Elképzelhetetlen, hogy annyira rajongjunk valakiért, hogy bármit képesek lennénk megtenni csak azért, hogy lássuk.
Egészen addig a pillanatig elképzelhetetlennek tűnik, amig meg nem látjuk Őt. Mindegy, hogy hol. Bárhol. Pont ott, ahol nem számítanánk rá. Gondolhatjuk úgy, hogy közhely, de abban az ezredmásodpercben, mikor egymás szemébe pillantunk azonnal megtörik minden addigi elképzelésünk a szerelemről. Korai kijelenti, hogy szerelem? Igen. Még is úgy érezzük valami más történt most, amit örökre megjegyzünk magunknak.
Nézzük, talán váltunk pár szót vele vagy csak figyelmen kívül hagyjuk egészen a másnapig. Mert másnapra megváltozunk. Akarva-akaratlanul is őt keressük és látjuk az utcán, várunk a véletlen találkozásokra miközben magunkban dörmögjük, mint valami imát; „Hiszen nem is ismered!”. De ez nem érdekes és nem is érdekel mert bennünk van az az érzés, hogy kell az a valami, amit akkor éreztünk mikor megpillantottuk egymást.
Körülötte forog minden gondolatunk és megjegyeztük azokat az apró dolgokat, amiket az első pillanatokban tett. Mosolygott, megigazította a haját, leült, elővette majd meggyújtotta az utolsó szál cigarettáját, ami a zsebében lapult. Ó mennyi-és mennyi hétköznapi dolog, amit sosem veszünk észre, s most még is újra és újra visszajátszuk emlékeinkben, hogy élénk maradjon a kép továbbra is!
Nem mintha nem akarnánk elfelejteni, egyszerűen erre képtelenek vagyunk.
Éget a vágy, hogy többet tudjunk meg róla. Apró dolgok, amik Őt még nagyobbá varázsolják a szemünkben. A kézírása, a kedvenc könyve, az álma vagy a félelme, minden érdekel bennünket a legkisebb dologtól a legnagyobbig, a rossztól át a jóig.
Elképzelhetetlen, hogy első látásra beleszeressünk valakibe?
Igen, egészen addig, míg meg nem pillantjuk.
origamiaround
ellievsbear
yousharknotpass
amandla
vaporwave
gummygunk
kianamaiart
blakekathryn
pixelskylines
