Van olyan szempár,
amit az ember örök életére megjegyez.
Mint, ahogy
én a Tiédet.

oozey mess
Three Goblin Art
sheepfilms
hello vonnie
occasionally subtle
No title available
Sade Olutola
YOU ARE THE REASON
No title available

No title available
Cosmic Funnies
trying on a metaphor

No title available
Xuebing Du

tannertan36
styofa doing anything
Cosimo Galluzzi
we're not kids anymore.

祝日 / Permanent Vacation
Misplaced Lens Cap
seen from United States

seen from Türkiye
seen from United States
seen from United States

seen from United Kingdom
seen from United States
seen from United States

seen from Türkiye

seen from Indonesia
seen from United States
seen from Germany
seen from United States

seen from Malaysia
seen from United States
seen from United States

seen from United States
seen from United States
seen from Malaysia
seen from United States

seen from United Kingdom
@nemethangi
Van olyan szempár,
amit az ember örök életére megjegyez.
Mint, ahogy
én a Tiédet.
Elváltak útjaink
Igen még hiányzol, hiányzik a hangod,a mosolyod, a szemed, az illatod, az ölelésed, az érintésed, az üzeneteid, mindened hiányzik. Nem hittem, hogy létezik valaki ebben a világban akibe ennyire bele fogok szeretni de megtörtént. Te vagy az az ember‼️ Köszönöm, hogy szerethettelek. Én mindig itt leszek és várni fogok rád kicsim. Nagyon szeretlek téged örökkön örökké 🐿❤
Vajon szereted őt?
Vajon szerettél engem ??
Tudom már más ölel, más csókol
De az én szívem mégis érted dobban minden pillanatban.
Téged kereslek minden tekintetben,
Minden kóbor lélekben.
Minden szavam hozzád szól,
Minden könnyem érted hull,
Minden pillanatban szemeidre gondolok
És ölelő karod hiányától hulljatom könnyeim.
Nem bírom nélküled, egyre csak ezt mondom...
Lelkem sivár lett és fakó
Szívem örök fájdalomba burkolózott
Ölelő karod hiányától.
Néha fent kell tartanunk a látszatot, hogy jól vagyunk
Veled minden egy "majdnem" volt
Egy majdnem csók
Egy majdnem szeretlek
Egy majdnem szerelem
Egy majdnem mi.
Sokat gondolkoztam azon hogy mik is lehettünk volna mi együtt, de rájöttem, hogy ennél többet érdemlek.
Szerelmet
Nem pedig egy "majdnemet"
Szerelem volt tán,
Vagy csak erős vonzódás?
Akartunk egymást,
Vagy csak nem volt más?
Őt akartad ,igaz ?
Az ő szerelme számodra a gyógyír !
Az enyém, csak pillanatnyi megnyugvást adott,
Háborgó, tomboló lelkednek.
Szerelem volt, már tudom
Tudom, hisz szüntelen rád gondolok
S mégis őt okolom,
Őt, kinek szemébe elvesztél,
Igen, tudom, bele szerettél...
Lelkem minden pillanatban porrá omlik ,
Ahogy közös emlékeinkre gondolok.
Többé nem lesz ugyan olyan
Tudom jól
Többé nem ölel két karod,
Nem hallom mély hangod,
Nem látom gyönyörű csillogó szemed
Szívem minden szeretetével téged szeretlek
Szeretlek, szeretlek , szeretlek
Szüntelen csak rád gondolok.
Nem baj szerelmem ,
Nem múlik el,
Tudom jól, tudom jól
Barna szemed csillogása ,
Szívem minden dobbanása,
Erős kezed,finom érintése,
Mély hangod, lelkem rezzenése.
Mosolyod édes, mint a méz
Szeretetem egy örök életre elkísér.
Utolsó találkozás
Mentem hozzád sietve, szakadó esőben
Vártam, hogy karjaidban megnyugodjak
Mikor szemembe néztél, láttam,
Hogy a te karjaid többé,
Nem jelentenek számomra megnyugvást.
"Dobogó szívem nem csitul,
Nem felejt téged, nem virul."
Hiába szól most róla e könyv,
ha nekem nem lehet benne szerepem,
és hiába találok én mást,
ha közben csak őt szeretem…
Az a sok emlék ami neked semmit sem jelent...
Ültem a megszokott helyünkön és vártalak téged hiába tudtam, hogy nem jössz többé, én vártalak
VISSZA AKARTAM VENNI
Mindent vissza akartam venni,az időmet,a szeretetemet,a szerelmemet,a hűségemet,az öleléseimet,az apró puszijaimat,az érzéseimet,a beszélgetéseimet,az aggodalmaimat, én csak vissza akartam venni mindem erőfeszítésem..
Szeretni téged a legnehezebb döntés volt, amit meghoztam, túlságosan megbántottál. Még emlékszem azokra az éjszakákra, amikor a könnyeim elárasztották a szobát, miközben a fájdalom átjárta az egész testemet...Sok éjszakába telt, hogy megtanuljak megbocsátani neked. Isten megbocsátotta nekem a megbocsáthatatlant, ezáltal én is megbocsájtottam neked és pontot tettem a kapcsolatunk végére.
Már nem beszélek rólad senkivel.
Most már csak a szobám falai hallhatják a neved...Azokon a sötét éjszakákon, mikor a gondolataim újra feléd kalandoznak.
-Anna S.