Csak az én kezemben van a sorsom!

/Dorothy/

[levendulashentaiszappan]

Bűnös vagyok. Bűnös, mert tettek nélkül nem tudom felhívni a figyelmét arra, hogy nem vagyok jól. De nem akarom bántani. Nem szeretem, ha fáj neki. Inkább fájjon nekem. De meddig mehet ez így, míg tényleg tettlegesség lesz a vége? Egy kósza gondolat, lehet, hogy már valóság is. Ki tudja, lehet, hogy nem is neki címeztem ezeket a vágásokat.

[levendulashentaiszappan]

"A Biztos nekem szánt a sors?- kérdésemre senki nem felelt..."

[levendulashentaiszappan]

"Hogy segítsek rajta, ha magamon sem tudok?"

[annechansblog]

Megfelelési kényszer...

Félek, hogy téged is elveszítelek. A társadalom lenéző véleményétől. Hogy sosem fog összejönni ez az egész. Félek magamtól. A véleményedtől. Mi van, ha nem tetszem neked? Ha nem vagyok számodra megfelelő? Mi lesz veled, velem ezek után?

[levendulashentaiszappan]

Fura ezt úgy visszaolvasni, hogy 3 hónap múlva a felesége leszek.❤️

[levendulashentaiszappan]

Huh. Kurva hosszú nap volt. Lassan 24 órája fenn vagyok. Meló. Hát. Elment egynek. Este? Jó volt. Csak ő ne lett volna. Egy idióta. Nem hiszem el, hogy egy ellenkező nemű miatt ennyire nem jó irányba megy. Felhúzta az agyam. Azért tudja, hogy hol parancsolgat. Ha ennyire nagy jampi, mutogassa a cimboráinak a tökösségét, ne a barátainak... Hagyja a macskám békén, érte ütök. Nem hencegni, hogy hó elején uh de nagy valaki, hó végén meg nem megyünk dolgozni, mert nincs pénz üzemanyagra. A szép szóból nem ért. De az az idióta. Mindig az az idióta. Megkérdezheti a sógora bátyját, milyen jogosítvány nélkül dolgozni menni. Korlátozva lenni. De nem tudja. Elfelejtette honnan indult...

[levendulashentaiszappan]

"Ne legyél ilyen rossz fej már,

Én sem öntöm a sok szart rád.

Mert a düh, ami bennem forr,

Azt hinnéd, rólad szól."

/Hooligans: Zártosztály/

[levendulashentaiszappan]

23:10

Újra itt vagyok.

Emlékszel? Megígértem, hogy ha elköltözünk otthonról, minden jobb lesz. Igazam lett? Magabiztosnak érzem magam melletted. Hallgatom, ahogy éppen szuszogsz. Hallgatom Nyafi dorombolását, figyelek minden neszre, nehogy felkelj, és lásd, hogy megint ide írok, ahelyett hogy aludnék. Durva hogy repül az idő. Már egy(lassan két) hónapja élünk együtt, és egyre jobban érzem magam. Ahogy Nyaff lopja a centiket, úgy én is lopom a perceket az éjszakából. Aludnom kéne.

[levendulashentaiszappan]

Hát. Megint itt tartunk. Újabb este, ismét randevúra vagyok hivatalos. A gondolataimmal. Hogy most mi történt? Hol is kezdjem. Ijesztően hangzik a költözés. Fiatal fejjel menni az életnek bátor lépés. Igaz, hogy nincs olyan közel az időpont, de ha belegondolunk, hogy már az ötödik hónap felénél járunk ebből az évből, de igen. Szélsebesen zakatol az a bizonyos vonat. És egy pillanatra sem állna meg. Hogy egy szemhunyásnyira újra gyermek lehessek. Elhagyni a szülői ház kényelmét, biztonságát nem lesz egyszerű. De nem lehet mindenki a mama hotel vendége egy életre. Én nem lennék rá képes. Annyi teendő van költözés előtt, mind lelkileg, mind fizikailag. Talán nem is lesz elég 2-3 hét? Ki tudja. De én választottam. Viselem a következményeit. „Aki menni szeretne, arra rá kell adni a kabátot.” -szokták mondani. Rám ki fogja adni a kabátot?

[levendulashentaiszappan]

Sajnálom, hogy Insta sztoriból kell megtudnod, de újra megtettem. És nem volt fájdalmas. Sőt. Egész muris volt. Nosztalgikus hangulatba hozott. Már csak egy kis alkohol kellett volna. Meg talán valami erős nyugtató. Ha biztosra szerettem volna menni. Csak egy kis feszkó levezetés. Ha elköltöztem ígérem, hogy minden jobb lesz.

Szeretnélek úgy szeretni, mint 3 évvel ezelőtt. Felhőtlenül, és gyerekesen. Újra felfedezni a leendő lakhelyünket, a világot ismét azzal a szemmel látni, amit akkor nyitottál fel. Úgy nézni a lakhelyre, mint egy menedékre, ahol igen is csak rám vársz. Ahol bármit meg lehet tenni. Szeretnék újra az a barátnő lenni, akiben benne volt, hogy szeretne egy gyereket(netalántán kettőt) egy(vagy/inkább két) Huskyt, saját levendulást. De ebből az álomból fel kellett kelnem. Nem lesz sem gyerekem, sem Huskym, sem levendulásom. Csak pár "haszonmacska" és ezek az álmok.

