatott, és csak bámultuk egymást a monitoron keresztül. Nem tudtam mit kezdeni a helyzettel. Hát tényleg ennyire tiltott szerelem lenne a mienk? *ha lenne* Gondoltam el kell ezt engednem. Köztünk nem lehetne soha semmi. Aztán az érzések egyre jobban erősödtek és azt éreztem, ha valahogy nem adom ki magamból a feszültséget, akkor felrobbanok. Ekkor kezdtem el kölünböző alternatív világba lejátszódható fikciókat írni. Eddig az írás mindig segített elfeledni a gondjaimat, de most mintha az egész világ ellenem lenne. Sehogy sem bírtam kiverni a fejemből. És hogy az elmúlt időszak alatt mire jutottam? Semmire. Ugyanezek az érzések, 0-24 órán keresztül tartó kikészülés. Szerencse, hogy olyan barátaim vannak, akik támogatnak, és elfogadnak. Talán nélkülük nem élném túl lelkileg. És hogy mivel kínzom magam ezek ellenére is? Ezzel a tökéletes számmal, ami remélem mihamarabb átsegít ezen a mélyponton.
