𝐀𝐦𝐚𝐭𝐞𝐮𝐫 𝐩𝐨𝐞𝐭🦋

𝐉𝐨́𝐥 𝐜𝐬𝐚𝐤 𝐚 ❤️𝐯𝐞𝐥 𝐥𝐚́𝐭 𝐚𝐳 𝐞𝐦𝐛𝐞𝐫. 𝐀𝐦𝐢 𝐢𝐠𝐚𝐳𝐚́𝐧 𝐥𝐞́𝐧𝐲𝐞𝐠𝐞𝐬 𝐚𝐳 𝐚 👀𝐧𝐞𝐤 𝐥𝐚́𝐭𝐡𝐚𝐭𝐚𝐭𝐥𝐚𝐧.

[myheartisfullofsadness]

Emlékszik rád a szívem

Végülis még mindig emlékszik rád a szívem,

vannak pillanatok amikor újra hiányolni kezd.

Rengeteg időmbe telt összeszednem magam,

de teljesen talán sosem leszek szabad.

Az emlékek, az érzések sosem múlnak el,

bennem tovább élnek, majd elcsendesednek.

Hogy is felejthetnélek el teljesen?

Hisz te voltál az első, igazi, nagy szerelem.

Hajnalban mindig felriadok és kereslek,

kereslek, de te már rég nem vagy mellettem.

A szobámban mindenhol téged érezlek,

mintha az emléked szelleme kísértene.

Fáj, éget, tombolni tudnék,

vajon valaha leszel tényleg a múlté?

[myheartisfullofsadness]

Változás

Már nem csókolsz úgy, mint régen,

szemedben a vágy lángja eltűnőben.

Szorít a mellkasom annyira fáj,

mert nem úgy nézel már rám.

Nem becézel, nem szorítasz magadhoz,

szerelmet kutatok a szemedben,de nem látom.

Testem kezeiddel alig kutatod,

egyre jobban enyhül vonzódásod.

Kérdezed honnan szedem ezt a badarságot,

más vagy velem, le sem tagadhatod.

Számomra te jelentesz mindent,

de nem érzem magam szeretve jó ideje.

Azt kéred ne érezzek így, legyek pozitív,

de mit tegyek ha ezt súgja a szív.

[myheartisfullofsadness]

Megújulás

Az első férfi aki összetörte a szívem az apám,

de te nála is jobban szíven szúrtál.

Semmibe vetted a szeretetem, a törődésem,

sosem bántál velem úgy ahogy érdemlem.

De már van ki őrizze a szívem ,

soha többé nincs rád szükségem.

Ő vissza adta amit te elvettél,

helyre hozta amit tönkre tettél.

Néha még érzem erőszakos érintésed ,

vannak sebek amik sosem gyógyulnak be.

Már nem fáj úgy, mint akkoriban,

de a lelkemben örökre nyomod marad.

Megérkezett végre az életembe a béke,

otthonra , szeretetre leltem egy személyben.

Végre hagyhatom feledésbe veszni,

azt amiből azt hittem nem fogok tudni kimászni.

[myheartisfullofsadness]

Szeretve

Úgy érzem majd kiugrik a szívem,

dübörög hangosan , hevesen.

Csordultig van szeretettel ,

amivel te töltötted meg ennyire.

Világgá kiáltanám amit érzek,

hogy virágzik tőled a lelkem.

Melletted egy jobb részem ismertem meg,

egy boldogabb, kiegyensúlyozottabb énem.

Ha arra gondolok, hogy elhagyhatsz egyszer,

nem bírnám feldolgozni a fájdalmat, elnyelne.

Nem volt tervben ennyire beléd szeretni,

de nem tudnék már máshoz ragaszkodni.

Napról napra, percről percre egyre jobban akarom,

hogy ami kettőnk közt van az örökké tartson.

Tudom számodra az örökké klisés,

de veled egy élet is kevés.

[myheartisfullofsadness]

3:30

Vissza játszom magamban a történteket,

nem bírom kiverni a fejemből az emléked.

Azok a barna szemek ahogy végig mértek,

puha szád hozzá tapadt az enyémhez.

Alig kaptam levegőt a vágytól melletted,

mikor kezed felfedező útra indult testemen.

Egyszerűen annyira más veled minden,

nem akarok senkit, csak téged.

[myheartisfullofsadness]

Legőszintébb vágyam

Szeretnék veled elveszni az éjszakában,

melletted elevennek, élőnek érzem magamat.