[levendulashentaiszappan]

Egyre gyakrabban fog el az a gondolat, hogy igen is szabad vagyok. Azok a korlátok, amikről azt hiszem, hogy gúsba kötnek, valójában csak a fejemben léteznek. Nagyon régen nem hallgattam úgy zenét, hogy a szívemmel halljam a lényegét, de ez. Ez az egy. Mintha nekem szánták volna. Amiért egyrészt hálás vagyok, másrészt basszátok meg. Mindenki jobban ismer, mint én magamat. Frusztrál. Tudjátok mit. Tényleg tél volt.

[levendulashentaiszappan]

-Szia! Nagyon régen nem találkoztunk. Sajnálom, de eddig nem volt rád szükségem. Most viszont kell valaki, akinek a vállán kisírhatom magam. Ugyanis Ő nincs velem. Igaz, csak holnapig nem találkozunk, de nem tudok nélküle létezni sem. Ő az én menedékem a világ elől. Mostanában egy igazi hárpia voltam vele. Lehet, hogy meg is érdemlem, hogy most egyedül legyek. Egy versszakot dúdolgatva ringatom magam álom. S hogy melyik lenne az? Lehet, hogy tömeg, de az egyetlen romantikus dal, ami miatt sírni tudok, az a következő:

„How many times do I have to tell you

Even when you’re crying you’re beautiful too

The world is beating you down,

I’m around through every mood

You’re my downfall, you’re my muse

My worst distraction, my rhythm and blues

I can’t stop singing,

It’s ringing, in my head for you."

Nem hiszem, hogy be kellene mutatni. Levezetésképpen visszamegyek az időben a zenei ízlésem terén, olyan 3-4 évet és Horváth Tamástól a Két bolond a világ ellent hallgatom meg. Talán megnyugszik a lelkem, és hagy aludni. Ray, itt vagy? RAY!

[my-beautiful-wickedness]

Cruella’s wardrobe

[vaterficker]

my needs

[illmindofpaolo]

1. sex

2. you

3. sex with you

4.food with you

5.sleep with you

6.dogs

[levendulashentaiszappan]

Szia Kedvesem.

Szeretném úgy kezdeni a levelem, hogy ha ezt a levelet olvasod... stbc, de nem tehetem. Nincs Tumblr fiókod. Legnagyobb szerencsémre. Sajnálom, hogy nem vagyok őszinte. De itt megtehetem, mert nem ismersz meg. Nem tudom, hogy boldog lennék-e Jásdon. Túl kötött. Azért akarok itthonról elköltözni, mert itthon is túlságosan kötött minden. Nem ilyen életre vágyok. Olyanra, ahol a saját kertem lehet, saját étkező, földszinti lakás, tágas szobák, stabil alapon. Az ottani ezeknek az ellentéte. Szó szó. Mindegy. Az egészben az a szopás, hogy tökmindegy honnan, de minden út Jásdra visz. De ha neked jó, akkor nekem is. Nem merem felhozni ezt, mert félek, hogy tüzet szítok magunk közt. Nem tudom mit akarok. Sajnálom. Lehet, hogy nem vagyok elég magabiztos? Lehet. Viszont, sajnálom, de megőrjítenek a gondolataim, megint vétkeztem. Nem bírtam ellenállni. Ezek ellenére szeretlek, a világot jelented, nélküled nem lennének ilyen csodálatos barátaim. Köszönöm.

Szappan

[levendulashentaiszappan]

-Szia Ray!

-Szia. Tudom mi a bajod. És tudod mit, igazad van.

-Mármint? Mire gondolsz?

-Tudod. Mondd el Te.

-Pont ettől féltem. Mondja azt, hogy már nem kellek, már nem érez irántam semmit, ne sunyiban csinálja az ipart. Vállalom, hogy egy hárpia voltam, és befejeztük. Sírva elbúcsúzok ....anyától, ....apától, a többiektől, és hagyjuk abba. Nem fog ez menni. Igen, féltékeny vagyok. Minden tőlem telhetőt megtettem, de ha nem elég, akkor rám már nincs szükség. Kezdek magamba fordulni. Nem merek már semmit mondani. Mit kéne tennem? Megint vétkezzek? Mit rontottam el?

Valaki mentsen meg.

[eltitkoltvalosag]

Olyan nő akarok lenni aki mellett eszedbe se jusson más nőre nézni vagy gondolni.

[annechansblog]

”-Mindig tűnődtem azon, hogy milyen lenne egy történet az én tollamból. Hm. Érdekes az biztos. Szerinted?

-Ugyan már! Ne hidd, hogy bárkit is érdekel.

-Igazad van Ray.

-Rég találkoztunk. Mesélj valamit.

-Mit kéne mondanom? Tudsz mindent. A fejem felett összecsaptak a hullámok. Elfelejtettem, hogy aki a legjobban szeret minden idejét rám fordítja, én meg még viszonozni sem igazán tudtam. Miért? Mert magammal voltam elfoglalva. Azzal, hogy (f)éljek. Elbizonytalanodtam. Minden téren. És még Te is csatlakoztál. Köszönöm szépen Ray. Hiányoztál.”