Ăbabeâ, Ăłbabeâ! HĂjjad annya, hĂjjad, hĂjjad! -
KiabĂĄlja kb. 50 Ă©ve a nagymamĂĄm a baromfiudvar közepĂ©n minden ĂĄldott este.Â
Gyerekkoromban sokat röhögtem ezen, meg azon is, hogy âNe tik, ne! Ne tik, ne!â Ezek a Somogyban hasznĂĄlatos ĂĄllat-behajtĂłs parancsszavak, amikkel a mamĂĄk irĂĄnyĂtjĂĄk az ĂĄllatokat az Ăłljuk felĂ© este, mikor mĂĄr lefekĂŒdnĂ©nek Ă©s nĂ©znĂ©k a SzulejmĂĄnt a picsĂĄba!
/kiprĂłbĂĄltam a libaĂłlat, mielĆtt beköltöztek az Ășj lakĂłk; a kilĂĄtĂĄs remek./
Azt viszont sosem gondoltam, hogy Ă©n is kimondom a varĂĄzsszavakat, miközben prĂłbĂĄlom beimĂĄdkozni azt a kĂ©t kibaszott libĂĄt a helyĂ©re, amit egyik szerda reggel a helyi vĂĄsĂĄron hirtelen felindulĂĄsbĂłl megvettĂŒnk.Â
SzigorĂșan csak fotĂłzĂĄsi cĂ©lokkal akartunk naposcsibĂ©t beszerezni, de az nem volt, Ăgy cuki kislibĂĄk (zsibĂĄk) lettek. Gondoltuk, leadjuk majd a mamĂĄnak - ha mĂĄr nem kellenek -, de baszki, kĂ©t nap alatt beleszerettĂŒnk a kĂ©t hĂŒlye libĂĄba.Â
Ăgy maradtak.
/nyĂșlpöresz a bulika, a kĂ©t liba nyomja velĂŒnk/
Hirtelen kellett nekik kajĂĄt intĂ©zni, meg egy helyet, ahol lakhatnak, mert a liba valami piszok gyorsan nĆ, Ăgy a szĂĄmukra kitalĂĄlt papĂrdoboz kb. egy hĂ©tig volt megfelelĆ.Â
Szomi barĂĄtom neki is ĂĄllt, hogy Ă©pĂtsen egy libaĂłlat, laza kĂ©t hĂ©t alatt el is kĂ©szĂŒlt, mĂ©g egy hĂ©t, amire a helyĂ©re kerĂŒlt, addigra a libĂĄk mĂĄr kinĆttek mindent, a konyhĂĄbĂłl a spĂĄjzba kerĂŒltek (hideg volt mĂ©g kint nekik), összehaverkodtak a kutyĂĄval, kinĂ©ztĂ©k a Zsuzsit az anyjuknak, vĂĄltottĂĄk a tollukat, Ă©s lett nevĂŒk is:
ZĂșzĂł Ă©s Latyak, a kĂ©t kĆkemĂ©ny hegyi lĂșd.
/ilyen cukik voltak, mikor elhoztuk Ćket a vĂĄsĂĄrbĂłl/
RemĂ©ljĂŒk fiĂș Ă©s lĂĄny, mert szeretnĂ©nk jövĆre kislibĂĄkat, a jövendĆbeli szĂŒlĆket nyilvĂĄn nem akarjuk megenni, de a kicsinyeiket gasztronĂłmiai cĂ©llal tartanĂĄnk mĂĄr. A kĂ©t liba tehĂĄt hĂĄziĂĄllatkĂ©nt Ă©li tovĂĄbb az Ă©letĂ©t, ha szerencsĂ©sek, elĂ©g sokĂĄig hĂșzhatjĂĄk: a liba elvileg 20-40 Ă©v között elĂ©ldegĂ©l. Baszki, mĂ©g engem is tĂșlĂ©lhetnĂ©nek!
Persze csak akkor, ha megfogom az Ășjabb rĂłkĂĄt, ami tizedeli a környĂ©ken a baromfikat. Most ez a legfontosabb feladat.Â
De vissza a libĂĄkra: mit is tudunk eddig rĂłluk?!
ElĆször is csodaszĂ©pek. ĂtvözĆdik bennĂŒk a vizimadarak elĆkelĆsĂ©ge a raptorok könyörĂŒletlen megjelenĂ©sĂ©vel: nĂ©ha szĂ©pen tĂĄrogatjĂĄk a szĂĄrnyaikat Ă©s mosakszanak a vĂzben, mĂĄskor pedig elĆrenyĂșjtott nyakkal, fenyegetĆen jĂĄrjĂĄk körbe a helyĂŒket Ă©s rontanak neki a kutyĂĄnak.