Belemosolyogni az összes csókba amit adsz,

és elmerülni az édes ízébe a szádnak.

Olyan szorosan ölelni akarom a tested,

hogy érezzem ahogy szíved heves tempóban ver.

Órákig nézném a gyönyörű barna szemeid,

addig kémlelném még végül úgyis rabul ejt.

[myheartisfullofsadness]

Üzenet amit sosem kapsz már meg :

Teljes szívemmel, lelkemmel, mindenemmel téged akarlak. Érezni azt a biztonságot amit a karjaid között éreztem, olyan boldognak lenni, mint mikor mosolyogni látlak, érezni azt a perzselő, lángoló érzést az egész testemben amit egyetlen érintésed okoz, azt a nyugalmat és izgalmat amit felváltva érzek a gyönyörű barna szemeidbe nézve. Ismerni akarom a múltad, hallani akarom az álmaid, a terveid, a legnagyobb félelmeid, a legsötétebb titkaid, a legszebb emlékeid, a legvadabb vágyaid. Ismerni akarlak téged. A lelkedbe akarok látni, megérteni ki vagy és miért vagy az aki és ki akarsz lenni. A jelened része akarok lenni és kiérdemelni a helyet a jövődben. Vigasztalni ha fáj valami, veled örülni a sikereidnek, óvni és védeni a bajtól, támogatni a terveidben. Szeretni akarlak egészen, mindenestül. Téged.

[myheartisfullofsadness]

Egy korszak vége

Hajnali órákban álmatlanul forgolódom,

nem bírok lenyugodni, be-be villan az arcod.

Annyira fáj, dühít, szétszed a távozásod,

azt reméltem majd kéred a maradásom.

Olyan könnyen hagytad, hogy elséjtáljak,

mond mit éreztél mikor tudtad lezártam?

Mérges, csalódott voltam aznap éjjel

mikor megírtam neked a búcsú levelem.

Tudtam így a helyes mert nem szeretsz,

de titkon mindig vártam, hogy belém szeress.

De megtanultam ha fájt is elengednem,

önmagamért meg kellett tennem.

[myheartisfullofsadness]

Manipuláció

Abban a hitben éltem, hogy törődsz velem, de csak ki akartál sajátítani engemet. Nem azért hogy szeress hanem, hogy akkor játsz velem mikor kedvet kapsz rá. Én pedig gondolkodás nélkül rohantam hozzád mert azt hittem mindent értem teszel. De manipuláció volt az egész. Végig. Sosem voltam igazán fontos neked, csak azt akartad, hogy annak érezzem magam. Így a markodban tartottál. De végre kiszabadultam.

[myheartisfullofsadness]

Idő

Miért telik olyan gyorsan az idő,

csak szerintem olyan rémisztő?

Az emlékek egyre jobban halványulnak,

nyúlnák utánuk, de már távol járnak.

Felderengnek a szép és rossz napok,

ma már idegenek, barátok, családtagok.

Félek mert túl gyorsnak tűnik az egész,

a gyerekkorom lassan a végéhez ér.

Fáj, hogy nem élhetem újra a pillanatot,

a nyári estét, a ballagást, a szülinapot.

Sosem tudtam elengedni a múltat,

egész életemben belé kapaszkodtam.

Nehéz elfogadni, hogy rohannak az évek

egyet pislogsz és elsuhan az élet.

[myheartisfullofsadness]

Igazán, szívből, téged

Arra gondolok vajon ez szerelem e,

lehet szeretni valakit akit sosem érintettem?

Soha nem fogok senkihez ennyire ragaszkodni,

mindig az emlékedbe fogok kapaszkodni.

Ha csak rád gondolok a szívem szakad meg,

még nem vágytam ennyire senkire sem.

De behálóztál és itt hagytál ezzel a sok sebbel,

mert te nem úgy láttál engem ahogy én téged.

Annyira megijeszt amit irántad érzek,

rettegek, hogy nem tudlak majd elengedni végleg.

Nem akarlak másokban keresni egész életemben,

beakarom engedni az újat, de nem megy.

Sokszor hittem már, hogy tudom mi a szerelem,

de most értettem meg igazán mit is jelent.

Nem az számít mennyit találkoztunk már,

az a lényeg mennyire ismerjük egymást.

Beengedtelek a lelkembe, megnyíltam neked,

jobban ismersz, mint akikkel együtt nőttem fel.

