REBLOG QUEEN 👑

sometimes i drop things and im too lazy to pick them up, like pencils, or my hopes and dreamsII please don't write me messages, bc I won't reply II

[primulaceas]

Mary Oliver, "Summer Morning" from Red Bird

[dankmemeuniversity]

[quotemadness]

One day, I will find the right words, and they will be simple.

Jack Kerouac (via quotemadness)

[thehopefulquotes]

I've learned that I still have a lot to learn.

— Maya Angelou

[the-memedaddy]

Me_irl

[meowindahouse]

Bae

[meowindahouse]

Jaa, ez volt a nyár? Bocsi elfelejtettem jól érezni magam :(((

[meowindahouse]

Shout out to the old me and everything she showed me

Glad you didn't listen when the world was trying to slow me

No one could control me, left my lovers lonely

Had to fuck it up before I really got to know me

[blackinkstain]

Inspiration XXXV

[minuty]

You may not control all the events that happen to you, but you can decide not to be reduced by them.

(via amargedom)

[goodreadss]

The heart is like a garden. It can grow compassion or fear, resentment or love.

(via amargedom)

[raychillster]

that’s it!!!

[amargedom]

“Without forgiveness, our souls are tied to what happened to us in the past. Whatever you do, choose to forgive.”

—

[paintingses]

A Melancholy Thought by Francesco Hayez (1791-1882)

medium unknown, 1842

[qvotext]

Kate Jacobs; Comfort Food

[amargedom]

“Every next level of your life will demand a different you.”

—

[meowindahouse]

Kassák Lajos: Szerény hitvallás

Mi mindent igértek nekem. Mi mindentől meghaltam már és mi mindentől újból feltámadtam. Az út körbe forog alattam, úgy érzem, vasketrecben élek, ami belül van, az az enyém, ami kívül maradt, konok ellenségem. Így fogamzott meg bennem a lázadás magja, amiből az a szép fa lett, amit közönséges halandók bitófának neveznek.

Átkozott kötelén hányan adták ki lelküket s éppen ezért hányan lettek közülük halhatatlanokká. Egy ideig a juhok tarló földjén kódorognak céltalan, majd új otthonra lelnek, kitárulnak előttük a szívek és agyak, védőik és magasztalóik lesznek. Később a legmagasabb csúcsok magukhoz vonzzák őket olyannyira, hogy a vakok előtt is láthatókká válnak. A mélységet, magasságot egyszerre birtokolják. A mi fülünkkel hallgatóznak, a mi ajkunkkal énekelnek. Felszállnak a madarakkal és visszahullnak az esővel. Megesszük őket kenyér helyett s olykor kirókázzuk, de ez már nem változtat az ő felmérhetetlen, kifürkészhetetlen pályájukon. Mindezt tapasztalatból tudom. Nem mintha magam is halhatatlan lennék, de mert hiszek bennük, az elérhetetlenekben, az utánozhatatlanokban, a semmi létezéséből valókban. Fényjelekkel szólítanak a sötétből, s a magam profán nyelvén válaszolok olyan félreérthetetlenül, mint a gyümölcseivel terhelt fa, mint egy hímszarvas, akit még nem hagyott el a csorda.

Hiszek bennük és tagadom a lehetetlen nem létezhetőségét.

Kihirdetem, hogy nem vagyok szolga, sosem is nyaltam meg senkinek a talpát.

Megígérem, ha majd Istenemhez indulok, nem állok meg félúton.

Nincs okom félelemre. Mi mindentől meghaltam már és mi mindentől újból feltámadtam.