Nincs olyan, hogy elfoglalt.
Egyszerűen nincs prioritás.
@gettocsirke
seen from Russia
seen from Singapore

seen from United States
seen from United States

seen from United States

seen from Australia
seen from China
seen from United States
seen from United States
seen from China
seen from China
seen from United States

seen from United States
seen from United States

seen from Malaysia
seen from Germany
seen from United States
seen from United States

seen from United States
seen from Switzerland
Nincs olyan, hogy elfoglalt.
Egyszerűen nincs prioritás.
@gettocsirke
Megőrülök annyira hiányzol nekem, de megigérem nem foglak keresni… időt adok neked, mert amikor napokig próbáltam helyrehozni, megadni mindent, a napjaid csodálatossá varázsolni úgy, hogy közben hetek óta szenvedtem a kétségektől, te nem is vetted észre, hogy létezem és minden más fontosabb volt nálam…
Pedig csak a minimumért könyörögtem…
Remélem egyszer rájössz, nekem mindig is te voltál az első, mindennel szemben.
Szeretlek.
“Hiányzik?”
Sokszor kérdezik tőlem.
Mindig elgondolkodom ilyenkor.
Persze ,hogy hiányzik, de már nem az az ember aki lett belőle a végére, sőt talán nem is maga a régi énje hiányzik.
Az érzés mikor odajött és hátulról megölelt a tűzhelynél. Az amikor mindketten egy fárasztó nap után kipanaszkodtuk magunkat,majd egy hosszú és szoros öleléssel az összes feszültségünk eltűnt. Talán mikor megállapítottuk,hogy mi ketten a világ ellen. Alvás közbeni megszokott pózok, összebújások. Reggeli sajátos elköszönések, esti várakozás hogy újra láthassam.
Szóval nem, Ő nem hiányzik , csak az érzések. Maga a szerelem. Szerettem és szeretve voltam. A kapcsolódás maga, és az élet, amit együtt terveztünk leélni.
Kurvára egyedül érzem magam.
Nem érzem fairnek, hogy ezt kapom azok után amiket én adtam. Egyáltalán nem.
Bárcsak átélhetnék egy régi napunkat újra
És mondd, amikor üvöltve sírtam a fájdalomtól, te hol voltál? Te aki azt mondtad itt leszel és megvédesz mindenkitől és mindentől ha kell?
-23.01.29
Cs
Elvesztem.
Úgy érzem több, mint 2 év után először, hogy sehol sem érzem magam otthon. Megtettem azt a lépést, hogy kiléptem egy mérgező kapcsolatból. Önmagamat helyeztem mások elé, mert belefáradtam abba, hogy magamat sosem veszem figyelembe. Viszont most, 2 hónap után kezdem érezni azt, hogy bármennyire is volt mérgező az a kapcsolat, legalább egyben tartotta a lelkem valaki. Üresnek érzem magam, nincs meg az az érzés minden délután, hogy végre megyek haza. Mert nincs jelenleg senki akihez hozzá tudok bújni, meg tudom ölelni egy hosszú nap után. Nem az hiányzik akivel voltam, hanem az, ahogyan néha törődtek velem. Hiányzik a figyelem, a szeretet.