Szállást adtál éjszakára, megszálltál mindörökre..

2015.06.28./ 2018.09.04.

[equatorjournal]

[chasingclassichotwheels]

‘77 Pontiac Firebird

[chimiepictures]

Feels Like Home / Itt érzem magam otthon, 8.5/10

[holdakcsillagok]

— Kozmutza Flóra, József Attilának írott levelében, részlet, 1937. december 1.

— József Attila, Kozmutza Flórának írott búcsúlevele, 1937. december 3.

[windows-in-art]

Anyck Alvarez Kerloch

[pintoras]

Emilie Preyer (German, 1849 - 1930): Fruit Still Life with Hazelnuts, White Grapes, Peaches, Plums and a Branch (via Sotheby's)

[vizmozdulas]

A mű mögött mindig ott van az ember...minden bajával...pechjével...nyavalyájával... Minden félelmével... Az ember mutatni akar valamit. Ide nézzetek, ilyen vagyok. Gépeket csinálok. Nézzétek, milyen erős vagyok. Fenét vagytok, csak a gép erős. Össze is tör mindnyájatokat. A nagy eposzokat, hallatlan hősökről, mindig vakok írják és bénák. A hősök nem írnak eposzt, édes fiam.

[hitrecord]

[violentwavesofemotion-deactivat]

Christa Wolf, tr. by John Cullen, from “Medea,” originally published c. 1996

[bernar444]

“Ein lieber Besuch” (1894), oil on canvas | Max Kurzweil | Belvedere, Wien.

[edesapadszeretoje]

"Sírt az ajtóm. Csöndben belépett

Valaki és nevetett,

Valaki, kiért sokat sírtam

S akit halottan is szeretek."

-Ady Endre

[hunterschafer]

Rue was the first girl that didn’t just look at me. She actually saw me. The me that’s underneath a million layers of not me.

[blvcksovl]

„the funny thing is, while we may disagree about what the truth is.. we all know when we‘re telling a lie.“

[grundoonmgnx]

Peter Ravn (Danish, b. 1955), The Stop. 2018, oil on canvas. 80 x 80 cm

[yakubgodgave]

A.F. Vandevorst installation for Arnhem Mode Biennale 2011

[kaoui-deactivated20230103]

[seioboforsure]

Radnóti Miklós: Töredék

Oly korban éltem én e földön,

mikor az ember úgy elaljasult,

hogy önként, kéjjel ölt, nemcsak parancsra,

s míg balhitekben hitt s tajtékzott téveteg,

befonták életét vad kényszerképzetek.

Oly korban éltem én e földön,

mikor besúgni érdem volt s a gyilkos,

az áruló, a rabló volt a hős, –

s ki néma volt netán s csak lelkesedni rest,

már azt is gyűlölték, akár a pestisest.

Oly korban éltem én e földön,

mikor ki szót emelt, az bujhatott,

s rághatta szégyenében ökleit, –

az ország megvadult s egy rémes végzeten

vigyorgott vértől és mocsoktól részegen.

Oly korban éltem én e földön,

mikor gyermeknek átok volt az anyja,

s az asszony boldog volt, ha elvetélt,

az élő írigylé a férges síri holtat,

míg habzott asztalán a sűrű méregoldat.

Oly korban éltem én e földön,

mikor a költő is csak hallgatott,

és várta, hogy talán megszólal ujra –

mert méltó átkot itt úgysem mondhatna más, –

a rettentő szavak tudósa, Ésaiás.

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 

1944. május 19.