Hivatásos túlgondoló

🤍💜Ebben a semmitmondó világban szükségünk van szavakra 🤍💜

[nefelejtsvirag]

Néha túl sokáig vagyunk egymástól távol.

[nefelejtsvirag]

Több vagy, mint amire bármikor is vágytam.

[nefelejtsvirag]

Téged akarlak egy örökké tartó utazáson át!

[nefelejtsvirag]

Ma, holnap és mindörökké ❤️‍🔥

[nefelejtsvirag]

Reményvesztett hangulat az óceán szikes partján.

Na ott találtam.

[nefelejtsvirag]

Nem akarok nélkülözni, a szerelmedre vágyom

Rád

Vágyom

[nefelejtsvirag]

Mindenből felállok, mert a jobb karomban kard, a bal kezemen páncél és a TE szereteted vértez fel.

[nefelejtsvirag]

Arany vagyok, vagy csak egy bizsu? Talán ezüstnek születtem, de vállhatok valaha is arannyá? A szénből a megfelelő körülmények között gyémánt formálható. Mi kell ahhoz, hogy nemesfémmé válljak? Hő? Nyomás? Csiszolás? Talán minden darabkámat meg kell semmisíteni ahhoz, hogy valami új, szebb elem válljék belőlem. De akkor az még én leszek ? Ha nem én leszek, akkor már végre elég leszek ? Ha már semmi sem marad belőlem, vajon lesz, aki megtalál? Érték vagyok? A kezeim görcsös munkája érték? A tollamba töltött tinta, szétszaggatott papírlapok, a könnyekben úszó szavak értékek lesznek -e valaha ? Vagy az íróasztalom legalsó fiókjában porosodnak meg, mint az összes régi emlék? Csak egy emlékfoszlány leszek vagy marad belőlem valami a világnak? Most vagyok-e egyáltalán valami?

[nefelejtsvirag]

Remény dúl szívem minden egyes szegletén

Legyünk egyszerűen egymáséi, te meg én.

[nefelejtsvirag]

"Tégy engem mint pecsétet a te kebledre, mint egy bélyeget karodra,

mert kemény a szerelem mint a koporsó, és erős mint nagy vizek ostora"

~Énekek éneke ~ Salamon kiály ~ De én Babits Mihály ERATO című gyűjteményében olvastam és hát lenyűgözött.

[nefelejtsvirag]

Vágytam rá, hogy a szád a nyakamat érintse. Vágytam rá, hogy a kezed végig kalandozzon a testemen.

Vágytam rá, hogy megadd, ami után vágyakozom.

Vágytam az ismeretlent, az újat.

Vágytam rá, hogy a tiéd legyek.

A tiéd lettem.

[nefelejtsvirag]

Hiányzik a szádról a szám

[nefelejtsvirag]

Hasogat a fejem, szédülök,

Az egész olyan, mint egy lidérc nyomás,

Egyszer én is megvénülök,

Minden szó egy újabb rontás.

Keserűség van a számban napok óta,

Remeg a kezem és mély levegőket veszek,

Egyszer véget ér minden édes nóta,

Pedig én aztán tényleg mindent megteszek.

Érted, értem, de ez elég ? Kétlem.

Hova jutottunk nézd meg,

Ez igazából csak méreg,

Elrohadok belül, érzem.

Felemészt, felfal, megidéz,

Úgy táncolok, ahogy fügyülsz,

Megteszem amire kérsz ,

De minden baj eltörpül,

Mikor a karjaidba zársz,

És figyelsz, úgy ahogy senki más,

Többször az ajkaimat nézed,

De nem bánom míg megmented a világom.

Mert az igazság az, hogy,

Egyedül nem boldogulok,

Ez talán függés,

Tőled, tőlem, tőlünk.

[nefelejtsvirag]

Egy hozzám hasonló személyiséget keresek a szememmel a tömegben.

Téged kereslek, de valahogy nem talállak.

[nefelejtsvirag]

Nem szerettem volna soha észrevétlen lenni. De a közeledben azt kívántam, bárcsak ne lennék. Bárcsak milliónyi apró homokszemcseként kifolyhatnék a karjaid között. Mondhatod, hogy csak egyet kellett volna lépnem hátra, de olyan szorosan szorítottál magadhoz, hogy te se tudtad ha elengedsz még jutok-e levegőhöz. Mindent oda akartam adni neked, amire vágytál, ami után sóvárogtál hosszú idő óta, de azt reméltem ezeket nem bennem találod meg, hanem majd magadban. Mert az első és legfontosabb, amit én is csak az utóbbi egy évben értettem meg, hogy a saját magadba vetett erőnél nincs legyőzhetetlenebb és hatalmasabb. Meg kell tanulnod boldognak lenni egyedül is. Hiszen nem várhatod, hogy minden ember hozzád tegyen valamit, amitől majd egésznek érzed magad. Egyedül is kell tudnod egésznek lenni. Sokkal nehezebb, fárasztóbb és időigényesebb. De akkor majd bármilyen helyzetbe kényszerít az élet boldog leszel.

[nefelejtsvirag]

Egyszer minden korszak végét ér és egyszer minden korszak elkezdődik.

[nefelejtsvirag]

A szeretet lehet védelmező, féltő, meleg, apró, lángoló, érzelmes, hirtelen, megszokott, hideg, erős de akár gyenge, anyai vagy éppen apai, lehet édes talán keserű, lehet emlék, valóság. Akár a tiéd is lehet, de lehet másnak többet jelent.