Azt hiszem eljutottam arra a pontra, ahol minden változik. Az elmúlt hetekben/hónapokban nagyon sokat változtam, rájöttem ideje továbblépni, nem érdemes a múlt fájdalmához olyan görcsösen ragaszkodni. Eddig nem tudtam elengedni, mert meggyőződésem volt, hogy ez a fájdalom definiál engem. De rájöttem, nem. Nem tudom ki vagyok, de tudom mit akarok. Nem akarok a saját magam által generált szomorúságban fürdőzni. Akárki is vagyok, de ez biztos nem. Erős vagyok továbblépni. Erős vagyok azt mondani, elég volt ebből. A változás félelmetes. Rettegek, miben változok meg még. De első lépésként elengedem a sérelmeket és elengedem azt, ami legjobban emlékeztet: a tumblimat. Nagyon nehéz volt eljutni erre a döntésre és valószínűleg a legjobb barátnőm nélkül nem is jutok el eddig. Ez a tumbli, ez vagyok én. Itt van minden a lelkem legmélyéről. Új tumblit csinálok magamnak, ez a jelképe és pecsétje annak, hogy szakítottam azzal, aki önző módon csak szenvedni tudott. Nem ígérem, hogy jobb leszek. Nem ígérem, hogy tetszeni fog, aki leszek. Meg kell ismernem magam ahhoz, hogy valamit tudjak mondani. Ez nem lesz egyszerű folyamat, de készen állok. Üdvözlöm az összes követőmet!
origamiaround
dailybridgerton
snowghoul
izzy806
discoholicmusic