ImĂĄdjĂĄk a tĂĄrsasĂĄgot. Mindig ott akarnak lenni, ahol mi, amivel nem is lenne baj, de összefosnak mindent, ezĂ©rt lekerĂtett rĂ©szre kerĂŒltek, ahonnan folyamatosan idenĂ©zegetnek hozzĂĄnk. Miska Ă©s a mi terciĂĄnk között kaptak helyet, ezĂ©rt mindig elkĂsĂ©rnek, ha ĂĄtmegyek egy fröccsre a szomszĂ©dhoz. Ăgy mi is rajta tudjuk tartani a szemĂŒnket a kĂ©t hĂŒlyĂ©n.
HiĂșak. A kocsim ott parkol a helyĂŒknĂ©l, folyamatosan ott ĂĄlldogĂĄlnak mellette Ă©s nĂ©zegetik magukat a kocsi oldalĂĄban (Ă©s basszĂĄk szĂ©t a fĂ©nyezĂ©st, mert kopogtatjĂĄk a csĆrĂŒkkel), vagy ha nem ott eszi Ćket a fene, a Miska cseresznyefĂĄja alatt heverĂ©sznek Ă©s az ott talĂĄlhatĂł ablakĂŒvegben bĂĄmuljĂĄk magukat/egymĂĄst. Ăppen ma kerĂtettĂŒk le a kocsit is, mielĆtt megeszik. Kapnak majd egy tĂŒkröt is, ha megĂ©rdemlik.
Kibaszott viccesek, ahogy a kĂ©t oldalt lĂ©vĆ szemĂŒkkel prĂłbĂĄlnak nĂ©zni Ă©s forgatjĂĄk a fejĂŒket. A mĂĄsik, hogy Ășgy mennek elĆre, hogy a lĂĄbuk elĂ© egyĂĄltalĂĄn nem nĂ©znek, simĂĄn ĂĄtbuknak dolgokon (egymĂĄson, itatĂłn, kĂŒlönbözĆ akadĂĄlyokon), ha megfuttatod Ćket, akkor meg Ășgy rohannak, hogy beszarsz a röhögĂ©stĆl. RĂĄzzĂĄk a seggĂŒket folyamatosan.
ParĂĄs ĂĄllatok: ahogy megfogod Ćket, Ășgy sipulnak, mintha ölnĂ©k Ćket. NehĂ©z is elkapni a libĂĄt, a kettĆ közĂŒl mindig csak az egyiket lehet, mert a mĂĄsik addigra felismeri a helyzetet Ă©s piszok gyorsan tud szaladni.
JĂł hĂĄzörzĆk: mennek ezek mindenre, ami megjelenik: akĂĄr a Feri sĂ©tĂĄl ki a MiskĂĄhoz, akĂĄr a GyulabĂĄ jön a Suzukival, ezek kiabĂĄlnak Ă©s rohannak felĂ©jĂŒk :)
/måjus végére mår ekkoråk a libåk/
FĂŒvet esznek, tĂĄpot nem kapnak; nem cĂ©l, hogy gyorsan nĆjenek. KukoricĂĄt adunk nekik, azzal tanĂtjuk nekik Ă©ppen, hogy este be kellene menni az Ăłlba. Mert ugye maguktĂłl nem akarnak, este 10-ig meg nem ĂŒldögĂ©lek lent, azt vĂĄrva, hogy mikor mĂ©ltĂłztatnak bevonulni a helyĂŒkre. EzĂ©rt csak este kapnak enni, viszem a kukoricĂĄt Ă©s azzal csalom be Ćket.
Ha ez nem sikerĂŒl,Â
akkor jön a hosszĂș bottal törtĂ©nĆ liba-orientĂĄciĂł, vagyis klasszikus mĂłdszerrel beterelem Ćket az Ăłlba. Ekkor jön az âĂbabe, Ăbabe!â.
A kutyĂĄval nagyon jĂłl kijönnek, sokat jĂĄtszanak: a ZselĂ© körbefutja Ćket, beleharap a seggĂŒkbe (a legnehezebben vĂ©dhetĆ pontjuk), amire a liba megprĂłbĂĄlja megcsĂpni Ă©s ekkor jön a kitĂĄrt szĂĄrnyakkal törtĂ©nĆ arcoskodĂĄs, amit a kutya nagyon imĂĄd. RendkĂvĂŒl szĂłrakoztatĂł, egyenlĆre nem bĂrom megunni, Ășgyhogy folyamatosan összeugrasztom Ćket. :))))
/boldog ĂĄllatok jĂĄtszanak az udvaron/
A kutyĂĄval meg szeretnĂ©m tanĂttatni, hogy Ć maga terelje be Ćket az Ăłlba, ezĂ©rt minden este kihĂvom, hogy segĂtsen bezĂĄrni ZĂșzĂłt Ă©s Latyakot. Okos ĂĄllatok, jobban bĂrom Ćket, mint a legtöbb embert.
Legyen libĂĄd, mert az nagyon jĂł!










