Minden napra aprópénz

Időtlen népszerűség. Siker és a gazdagság.

[mindennapraapropenz]

Önmagad is akkor lehetsz, mikor nem bánt téged semmi. Van kilátás, van élet, és vannak színek is. Emelkedj felül a dolgokon, úgy lehetsz empatikus, úgy találsz magadra másokban. A félelem ébren és józanul tart. Nem kell érte fizetni. A legjobb mérőszám a kapcsolatokban, hogy mi van ingyen, avagy mi az, amiért nem kellett fizetned. Hogy ez milyen ízű?

[mindennapraapropenz]

Az út nem fogy el sosem, csak az utas.

[mindennapraapropenz]

Mit, hogyan.

A hasznos idióták azért kellenek, hogy hasznos idióták legyenek.

[mindennapraapropenz]

Az idő az csak megy, én meg itt állok, és nem történik semmi. Valamit elronthattam volna tán? Mond is valamit ez a fintorgás?! Biztosan. Valamit.

[mindennapraapropenz]

Alkonyatkor

Remélem életed leghosszabb napja sosem múlik el. Remélem, hogy az a nap emlékezetes lesz inkább, nem pedig egy rémálom. A távol eltöltött idő megviseli az embert, abban az esetben pedig nagy szó, hogy még mindig van hova hazaérkezni.

[mindennapraapropenz]

Az odafigyelés fontos...

Mindig úgy kezdem el a napot, hogy legyen időm másra. Aztán ahogy múlik az idő, rájövök, hogy a nap csak félig lesz elég mindenre.

Viszont vannak napok, amikor nem gondolnám, hogy elég a rendelkezésre álló idő, mégis minden sikerül.

Az első és a második esetben is az jár a fejemben, hogy oda kéne figyelnem arra, hogy hogyan rendezem az életemet és osztom be a rendelkezésemre álló időt.

A legtöbb eszköz nem csak tárgy, hanem segít abban, hogy valamely dolog jobb, gyorsabb és hatékonyabban elvégezhető legyen.

Jelenlét a saját életünkben, biztonság.

[mindennapraapropenz]

Bizalom

Mértéktelenül a túlzásba vitt dolgok ártalmasak. Legyen az bármennyire jó, vagy bármennyire is el kell, hogy végezzük. Végtére is, ha az út a fontos, nem pedig a megérkezés, fölöslegesnek mondható a kérdés, hogy vajon jó helyen is vagyunk-e most?

Akinek dolga van, kevésbé fogja zavarni a másikat, nem tesz fel annyi rossz kérdést, és hagy megválaszolatlanul, mint az, aki zavarba ejtően sokat kérdez, de a megkapott válaszokat érintetlenül hagyja.

A magunk mögött hagyott út, ha nincs is, nem is volna, akkor is talán beszédesebb, minthogyha rá sem lépnénk arra semmi pénzért sem. 

[mindennapraapropenz]

Nem akarok csendben maradni!

Az élet olyan száraz, mint a bor. A föld épp annyira kerek, mint amennyire a fizika azzá teszi. Alkotni csak olyan világra érdemes, amelyiknek a nézeteivel egyet lehet érteni maradéktalanul.

[mindennapraapropenz]

Ha a gondolataim rendben vannak, akkor én is rendben vagyok. Nem gondolom, hogy én egyedül visszafordító hatással lehetnék a világ gondjára. Ahogy ő bánik velem, úgy bánok vele én is majd, de csak a magam jól felfogott érdeke szerint.

[mindennapraapropenz]

Vitathatatlanul

Sok pénz, kevesebb ész, óriási nagy lélek. Örülnék, ha lehetnének, lennének még ilyen gondjaim.

[mindennapraapropenz]

Az egyszer biztos,

Időnként egészen eltorzulok ettől a földi élettől, megint máskor meg nem látom, hogy annak, amit érzek és gondolok bármi egyéb foganatja is lenne azon kívül, hogy én azt gondoltam.

[mindennapraapropenz]

Egy elgondolt elképzelés

Az életemben a legriasztóbb gondolat, hogy felesleges dolgokra pazaroltam az időm egy részét...

Mert mi van akkor, ha pont az a része volt felesleges, semmiből az elején kiindultam?

[mindennapraapropenz]

Ez csak bizonygatás ebben a formában, nem bizonyítás

Azért szar az élet. Nem mondta, pláne nem gondolta el senki, hogy egyszer még az alapvető létünk okozatait kell bizonyítanunk. Ezt nem teszi és teheti meg senki.

[mindennapraapropenz]

Nem szeretem ahogy az életem alakul. Utálom azt, hogy tekintettel kell lennem még saját magamra is. Lehet, hogy zavaróan nagy méreteket öltött bennem az önfeláldozás?! Feláldoztam magamat olyanért is, amiről fogalmam sincs, hogy miként alakulhatott volna nélkülem?! Talán, de a riasztó dolgok, azok riasztó dolgok, melyek bennünket jóformán elriasztanak... Akkor miként is kellene alakulniuk ezeknek a dolgoknak? Talán az első benyomás, és az azt követő eseménysor megmaradna magának, nem pedig másoknak tetszelegne.

[mindennapraapropenz]

És mialatt az változott...

Némiképp megfeledkeztünk róla, hogy a változásnak ára van, a változtatáshoz pedig idő kell. Adott esetben rengeteg. Több annál, mint amennyit egy a változást szemlélő egymagában elbír. 

Óriási felelősség terheli azt a mozzanatot, amelyik önmagáról tudomást sem véve működteti tovább maga körül a világot, melynek romjain épp egy új kezdet támadhatna fel.

[mindennapraapropenz]

És hamarosan eljön a kezdet

Ennyi okos dolog után elfogadom, hogy a saját zsebbe nyúlkálás is ugyanúgy az élet része, mint nem tudomást venni arról, hogy a legjobb dolgok csakis létbiztonságban születhetnek, és élnek.

[mindennapraapropenz]

Ezt elfogadom

Mivel mindenki mindent tud, nekem már csak az maradt, hogy mindezt elfogadjam. Visszanézek, de nem látok mögöttem mást, csak ugyanazt, ami előttem is van. Hogy minek néztem vissza? Mert nem tűnik annyira azért mégsem egyértelműnek, és számomra is a megfelelőképpen kézenfekvőnek az az irány.

   Közben hol vannak a saját céljaim? Mi az én célom?! Nincsenek! Nekem nincs ilyen.