Mindenemet adtam volna,a szívemmel együtt,csak hogy szerelmünk éljen,hogy ne csak álom legyen,hanem valóság,két lélek egymásba fonódva.Nem számított az idő, sem a távolság,csak te és az,hogy lássam a szemedben azt a fényt,amit én gyújtottam benned.De néha a legmélyebb szeretet is kevés,ha a másik nem érzi,vagy nem akarja érezni. És akkor a szív, amit adtál,csak egy emlék marad,egy dal, amit már nem dúdol senki.














