Untitled

[fruzs]

“Mert végülis, meztelen tested csak az kellene érintse, aki azért küzd, hogy mosolyogni lásson, nem azért, hogy meztelenül.”

[manfromthedust]

SHOCK BY THE LOOKING MY EYES

[manfromthedust]

Egy újabb kibaszott magányos reggel....

[manfromthedust]

Végtelen nap a munkába

Március 5 szerda. 13óra valamennyi. Már eltelt a nap fele, de még van hátra pár óra....

Azt próbálom mutatni hogy minden rendben. De ez nem így van. Gyötör a magány és nem tudom meddig bírom ezt így. De muszáj erősnek lennem és össze szedni magam. Azt gondolom ha rendbe teszem magam, talán vissza tudom hódítani azt a nőt akivel le szeretném élni az életem. Nekem ő a világ. Vele terveztem felépíteni a "várunkat". De ez már csak álom. És reménykedem hogy az álmom valóra válik. De ezt ebben az állapotomban lehetetlennek tartom. Lecsúsztam és elhagytam magam mióta elköltözött. Munkába is csak azért járok mert tudom hogy ha otthon maradok, akkor éhen halok. De végtelen minden nap. Egy hete alig alszok. Összesen van az ágyamba egy hét alatt tíz óra... Lehet ebbe megyek tönkre teljesen. De bármit is akarok kezdeni magammal, mindig eszembe jut a lány akit szeretek.

[gabortob43]

Már régóta nem a szórakozás miatt bódítjuk az agyunk, hanem azért, hogy eltompuljon minden..

MINDEN

[manfromthedust]

Kedd este? Vagy szerda hajnal?

nemtudom, nem is zavar, mert úgysem alszom...

Reggel ugyan munka de ez a szar már megint itt van az asztalon. Felszívom...

Most hogy elment minden szar.

Ma mikor haza értem munkából még itthon volt. Mintha várt volna hogy még láthasson mielőtt elmegy. Vasárnap este érkezett és kedd este indult "haza" az új otthonába. Egy fejér megyei faluba költözött. Egyedül. Ott senkit nem ismer. Tudom, hogy nagyon erős lány, a jég hátán is megél. Attól függetlenül, hogy szétváltak útjaink és sajnos nem a legszebb módon, rá vagyok és leszek is a valaha legbüszkébb. Fel nézek rá. De nagyon féltem. Támogatom ahogy csak tudom. Nagyon vágyom rá, hogy újra a kezét foghassam, száját csókoljam, ölelését érezzem, mellette feküdjek le minden este és minden reggel mellette keljek. Sajnos ő nem akar már engem. De én küzdök. Pedig már megmondta, hogy köztünk már soha nem lehet semmi.

Legyenek hónapok vagy évek. Én nem fogom feladni. Várni fogok rá.

[manfromthedust]

Remélem még egyszer össze kötődik az életünk és be tudom bizonyítani neki, hogy az a férfi vagyok akibe bele szeretett.

[manfromthedust]

Két éjjel bennem kétely

Már két hete hogy reggelente nem hallottam hangját, nem láttam a mosolyát.

Vasárnap este eljött. A nálam maradt ruháiért. És a legjobb barátomért. A közös kutyánkért. Ő volt a támaszom a legnehezebb pillanatokban amikor minden széthullott körülöttem.

Tegnap reggel elbúcsúztam. A barátomtól és attól a lánytól aki nekem a világot jelenti.

De még mikor haza értem otthon voltak. Mintha nem is akarna elmenni. De tudom hogy gyötri őt is az egész helyzet. Engem pedig a tudat, hogy szeret, de mégse akar velem lenni.

Tegnap este is nálam aludt. Én ma reggel is munkába sietve... újra búcsú. Könnyes és nagyon nehéz búcsú. Tudom, hogy mikor ma haza érek, nem fog várni a szerelmem. De én már nem vagyok az ő szerelme. Pedig ez egy olyan szerelem volt, amit még egyikünk se élt át mással.

Nem tudom mit tegyek még, hogy vissza jöjjön hozzám. Mindenem odaadom hogy neki könnyebb legyen az új életében. Hiába hogy nem szerepelek már a tervei közt, én azt szeretném, hogy úgy gondoljon rám mindig, hogy az a férfi aki mindig harcolni fog érte. Még akkor is ha reménytelennek érzem.

Nekem ez már nem élet. Egyedül a szerelmem nélkül. De nem dobhatom el mert a családom csalódna. Meg én is magamban mégnagyobbat.

Az életem egy nagy kudarc. Pár hónapig éreztem azt hogy igen is számítok. Mostmár csak kételyek közt vagyok.

[manfromthedust]

Márciusnak első hétfőjén, négy naposan már nemtudom mindig eldönteni, hogy valóban ott van az a valami, vagy csak az agyam játszik velem.

Tegnap este nyolckor exem érkezett a maradék cuccaiért és a közös kutyánkért. Messzire költöztek. Egész éjjelen átívelő kellemes beszélgetés volt köztünk. Rengeteg fájdalommal. De nem bántam mert láthattam.

Megöleltük egymást és reményt adott a folytatásra. De tudom hogy ez nem fog eljönni. Kerek perec megmondta, hogy nem leszünk soha többet egy pár. Nem érdekel. Én küzdök érte.

Amiben csak tudok segítek átvészelni neki ezt az időszakot. Pedig nekem lenne szükségem segitségre. Amit meg is kapok tőle. De a kérdés, hogy miért nem zárta be a kapukat, amikor már nem akar velem lenni?!

Kétségbe estem. Szét vagyok hullva. A rohadt szerek tartják a lelket bennem. De közben elrabolta a lelkem a szerek varázsa. Le kéne állni. De nincs erőm megállni. Egyedül elvesztem

[manfromthedust]

Kurvakabito

Miért vagyok rabja ezeknek a szereknek?

Hogy jobban legyek igent mondok a szaroknak.

De mégse vagyok jól. Poraimat kaparom össze,

S közben az életem újra szétesve