Talán úgy tudnám értelmezni a szerelmet,

hogy egy olyan érzés, mintha nem tudnál élni nélküle.

Napról napra jobban hiányzol,

de jobb nekünk külön utakon.

[myheartisfullofsadness]

Vonzódás

Nézem az arcokat és mindbe a tiéd keresem,

nem tudok szeretni mást ha te rád éhezem.

Próbáltam én más-más emberrel hidd el,

oda adtam magam nekik, hogy téged felejtselek.

Több férfi kéz is suhant végig testemen,

és csak téged akartalak érezni közben.

Annyira mérgezően hangzik mégis annyira szép,

hogy valakinek ennyire megszeretheted a lelkét.

Próbáltalak feledni, hogy eltudjalak engedni,

de csak a mosolyodra tudtam gondolni.

Befészkelted magad jó mélyen a szívembe,

azóta is próbálok találni valakit a helyedre.

De olyanok vagyunk, mint a mágnesek

én ellöklek, te pedig magadhoz vonzol engemet.

[myheartisfullofsadness]

Búcsú

Bár ne élném meg a reggelt,

álmomban hagynám el az élőket.

Nem bírom cipelni már a fájdalmat,

úgy kínoz, marja a szívem minden nap.

Utálom azt aki a tükörből vissza néz rám,

és tudom mások is azt az embert lássák.

Nem vagyok jó barát, gyerek, ember,

mindent elbaszok és tönkre teszek.

Annyival könnyebb lenne nektek,

ha itt hagynálak végre titeket.

Ezt érzem minden egyes percben,

de ti csak azt lássátok, hogy más lettem.

[myheartisfullofsadness]

Testi vonzódás

Csak a testem látod mikor rám nézel,

a lelkem neked nem kell, észre sem veszed.

Megint látom, hogy írtál nekem,

összeszorul a mellkasom és a sírás kerülget.

Azt kérdezem magamtól miért csinálom ezt,

ha tudom a végén mindig csak tönkre tesz.

Olyan fájdalmat érzek belül, amit még sose

megölöd a lelkem és én hagyom neked.

Mert nem tudom eldönteni melyik rosszabb,

veled vagy nélküled, mindkettő borzalmas.

Megfulladok a könnyeimtől éjjelente,

miközben a hiányod ölel körbe.

Sosem fogsz úgy szeretni ahogy én téged,

de amíg van remény én el nem engedlek.

[myheartisfullofsadness]

Lelkem kínlódása

A lelkem egyre csak sajog,

felgyülemlett benne a fájdalom.

Úgy érzem egyre lejjebb zuhanok,

s ha földet érek nincs ki elkapjon.

Megfulladok, de senki nem veszi észre,

hogy minden nap kicsit jobban szétesek.

Minden éjjel egy küzdelem nekem,

a könnyeim és az emlékeim ellen.

Egyedül vagyok ebben a csendben,

a magány felemészti lassan a szívem.

[myheartisfullofsadness]

Múló emlékképek

Szeretni azt akit nem lehet,

fájdalmas s idővel tönkre tesz.

Ahová futnák ölelő karokért

ott már számomra nincs remény.

Betartatlan ígéretek hada

bombázzák szívem millió darabra.

Néha mikor a múlton merengek

könnybe lábad még a szemem.

Te nem vagy már más nekem,

mint egy örökké fájó seb a szívemen.

Sosem értem meg a miértjét ennek,

hogy hagytad elveszni az egészet.

Olyan könnyen itt hagytál engem,

mintha sosem számítottam volna neked.

Talán ez az igazság tényleg,

de beletörődnék már végre.

Mert ma már tudom csak játszottál velem,

és nélküled csak jobb lehet az életem.

[myheartisfullofsadness]

Vissza hozzád

Azt hittem sosem ölelhetlek már át,

de az élet újra a karjaid közé hányt.

Szemed csillogása olyan melegséggel öntötte el szívemet,

mint azon a forró nyári éjszakán ahogy kísértél haza engemet.

Mond miért vagy ilyen fontos nekem,

hogy éjjel is rólad írok verseket?

Pedig fele ennyit se szabadna gondolnom rád,

de a múltunk kísért minden áldott éjszakán.

Mond én vagyok bolond vagy te is érzed ezt a fura kötődést?

Ami újból meg újból vissza tér közénk.

Lehet csak az emlékek rabja vagyok,

s a felejtés nehezebb, mint azt te gondolod.