Wasted Love @mysoulisyours0 - Tumblr Blog

kocsmahercegno

Végig sírta az éjjelt, másnap a szemei mosolyogtak az emberekre

@kocsmahercegno

bluestrawberrycoffe2

Egyre többször egymáshoz ér

A testi, lelki fáradtságom.

Lapozom a képeimet,

Bújom az engedélykéréseket,

Cigizem, iszom,

Valami fáj, ahogy kémlelem

Mellettem elsuhanó életem.

Szabadon, de magamba zárva

Miért képzelem el folyton,

Hogy egyszer őszinte volt a mosolyom?

larothiel

Az , hogy ennyire vágyom utánad és még mindig vonzódom hozzád , az túlmutat mindenen , amit a szerelemről hittem. Nem csupán vonzalom, nem csak édes kín, hanem valami mélyebb.Valami, ami körbeveszi a lelkem. Egy vágy, egy belső rezgés, ami hozzád húz,mint a gravitáció, ami ellen nem lehet harcolni. Ez nem csak érzés, hanem egy belső igazság, amit nem lehet elhallgattatni. Mintha a létezésem egy része mindig is tudta, hogy te vagy az, akit keresett ,még mielőtt a világ nevet adott neked.

04k96

butterfly412

"Amikor úgy érzed hogy, 'érzéketlen' vagy, az azért van, mert egyszerre érzed az összes érzelmeidet, és az agyad disszociál, hogy megóvjon a fájdalomtól."

Egy terapeuta

temptation-of-bitterness

Nem vagyok egyedül, hisz úgy alszom el, hogy te jársz a fejemben. Elképzelem az esti rutinodat: vacsorázol, fogat mosol, olvasol, lefekszel aludni. Végig ott vagyok veled, még ha csak képzeletben is.

zss-s-deactivated20260319

Amikor még volt esélyünk a változásra, figyelmeztettelek, hogy ez édeskevés. Már akkor sem érdekeltelek.

unreadable

bluestrawberrycoffe2

"tudunk találkozni? Szeretnél?"

Tulajdonképpen csak egy dolgot felejtettél el, mondjuk hozzám szólni két napig, de persze, mehetünk.

unreadable

temptation-of-bitterness

Más lett a világ.

Amióta megismertelek, megváltozott számomra a természet. Korábban a leggyönyörűbb tájakra is csak legyintettem, csukott szemmel jártam, mert kicsit sem érdekelt az élet szépsége. Üresség. Képtelen voltam értékelni a színeket, az illatokat, az oxigén lüktetését, a szívverést.

Amióta ismerlek… Az egyszerű mezők is olyan gyönyörűen mosolyognak rám, hogy akaratlanul is te jutsz eszembe. Szépséges fa magasodik a lakásom előtt, téged látlak, ahogy kihúzod magad. Falevelek érintik az arcomat, mint ahogyan öleléskor érzem magamon a hajad. A friss levegő, a te illatod. A Duna, az ütőered. A dombok, a melleid. Ha esik az eső, a könnyeid potyognak, hagyom, hogy eláztasson, szeretném érezni a belőled kitörő szomorúságot. A mennydörgés a haragod, a viharban bámulok fel az égre, várom a villámcsapásodat.

Mindig velem vagy.