Untitled

[nandemonaai]

Szégyenlem a múltam és félem a jövőm.

Mégis milyen jelenben élek én?

[nandemonaai]

Végül úgyis mindenkit csak egy kő jelent majd, egy felirattal.

[nandemonaai]

Legalább még az árnyékodnak foghatom a kezét és azért félek az éjszakától, mert akkor nem látom azt az árnyékot.

[nandemonaai]

Én vagyok a vasárnap, te vagy a hétfő

Én maradok, te mindig újat hozol, mégis mindenki téged utál

Én mégsem tudok elválni tőled

[nandemonaai]

Akit szeretsz, azzal nem ordibálsz torkod szakadtából, hogy utána fájnak a hangszálaid és pont .

[nandemonaai]

Legszívesebben egészben felfalnálak, hogy teljesen a részem légy és kitölts, a bőröm alatt viseljelek és egybe forrj velem.

[nandemonaai]

Ismered az érzést,

amikor eszedbe jut valakinek az illata, de amikor telhetetlenül egy nagyot akarsz szippantani belőle csak a szobád szaga árasztja el az orrod és az emlék is elillan?

[nandemonaai]

Mint arany illatú méz az ujjaim között, buggyan fel egy forró folyadék, ami nem értem ég.

Miért?

Csak nézem és felemészt a zamata.

[nandemonaai]

Ülök éjjel a fürdőkádban üveges tekintettel, elgémberedve, mozdulatlanul. Felpillantok az órára: “Nahát, már hétfő van...”

[nandemonaai]

Táncolnál velem a holdsugárban?

Csak azért kérdezem, mert táncolni akarok, de egyedül félek a sötétben.

[nandemonaai]

Végig néztem, ahogy egy zápor leveri a virágszirmokat.

Ki a hibás?

A zápor aki tette, vagy én, aki hagytam?

[nandemonaai]

Mennyire hasonló a sírás és a nevetés, ahogy eltorzult arcod elé szorítod a kezed, szaggat a mellkasod és levegőért kapkodsz.

Lehet nevetve sírni és sírva nevetni is.